0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

A lovak, a gyöngytyúkok, a kuvasz és a többiek…

Birka, kecske, ló, szamár és némi baromfi is van Borda István gazdaságában Jászkisér külterületén, a csatornákkal szabdalt alföldi tájon. A gazda mosolygós szemű, nagy bajszú, büszke jásznak tűnik, de amikor megszólal, ízes beszédéből kiderül, hogy palóc, családja révén Balassagyarmatról került gyerekként a Jászságba. Borda István öt éve bérli a volt TSZ-telepet.

– Mindig is szerettem a jószágot. Úgy gondoltam, minél több lábon állok, annál jobb lesz. Ezért van mindenféle őshonos jószágom, ezeket szeretem, ezekhez ragaszkodom. Százötven birkát, huszonkét szamarat, tizenegy lovat, tizenegy magyar szürkét, nyolc bivalyt és vagy tizenöt magyar tarka tehenet tartok itt.

Birkából van egy árutermelő merino keresztezett állományom, emellett törzsállományban tartok hortobágyi fekete és fehér rackát, valamint cigáját is.

A racka bárány sajnos nem nagyon kell senkinek, csak a támogatások miatt viszik, mivel azok a gazdák is támogatásban részesülnek, amelyek őshonos állatokat tartanak. Ezzel kompenzálva azt a kiesést, hogy nem egy piacképes, nagy hozamú állatot tartanak – bár én ezt 2016 óta nem kaptam meg – meséli Borda István.

A gazdálkodást a legeltetésre alapozzák, amennyit csak lehet, kint vannak az állatok. A négylábúak mellett néhány Gödöllőről hozott őshonos fogolyszínű magyar tyúk és kakas, illetve tizenegy parlagi gyöngytyúk is része a gazdaságnak. Ezek késő délután már szép sorban fent ülnek a fedett szénatároló szín keresztgerendáján. Ott nem éri el őket sem róka, sem más ragadozó.

– Nekünk mindig is volt otthon gyöngytyúk, és ahogy ideköltöztünk, itt is szerettem volna tartani. Pedig a húsát nem szeretem, de a levese az finom, azt megeszem. Ezek itt csak „elvannak”, otthon a háznál keltetünk és vágunk is. Van belőle fehér, barna és a hagyományos szürke is. Sokan nem szeretik a hangját, de itt kiabálhat kedvére. Gyorsan riaszt, hamarabb észreveszi a kóbor kutyát, a macskát, a patkányt, mint más; igazi jelzőmadár. A gazdaságon belül annyira nem számít, de ha kint bóklásznak a gyepen és ott kiabálnak, a kutya hamar arra figyel.

A gyöngytyúk naponta tojik, de a tojást a tanyán, a gyepen vagy a bozótosban megtalálni művészet. Most is négy gyöngytyúk hiányzik, ezek valószínűleg már elültek, kotlanak valahol.

– Elkotlik ez is, de ha valami felzavarja, otthagyja a csibét. Nem megy vissza, mint a tyúk, ha felszáll, végleg elhagyta a fészket. A gyöngyi rejtőzködőbb, sokkal vadabb, mint a tyúk. Ez érződik az ízében is, sokkal inasabb, erősebb a húsa. Otthon úgy szoktuk, hogy anyósom megfőzi levesnek, aztán fokhagymával, szalonnával tűzdelve megsüti a húst. Én akkor sem szeretem, egy jó birkapörkölttel nem lehet összehasonlítani.

A gazdaságot vigyázza a félelmetes külsejű, de barátságos kuvasz is, amivel a kuvasz őrprogramban is részt vesz a gazda. Tavaly öt aranysakált ejtettek el a környéken, bár a tanyán nem volt támadás, mert a hodályokba nem tud a ragadozó bemenni. Gond inkább csak akkor van, ha pásztor nélkül legel az állat – a kuvasz erre a helyre való. A gazdaság végében alföldi táj kezdődik, a ligetes gyepen, a megálló vizek mellett gólya békászik. Néhány éve madárles is épült a pusztában, azóta mesés képek készülnek itt a fészkelő szalakótákról és az alföldi madárvilágról.

Forrás: Kistermelők Lapja