Back to top

„Ki kell várni a tökéletes pillanatokat” – interjú a Budakeszi Vadaspark fotósával

Ha a Budakeszi Vadasparkról jelennek meg hírek a sajtóban, a fényképek képaláírása mellett ez olvasható: „Fotó: Surányi Linda”. A Vadaspark fényképésze 2015 óta készít fotókat az állatokról, eseményekről, rendezvényekről. A park tavaszi zárva tartása alatt különösen nagy szerep hárult rá, hiszen az akkor készült fotókon, videókon az ő szemével, kameráján keresztül volt látható a Vadaspark élete.

Fotó: Budakeszi Vadaspark/Burányi Virág
Beszélgetés Surányi Lindával az állatfotózás szépségeiről és nehézségeiről, az állatok és gondozóik közötti kapcsolat képi dokumentálásáról és fotókon megörökített különleges vadasparki pillanatokról.

• Mikor és hogyan kezdődött az életedben a fotózás?

– Gyerekkorom óta az életem része. Az egész családunk szeretett fényképezni, rengeteg fotónk és jó pár régi fényképezőgépünk van otthon. Hatéves voltam, amikor kaptam egy egyszer használatos kamerát. Apukámmal elmentünk sétálni, közben pedig fotóztam a galambokat, kutyákat. Ezek a képek a mai napig megvannak.

Szerintem az ember azért készít fotókat, azért fényképez, mert meg akarja őrizni, konzerválni akarja a múltat. A fényképezés tulajdonképpen arról szól, hogy emlékeket készítünk.

Ha csupán egy ételfotót csinálunk az Instagramra, akkor azzal is arra a pillanatra emlékezünk, amikor a képet csináltuk.

• Hogy lett belőled a Budakeszi Vadaspark fotósa?

– Az egész Hümérrel, a Vadaspark kutyájával kezdődött. Egy alkalommal, amikor látogatóként felkerestem a Vadasparkot, Hümér ott ült a bejárat előtt, én meg csináltam róla néhány képet. A fotókat beküldtem a Vadaspark Facebookoldalára, ahol meg is osztották. Pár nap múlva megkerestek, hogy szeretnék-e önkéntes fotósként dolgozni náluk. Ez 2015-ben történt. Másfél évig önkéntesként dolgoztam, aztán felajánlották, hogy szerződéssel, munkatársként csináljam tovább.

Fotó: Budakeszi Vadaspark/Surányi Linda

• Emlékszel az első munkáidra? Hogy tudtál beilleszkedni nem is elsősorban a kollégáid, hanem, ha lehet így mondani, a Vadaspark lakói közé?

– Az első fényképeim a pusztai sasokról készültek. Aztán a gondozók segítségével mindegyik állatot lefotóztam. A gondozók egyébként az első pillanattól kezdve nagyon sokat segítettek. Bemehettem velük a kifutóba, ami számomra új perspektívát jelentett, mert úgy tudtam lefényképezni az állatokat, ahogyan a rácson kívülről nem sikerült volna.

• Tudnál említeni néhány érdekesebb pillanatot, amit sikerült elkapni?

– Vicces pillanat volt, amikor a fotóstáskámat leraktam a rókák kifutójának egyik sarkában. A két róka, Chili és Parázs odament hozzá, elkezdték ideoda húzni, megpróbálták beledugni a fejüket, felborították. Egy következő alkalommal ugyanígy játszani kezdtek vele, majd Chili odafeküdt mellé és elaludt. Erről készült is egy jópofa fotósorozat.

Amikor viszont egy másik táska volt nálam, az nem érdekelte őket.

Szintén emlékezetes pillanat volt, amikor megszületett Szőke, a fehér dámszarvas. Az egyik első ember voltam, aki látta, és a legelső, aki lefotózta. Nagy élmény volt számomra végigkísérni, fotókkal dokumentálni az életét, ahogy felnő.

Róla egyszer készült egy muris fotó, amin be van csukva a szeme, és a nyelve oldalt kilóg a szájából. Nem is gondolná az ember, de a szarvasok időnként nagyon fura képet tudnak vágni. De van egy medvés történetem is. Az ő kifutójukban van egy slag, amiből a kis tavukba folyik a víz. A két állat odaült, a slag alá tartották a fejüket, és élvezték, ahogy csorog rájuk a víz. Ezt elkapni remek pillanat volt.

Számomra fotós szemmel nagyon izgalmas az is, ha új állat érkezik, és először veszi birtokba a kifutóját.

• Érzi, érzékeli egy állat, ha fotózzák?

– Vannak olyan állatok, amelyeket nem érdekli, mert érezni rajtuk, hogy ugyanolyan embernek tartanak, mint bárkit, aki elsétál a kifutójuk előtt. Egyes állatoknál viszont látom, hogy észreveszik a fényképezőgépet a kezemben. A Vadaspark egyik medvéje, Romulus nem kedveli, ha fényképezik. Ha ezt látja, felkapja a fejét, és egy kicsit az irányomba mozdul. Mintha azt jelezné, hogy hagyjam békén. Csabi, a hím hiúz elkezd morogni, ha közeledek hozzá. Érdekes, hogy magát a fényképezőgépet az állatok nem ismerik különösebben. Viszont másképp viselkednek, ha a Vadaspark zöld ruhájában vagyok, mint amikor „civilben” közelítek hozzájuk.

Fotó: Budakeszi Vadaspark/Surányi Linda

• Szerinted vannak fotogén állatok?

– Igen. A macskafélék tipikusan ilyenek. Olyan arcberendezésük van, hogy bárhogy nézzenek is, jól mutatnak a fotókon.

A szarvasokat említeném még. Nagyon elegáns és méltóságteljes állatok, róluk nehéz rossz képet csinálni.

• Melyek azok az állatok, amelyeket kifejezetten nehéz fényképezni?

– A gyorsan mozgó állatokat nehéz fotózni, főleg az énekesmadarakat. Gyorsak, kicsik, nem is jönnek gyakran az ember közelébe, hacsak nem rakunk ki nekik eleséget az etetőbe. Az ilyen pici madarak fényképezéséhez vagy nagyon nagy teleobjektív kell, vagy órákig kell várni a megfelelő pillanatra, amikor megközelíthetjük őket, és a fény is megfelelő. De ugyanígy nehéz fotózni a repülő rovarokat.

• Miben áll az állatok fotózásának nehézsége, különlegessége?

– Az állatokat – főleg a vadakat – nem lehet rávenni arra, hogy úgy álljanak, nézzenek, ahogyan én szeretném. Az állatfotózás ezért türelemjáték, amiben persze a szerencse is közrejátszik. Egyszer sikerült egy olyan fotót készítenem, amelyen egy gímszarvas megnyalta a borjának a fejét. Ezt a pillanatot pont el tudtam kapni. Olyan lett a képen, mintha a szarvas épp puszit adna a borja fejére.

Ki kell várni a tökéletes pillanatokat. Én például sosem szórok ki zoocsemegét az állatoknak, ezzel előcsalogatva őket, arról nem beszélve, hogy a látogatóknak sem szeretnék ilyen példát mutatni.

Nyilván egy vadasparki, állatkerti állatot könnyebb fotózni, mint a vadon élőket. Más egy állatot fotózni télen, amikor lelassul, lassabban mozog, más, amikor kicsinyeik születnek, és éppen játszanak egymással. És van még egy fontos szempont. Az emberekkel ellentétben az állatok mindig spontának tudnak maradni. Ha az emberek azt látják, hogy valaki feléjük fordul a kamerával, máris másképp viselkednek. Az állatfotózás ezenkívül nagyon megterhelő tud lenni a fizikai igénybevétel tekintetében. Egy hétvégi program során akár 4-5 órát is folyamatosan a parkban vagyok egy nehéz fotóstáskával, ha esik, ha fúj.

Az is fárasztó egy idő után, ha videót készítek és percekig kell mozdulatlanul kézben tartani a fényképezőgépet. Állványt csak ritkán használok, mert az állatok mozgását sokkal nehezebb azzal követni, sőt, balesetveszélyes is lehet, ha beleakad az ágakba, kerítésbe.

• Az állatfotózás ugyanaz, mint a természetfotózás?

– Nem. A természetfotózás számomra sokkal inkább kikapcsolódás, „lazulás”. A természetben akár egy egy négyzetméteres területen el tud tölteni az ember egy órát, ahogy megfigyeli a fűszálakat, rovarokat, a pillanatokat, ahogy a Nap süti őket. Az állatfotózás ezzel szemben sokkal dinamikusabb; a vadállatok például sokat mozognak, ezért állandóan résen kell lenni, hogy elkapjam azt a pillanatot, amit szeretnék. Ehhez meg kell ismerni az állatokat. Ismerni kell a viselkedésüket, mozgásukat; tudni kell, mik a jelei annak, hogy odafigyelnek valamire. Ha például hallanak egy hangot, hegyezik a fülüket, felemelik a fejüket – ez olyan pillanat, amikor jó fotót lehet készíteni egy állatról.

• A Vadaspark állatait a gondozóikkal történő interakcióik – látványetetések, tréningek, bemutatók – közben is fotózod. Mire figyelsz, koncentrálsz ilyenkor?

– Elsősorban arra, hogy a készülő fényképen látszódjon a gondozó és az állat közötti bizalom. Látszódjon, az állat arra koncentrál, hogy végrehajtsa, amire a gondozója kéri.

Érdekes azt is végig dokumentálni, ha egy új állat érkezik, elkezdik tréningezni, egyre többet tud, fejlődik. Ilyenkor egyébként az is kiderül, hogy óriási munkát végeznek a gondozók, rengeteg türelemmel.

Egy pár perces látványetetés mögött több hónapos munka áll. Egyegy bemutató során pedig azt próbálom visszaadni, amit az állatok viselkedése kivált a közönségből. Ha mondjuk röptetnek egy madarat, akkor a fotón lehessen látni az ámuló tekinteteket, amint mindenki azt figyeli. Látszódjon az élmény, amit a látogatók számára jelent egy-egy ilyen pillanat.

Forrás: 
Budakeszi Vadaspark sajtóközlemény

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Megjelent az erdészeti csemetekertek gépbeszerzését célzó pályázati felhívás

Annak érdekében, hogy a gazdák a mezőgazdaságilag gyenge termőképességű területeken minél több erdőt hozhassanak létre, az Agrárminisztérium a támogatások átalakításával, a jogszabályok módosításával, így a versenyképesség növelésével olyan feltételeket teremt, amelyekkel az erdőgazdálkodást versenyképesebbé, a termelőket pedig érdekeltté teszi abban, hogy a gyengébb minőségű területeken további erdőtelepítések történjenek.

Ki lakik az óriások erdejében a lombok között?

Tíz méter magasan sétálhatunk az Óriások erdejében, különleges élőlényeket fürkészhetünk, és 20 km/óra sebességgel is száguldhatunk a spirálcsúszdán. Tériszonyosoknak ugyan nem való, ám babakocsival és kerekesszékkel is bejárható a 130 méter hosszú sétaösvény. Mindez idehaza vár minket.

Megnyílt az ehető vadnövények parkja

Az németországi Bad Pyrmontban nemrégiben egy ehető vadnövényekkel beültetett park nyílt. A város és az "Ehető Növények Parkja" Alapítvány között együttműködési megállapodás már 2019 szeptemberben létrejött, de a koronavírus járvány miatt a park megnyitására csak a közelmúltban kerülhetett sor.

Lila-hegyi kilátó

A Nyúl és Győrújbarát községek határán álló kilátót a Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. saját forrásából építette az általa kezelt erdőterületen. A Sokorói-dombság egyik legmagasabb pontján, a 313 méter magas Lila-hegy tetején egy geodéziai mérőtornyot alakítottak át páratlan panorámát nyújtó turisztikai építménnyé, ami emellett az eredeti szerepét is megtartotta.

Népszerűek az akkumulátoros motorfűrészek

Az erdőgazdálkodók legfontosabb munkaeszköze a motorfűrész, és az eszközt a tájfenntartásban és a kommunális szolgáltatók is széles körben használják. Az utóbbi időben egyre több motorfűrészgyártó kínálatában jelennek meg környezetbarát elektromos változataik.

Koronavírusos nyércek Spanyolországban

A spanyol egészségügy hatóságok utasítására egy gazdaságban csaknem 100 ezer nyércet ölnek le, miután nagy részük koronavírus-pozitívnak bizonyult.

Egyre szélesebbre tárul a „Pokol kapuja”

Az erdők kivágása a örökfagy olvadásához vezet Szibériában, az így kialakult geológiai képződményt nevezték el a helyiek Pokol kapujának, amely a klímaváltozás hatására egyre szélesebbre tárul.

Hogyan fagyasszuk jól a gombát?

Az idén csapadékos nyárral jelentkezett a természet. Nézzük a jó oldalát, ez sok gombát jelent! Sokan nem fagyasztják, mert tartanak attól, hogy kiolvadás után az állaga megváltozik. De vannak praktikák, amivel ez megelőzhető.

Örökerdőkkel a klímaváltozás negatív hatása ellen

A klímaváltozással az ökoszisztéma is komoly kihívások elé került. Bár vannak ökológiailag érzékenyebb területeik, de Csontos Dömötör véleménye szerint éppen az örökerdők azok, amelyek bizonyos stabilitással rendelkeznek.

Túl a féltávon a Zempléni Erdei Vándortábor

Idén eddig már 14 csapat járta be az Erdei Vándortábor Program ÉSZAKERDŐ Zrt. által szervezett Zempléni útvonalát. A csoportok többsége Budapestről, Pest megyéből, valamint az Alföld keleti részéről érkezett.