Back to top

Horribile Dictu!

A jól működő iskolákban a 19. század elejétől Európa-szerte megjelentek a diáklapok, kezdetben kézírásos, később sokszorosított (pl. kőnyomatos), végül nyomtatott formában. Ugyan a diáklapok szerzői és terjesztésük a helyi adottságokon múlott, a sokszor humoros publikációk betekintést engedtek az intézmény tevékenységébe, a diákéletbe.

Az sem mellékes, hogy a lap készítésében résztvevő diákok megismerték a cikkírás, a szerkesztés és a szervezés feladatait, később közülük többen is ezen indíttatásból indultak el alkotói útjukra.

Az elso selmeci diaklap a Deutsche Kneip-Zeitung
Az elso selmeci diaklap a Deutsche Kneip-Zeitung

A selmeci akadémián az első diákújság 1858. körül jelent meg Deutsche Kneip-Zei-tung néven. Már a megnevezése is mutatja, hogy német szellemiségben íródott, és a selmeci diákélettel foglalkozott. A lap írásában és szerkesztésében a sorozatunk előző fejezetében bemutatott schachtisták voltak a szószólók. Az első három évfolyam sajnos elveszett, a IV. évfolyam – melynek füzeteit egybekötve a grazi levéltár őrzi – pedig 1863 áprilisában ért véget.

A Főiskolai Lapok első száma
A Főiskolai Lapok első száma
Diáklapok Selmecen

Természetesen Steingrube Nakkösség tisztes polgárai is igyekeztek újságot kiadni. A Steingrubeni Bakter-kürt első száma 1892. január 12-én jelent meg, kiadását alkalomszerűen tervezték. Tudomásunk szerint Selmecbányán csak egy lapszám látott napvilágot, viszont Sopronban az újjáélesztett Steingrube Nakkösség 1931. január 13-án ismét megjelentetett egy számot. A szerkesztők a következőképpen fogalmazták meg újságjuk célját és feladatát: „politikai, közgazdasági és országos érdeköt szógáló orgánum, melből megtudatik mi történik ott, meg a környéken”. A diáklapok többségének az a jellegzetessége, hogy a szerzői/szerkesztői gárda végzése után rendszerint megszűnnek, aztán az új, lelkes hallgatók tenni akarása folytán újak születnek. Így volt ez Selmecen is, az előzőeken túl ilyen tiszavirág-életű, de kordokumentumként fontos lap volt még a Selmeczi Újság, a Selmeczi Diákélet, valamint az Ifjúsági Kör hivatalos lapja, a Főiskolai Lapok is. Arra, hogy a diáklapok szerzői, szerkesztői esetenként abszolválásuk után ezzel a tevékenységgel keresték kenyerüket, jó példa Vörös Ferenc esete, aki 1874-ben iratkozott a selmeci akadémiára, és 1875. november 1-jén ő mondta elhunyt akadémistatársuk sírja felett azt a nagyhatású beszédet (lásd a sorozat előző számát), amelynek következtében a kettéosztott ifjúság egyesült, és létrehozta a Magyar Társaságot, az Ifjúsági Kör elődjét. Aztán a város szolgálatába szegődve 1876-ban megindította az első felvidéki magyar nyelvű lapot Selmecz címen, ami később átalakult Felvidéki Híradóvá, majd Selmeczbányai Híradóvá. Így lett a jó tollú, ékes szólású diákból élete végéig lapszerkesztő, a selmeci kulturális élet kiemelkedő alakja.

A Kaán Károly Ökoklub nagysikerű sorozata, A Helyzet
A Kaán Károly Ökoklub nagysikerű sorozata, A Helyzet
Soproni újságok, kötetek

Az ifjúság írói buzgalma természetesen a Sopronba történt áttelepülés után sem lankadt, és sorra jelentek meg az időszakos lapok. Az irodalmat, művészetet pártoló hallgatók 1923-1924-ben közreadták a Lila Zongora című újságot, amelynek öt számában verseket, prózákat közöltek. Később, az ezredforduló utáni diákok újabb öt lapszámot adtak ki, aztán a nemes kezdeményezés ismét elakadt. A legsikeresebb vállalkozás az Ifjúsági Kör hivatalos lapja, a Bástyánk megjelentetése volt. A havonta kiadott folyóirat 1941 novemberében indult, és 1944 szeptemberében szűnt meg. Korhű képet festett az akkori társadalmi, tudományos, irodalmi és művészeti életről, továbbá a tanintézet ügyeiről, a hallgatók tevékenységéről, és nem utolsósorban hagyományaink elemeiről, őrzéséről. A Soproni Egyetem című periodika a II. világháború után több szakaszban megjelenve tudósított az egyetemi életről, esetenként az aktuális politikai légkörnek megfelelő hangnemben. Különkiadásai is voltak: legnevezetesebbek a Helyzet címmel megjelent, a Kaán Károly Ökoklub által közreadott, a rendszerváltozás időszakában napvilágot látott füzetek, amelyek hol finomabban, hol élesebben kritizálták az azóta is alapjaiban változatlan erdőgazdálkodásunkat. Az egyetemi ifjúság humorát, leleményességét, szemfülességét legjobban kétségtelenül az 1971-ben indult, és 1984-ig az erdészek és fások által közösen szerkesztett Horribile Dictu (Kimondani is szörnyű!) tükrözi. Ezt mindig a végzős évfolyam adja ki, és a közelmúltig a korsó- és szalagavató szakestélyeken jelentették meg, azután hetekig lehetett csemegézni belőle. A diák-tanár aranyköpésektől a mókás rajzokig, élcelődő írásokig sokféle műfaj ötvöződik egy-egy kötetben, amelyekre alkotóik egész életükben büszkeséggel tekintenek. Az utóbbi időszakban sajnos akadozva, esetenként évek kihagyásával, sokszor inkább csak maguknak a szerzőknek az örömére látott az újság napvilágot, ami az elszürkülő diákélet egyik tanúbizonysága.

Horribile Dictu 1993-ból
Horribile Dictu 1993-ból
Könyvek, képeslapok

A jó szervezőképességgel megáldott hallgatóknak köszönhetjük, hogy időről-időre könyveket, önálló kiadványokat is megjelentettek. Különösen azok értékesek, amelyek korábban kis példányszámuk, nehéz hozzáférhetőségük miatt bibliofil ritkaságnak számítottak, és éppen ezen a módon váltak ismét közkinccsé. Az Ifjúsági Kör kebelén jelent meg a Millenniumi Emlékirat, amely ma is fontos forrása az akadémiánknak, Tassonyi Ernő Aki a párját keresi című regénye, Ruzsinszky László Tempus című, a selmeci-soproni diákéletet hűen tükröző műve, Zichy Géza A leányvári boszorkány című költői beszélye, vagy a szakkönyvek közül Roth Gyula professzor Erdőműveléstan II. munkája is ide sorolható. A selmeci időszak jellegzetes kiadványai voltak a képeslapok, amelyeket ügyes kezű hallgatók rajzoltak és adtak ki. Az ottani nyomdák termékeként eddig mintegy száz képes levelezőlapot sikerült fellelni, közülük legjelentősebb az a 24 darabból álló rajzsorozat, amely az egyes tantárgyakat és a hallgatókat mutatja be. Egyébként a legrégibb erdész képeslap a ráírt dátum szerint 1827-ből származik, és az Üdv az erdésznek feliratot viseli. A soproni időszakban több selmeci képeslap reprint kiadását tették közzé, és egy hallgató rajzainak felhasználásával megjelent a Balek tízparancsolat is.

Bartha Dénes

(A következő részben egy nevezetes firmát,
Dzseki bácsit mutatja be a szerző.)

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2020/2 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Erdészettörténeti mérföldkő

Az 1920. évi trianoni békediktátum kapcsán az erdészeti szakemberek többségének a példa nélküli területelcsatolások jutnak elsőként az eszébe. Az erdőterület mintegy 85%-át elvesztettük, egyebek között az erdővel borított teljes Kárpát-hegykoszorút a Dévényi-szorostól a Kazán-szorosig.

Természeti kincsek az ország legszárazabb erdeiben

A főváros vonzáskörzetébe eső, a Dunától nyugatra fekvő erdőségek sokak előtt ismertek. A Budai-hegység, valamint a Pilis és a Visegrádi-hegység turistaútjai, kirándulóhelyei, különösen pandémia idején, számos kirándulót vonzanak, pedig az országot kettészelő folyam túloldalán lévő erdők is bővelkednek természeti és kulturális kincsekben.

Veszélyes gyöngyszemek

A víz az élet alapfeltétele, talán ez az oka, hogy ösztönösen vonz bennünket. Legyen akár tó vagy folyó, mind nagy népszerűségnek örvendenek, hiszen számtalan kikapcsolódási forma kötődik hozzájuk. A biztonságos szórakozáshoz a szabályok betartása elengedhetetlen, ami egyéni és közös érdekünk is.

Érdekességek a Peszéri-erdőben

Bács-Kiskun megye északi részén, Kunpeszér község határában található a homoki erdős sztyeppek napjainkra fennmaradt egyik legértékesebb, fajokban leggazdagabb képviselője, a Peszéri-erdő. Az ottani homoki kocsányos tölgyesek megőrzését, illetve azok jellegzetes növény- és állatfajainak védelmét szolgálja az OAKEYLIFE projekt.

Az idő bizonyított: jó döntés volt

Tíz évvel ezelőtt a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) egyik tárgyalójában dr. Seregi János döntése nyomán megalakult a 22 állami erdőgazdaság közös magazinja. Miért éppen az MFB-nél? – kérdezhetik sokan. Azért, mert akkor az erdőgazdaságok felügyelete az MFB Agrár- és Zöldbank Igazgatóságához tartozott, melynek ügyvezető igazgatója dr. Seregi János volt.

Kalandos életút

Számos megpróbáltatás és mélypont nehezítette Jakkel Mihály életét, a 90. életévét betöltve azonban már mosolyogva eleveníti fel ezeket az emlékeit is. Ehhez kellett a sors fintora és az élet kifürkészhetetlensége, miáltal megadatott neki az a hivatás és hobbi, ami a múltat végérvényesen megszépíti.

Verejtékes munka gyümölcse

Az igen régi időkben az Alföldet, így Szeged környékét is alapvetően a füves puszták, mocsarak jellemezték, melyeket kisebb-nagyobb erdőfoltok tagoltak. A művelhető területek iránt fokozódó igény a 17. és 18. századra azt eredményezte, hogy az erdőterületek, facsoportok aránya, kiterjedése számottevően lecsökkent, emiatt különösen a Dél-Alföld kopárrá és fátlanná változott.

Kőbe zárt rejtély

Életünk során mindig keressük a kapcsolatot a természethez fűződő gyökereinkkel, olykor tudatosan, máskor tudat alatt. Idővel rádöbbenünk, hogy boldogságunk tiszta forrása a harapnivaló friss levegő, a fodrosodó patak csobogása, a fák ölelő karja, az évmilliókat megélt, ősenergiát sugárzó kőzet közelsége, azaz az anyatermészet kincsei.

Időkapszula

Rohamléptekben közeledünk szeptemberhez, az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás 25-ei nyitásához. A világjárvány sem töri meg a szervezőiroda lendületét, sőt már tisztán látszik, milyen programok várhatók a világkiállítás keretében.

Nincs élet nélkülük

Ahhoz, hogy az erdők-mezők és kertünk növényeinek virágaiban gyönyörködhessünk, terméseiket, magjaikat, leveleiket felhasználhassuk, elengedhetetlen a beporzók „munkája”. Ezek – többségében rovarok – virágról virágra szállva segítenek a virágpor átvitelében, a megtermékenyítésben. Nélkülük sokkal szegényebb lenne a földi élet ismert formája. Ezért védelmük mindannyiunk kötelessége.