A „digitális nemzedék tagjai, azaz a fiatal kínai a fogyasztás növekedésének motorja. Ezt a fogyasztói csoportot nem befolyásolja a növekedés lelassulása vagy a megélhetési költségek növekedése. Optimista a jövőben.
Továbbá meg vannak győződve arról, hogy egy drágább termék sokkal jobb, mint egy olcsóbb. A fejlődő városokban, ahol a bérek viszonylag gyorsan emelkednek, a fiatal kínai nők nagyobb vásárlási erővel bírnak, mint a már fejlett kínai metropoliszokban élő társaik.

A kínaiak évről évre egyre többet költenek fogyasztásra és megváltozott a vásárlás módja is. A kiadások racionalizálásának és optimalizálásának folyamata látható. De ez nem vonatkozik a már fentebb említett a fiatalokra.
Ez azzal is magyarázható, hogy a kockázat vállalás az életkorral csökken, és növekszik a biztonság iránti igény, azaz nincs a "valamit és bármi áron" viselkedés.

Az utóbbi években sok kínai gyártó jelentős előrelépést tett a termékei minőségének javítására a külföldi versenytárs kiszorítása érdekében.
A kínaiak, bár szeretik az új és külföldi termékeket, ugyanakkor gazdasági hazafiak is. Kevés olyan külföldi termék van, amely teljes fogyasztói elfogadással büszkélkedhet, ilyen a Pepsi Cola, a Coca Cola és a McDonalds, összegezte a kínai vásárlási trendeket Jacek Strzelecki, a kínai mezőgazdasági és élelmiszeripari piac független lengyel szakértője.
Ebből 848 millió 430 ezer lakott városokban, 551 millió 620 ezer a vidéki területeken. A férfiak létszáma715 millió 270 ezer volt, a nőké pedig 684 millió 780 ezer.

A kínai emberek, különösen a 50 év fölöttiek nagy hajlandóságot mutatnak a megtakarításra. Ennek egyik oka az, hogy sok családban nincs férfi utód, akik hagyományosan felelősek a szüleik gondozásáért. Ezenkívül a társadalombiztosítási rendszer miatt a kínai emberek elsősorban magukra támaszkodnak. Másrészt a fiatal kínaiak generációját, különösen a nagyvárosit, a fogyasztói magatartás jellemzi olykor a lehetőségeiken túl is.

2019-ben a Nagy Fal mögötti országban élők átlagos jövedelme 30 733 jüan (1 380 000 Ft) volt. Egy statisztikai városlakó éves bevétele 42 359 jüan (1 900 000 Ft), míg egy átlagos vidéki kínaié 42 359 jüan (720 000 Ft) volt. Az elmúlt években százezrek léptek ki évente a vidéki szegénységből.
A CPBS szerint 2019-ben Kínában az egy főre jutó fogyasztásra fordított kiadás évente 21 559 jüan (970 000 Ft) volt. A városi lakosság többet költött, 28 063 jüant (1 260 000 Ft) fejenként, míg a vidéken fele annyit, 13 328 jüant (600 000 Ft) fordítottak fogyasztásra.