Back to top

Veszélyes özönfaj: a kaukázusi medvetalp

Az invazív kaukázusi medvetalp terjedése nemcsak az őshonos növényekre vet árnyékot: a vele való érintkezés súlyos, akár maradandó sérüléseket is okozhat. Mindezeket figyelme véve különösen fontos a természetvédelmi szakemberek eme növény visszaszorítása érdekében tett törekvéseik.

A Nyugat-Kaukázus déli lejtőin, Oroszország déli részén és Grúziában őshonos kaukázusi medvetalp dísznövényként került más országok botanikus kertjeibe, ahonnan kiszabadulva inváziós fajjá vált, mindemellett pedig magszállítmányokkal is eljutott a világ legkülönbözőbb pontjaira. Így napjainkra a faj Európa valamennyi országában, az Amerikai Egyesült Államokban vagy éppen Új-Zélandon is gyökeret vert.

Magyarországon legnagyobb egyedszámban – ez több mint 3000 egyedet jelent – Vas megyében, a Kozár-Borzó patak mentén észlelték;

az állomány vegyszeres és mechanikai kezelését 2018-ban kezdték el az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei. Beszámolóik szerint, noha a növények száradni kezdtek, a teljes állomány felszámolásához több évnyi kezelés szükséges. Fontos megemlíteni azt is, hogy az INTERREG V-A Ausztria- Magyarország Program „WeCon – Vizes élőhelyek ökológiai hálózatának fejlesztése az osztrák–magyar határrégióban” című projekt során elkészült az inváziós növény- és állatfajok elterjedését részletező felmérése és térinformatikai adatbázisa is. Mindez nagy segítséget jelent a szakemberek kaukázusi medvetalppal kapcsolatos további célzott tevékenységeiknek.

A faj egyébként nemcsak hazánkban, hanem Európa-szerte főleg patakok és folyók mentén lelhető fel, de utak mellett, tarvágásokon, degradált legelőkön, valamint nyirkos termőhelyek elhanyagolt szegélytársulásaiban és magasfüvű réteken is él. Az ernyősök családjába tartozó, inváziós medvetalp fajokat óriás medvetalp fajoknak is nevezik, mivel azok az Európában honosoktól nagyobbra, akár 5 méter magasra is megnőhetnek.

A kaukázusi medvetalp 3-5 méter magas, szárának vastagsága pedig akár 10 centiméteres is lehet. Levelei feltűnően nagyok; az ernyős virágzat átmérője a 80 centimétert is elérheti; termése ikerkaszat, mely teljesen csupasz. Magvai, melyek a talajban akár 15 évig is csíraképesek maradhatnak, rendszerint az anyanövény közvetlen közelébe szóródnak, ugyanakkor a vízzel és széllel történő terjedésük is igazolt. Monokarpikus növény lévén élete során mindössze egyszer hoz termést.

A medvetalp fajok könnyen túlnőnek más növényfajokat, így rövid időn belül kiszorítják az érintett területek őshonos növényzetét, csökkentve az élőhelyek sokféleségét. Hatalmas leveleik nagy árnyékot vetnek a talajfelszínre, ezért ott csak az árnyéktűrő fajok képesek megmaradni. E növények ráadásul mérgezők is: a kaukázusi medvetalp méreganyagai például

a nedvével történő érintkezés esetén – furokumarin tartalma miatt – hólyagos gyulladást és fájdalmas égési sérülést okozhatnak, ami maradandó hegesedéssel gyógyul.

A Magyarországon honos közönséges medvetalp is termetes növény, de mérete elmarad az inváziós fajokétól – magassága általában 60–200 centiméter. Leveleinek hossza nem haladja meg a 60 centimétert, míg ernyővirágzata legfeljebb 20 centiméter átmérőjű, és 12–45 részvirágzatból áll. A kaukázusi medvetalphoz hasonlóan szintén inváziós Szosznovszkij-medvetalptól és a perzsa medvetalptól a levél alakja és az ikerkaszat termés szőrözöttsége alapján különböztethető meg.

Forrás: 
magyarmezogazdasag.hu

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Pilisi lakomák

A Pilis lenyűgöző, fenséges, fejedelmi hely. Szinte hallani Mátyás király vezéreinek döngő lépteit, s ahogyan kupáikat a nehéz asztalra csapják. Régen királyi vadászterület volt, ám méltóságát máig megőrizte. A Római birodalom virágzásának idején a Duna mentén futó védvonalakat összekötő utak közül több a Pilis, Visegrádi-hegységen keresztül vezetett.

Zöld Hetek

Amikor az ember és az erdő kapcsolatára gondolok, mindig Áprily Lajos verssora jut az eszembe: „Engem az erdő véd s szeret, utaimon erdők kisértek”, mert tökéletesen megfogalmazza, hogyan kellene nekünk, embereknek az erdőhöz viszonyulnunk. Akik az erdők közelében élnek vagy foglalkozásukból adódóan az erdőhöz kötődnek, azoknak egyszerűbb.

Az erdőszegély dísze

Az Országos Erdészeti Egyesület által tavaly meghirdetett online szavazáson a három felterjesztett őshonos fafajunk közül a tatár juhar (Acer tataricum) kapta a legtöbb voksot. Így 2020-ban ez a nagyközönség által kevésbé ismert faj lett az év fája. Faanyagát nem sokra becsülik, ökológiai-állományszerekezeti szempontból azonban fontos faj, egyben kiváló parkfa.

Vadászati kincsek a Rinya-ágak mentén

A Balatontól egészen a Dráváig húzódó Belső-Somogy, a Rinyák vidéke sok évszázad tapasztalatait, a modern kor emberének természetszeretetét és a ma élők mindennapjait ünneppé varázsoló csodálatos harmóniát tárja elénk. Ezek az értékek adják az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás egyik vidéki fundamentumát.

Alkotói természet, természetben alkotás

Erdei barangolásaink során sokszor találkozunk épített erdei létesítményekkel. Arra azonban kevesen gondolnak, mennyi szakismeret szükséges ahhoz, hogy ezeket az építményeket erdei környezetbe ágyazzuk, és ott üzemeltessük. Minden munkában visszatükröződik a tervező egyedi látásmódja is.

Veszélyben a tölgyek

A világkereskedelem napjainkra hihetetlenül kiterjedt és felgyorsult. Az év minden percében repülők, vasúti szerelvények és óriás tengerjáró hajók szállítják az árut a világ legkülönbözőbb pontjaira. A globális áruforgalomnak a nyilvánvaló előnyei mellett bőven vannak „mellékhatásai” is, például az idegenhonos növénykárosítók behurcolása, terjesztése.

Csak természetesen

Aranygombos Telkibányát, a hajdanvolt virágzó bányavárost és környékét a középkori leírások roppant erdőségekkel, gazdag aranybányákkal jellemezték. Az arany- és ezüstbányák mára kiapadtak, a roppant erdőség azonban – hála sok-sok erdészgeneráció lelkiismeretes munkájának – megmaradt, és folyamatosan gyarapodik.

Erdei építmények

Vörösné Baracsi Erzsébet 1980-ban végzett a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem faipari mérnöki karán, az Iparművészeti Főiskola Belsőépítész szakán pedig 1986-ban vette át diplomáját. Az erdészetek közül legelőször a Pilisi Parkerdő Zrt. kereste meg, a Sikárosi Vadászház belsőépítészeti munkálatait tervezte meg.

Kövesd a borostyánt a Nagyerdő szívében!

Debrecen „zöld tüdejében” vezet a NYÍRERDŐ Zrt. Nagyerdei Erdészeti Erdei Iskolájának Borostyán tanösvénye. A tanösvénytúrákon és egyéb erdei iskolai foglalkozásokon résztvevők a környezeti és a fenntarthatóságra nevelés módszereivel élményszerűen ismerkedhetnek meg a varázslatos Nagyerdő élővilágával.

Háborítatlan vizek lakója

Vándorló eleink minden valószínűség szerint a Kárpát-medencében találkoztak először nagyobb számban vidrával. Legalábbis erre enged következtetni, hogy ugyanazzal a névvel illetjük ezt a vizes élőhelyekhez szorosan kötődő ragadozó állatot, mint a környező szláv népek. A faj a 19. században még igen elterjedt volt az egész medencében.