Back to top

Egy kiváló papagájdajka - A nagy sándorpapagáj

A papagájok kézzel nevelése igen nagy odafigyelést és türelmet igényel, mondhatni, a nap 24 órájában leköti a tenyésztőt. Ám az utóbbi években a nagy sándorpa­pagáj ára igencsak lecsökkent, ennek ellenére szívesen tartják a papagájtenyésztők, mert nyugodtan rájuk lehet bízni más rokonfajok tojásait, fiókáit is.

Amíg a nagypapagájok ára magas volt, ott, ahol viszonylag sok fióka kelt, megérte váltott műszakban etetőembereket alkalmazni, de ahogyan a legtöbb nagypapagáj ára csökkent, s a munkabérek növekedtek, úgy kényszerültek váltani a tenyésztők. Nemcsak hazánkra volt jellemző mindez, hanem például Délkelet-Ázsiára is, ahol hajdan nagyüzemi módon állították elő a sok-sok ezer kakadut, nemespapagájt és amazont. Ekkor felértékelődött a jól nevelő nagy sándorpapagáj.

Azt gondolnánk, hogy a technikai fejlődés során egyes hagyományos módszerek végképp feledésbe merülnek, de szerencsére időről időre találkozhatunk az állattenyésztésben is olyan módszerekkel, melyek alkalmazása már-már feledésbe merült tudáson alapszik. Amikor mintegy három évtizeddel ezelőtt elkezdődött a világ papagájtartói körében a mesterséges nevelés divatja, s a nagy takarmánygyártó cégek jobbnál jobb nevelőtápokkal álltak elő, melyekkel gyorsan és könnyen lehetett felnevelni a papagájokat, senki sem gondolta, hogy egyszer majd a dajkamadarakkal való nevelés újból előtérbe kerül. A papagájok kézzel nevelése azonban igen nagy odafigyelést és türelmet igényel, mondhatni, a nap 24 órájában leköti a tenyésztőt.

Az ókortól kedvelt társállat

A Pakisztánban, Indiában, Nepálban és Sri Lankán élő nagy sándorpapagájt már hosszú évezredek óta tartják kalitkában, s már az ókorban eljutottak példányai Európába, ahol a legfelsőbb körökben igen nagyra értékelt házi kedvencnek számított. De első sikeres tenyésztése kontinensünkön csak 1804-ben, Dániában történt meg. Az azóta eltelt bő két évszázad alatt az öreg kontinensen lényegében háziállattá vált, melynek ma már több színváltozata is ismeretes, mint például a sárga, az izabella és a kobaltkék. Emellett a faj generációról generációra egyre könnyebben vált tenyészthetővé, így ha egy legalább 8 köbméteres röp­dét biztosítunk számára, ott már nemcsak jól érzi magát a tenyészpár, hanem szépen fel is neveli utódait. Ezek a madarak a fészekkontrollra általában nem érzékenyek, megbízhatóan ülik tojásaikat, s a fiókákat is szépen gondozzák.

A nagy sándorpapagájnál a tojástörés szinte ismeretlen, nem úgy, mint például több kakadufajnál, melyek gyakran, hol pusztán unaloműzésként, hol rossz szokásból eredően addig forgatják, gurigatják tojásaikat, míg azok összetörnek.

Bár a nagy sándorpapagáj hazájában olykor kolóniákban is költ, ez aligha javasolható fogságban tartott egyedek esetében, mivel nehéz számukra olyan nagy férőhelyet biztosítani, ahol könnyen kitérhetnek egymás elől a torzsalkodó párok. Ha ezt mégis megkíséreljük, feltétlenül alakítsunk ki olyan részeket a röpdékben, ahol a madarak el tudják kerülni az egymással való szemkontaktust. Ez egyébként nemcsak a nagy sán­dor­papa­gá­jok esetében kiváló módszer, hanem az utóbbi években végzett kísérletek alapján például a fehérkakadu-fajoknál is, melyeknél viszonylag gyakori, hogy a harmonizáló párok hirtelen agresszívvá válnak egymással szemben, s akár meg is ölhetik egymást. Ha megfelelő búvóhelyeket biztosítunk számukra, akkor ez nemigen történik meg velük.

Az utóbbi években a nagy sándorpa­pagáj ára igencsak lecsökkent, ennek ellenére szívesen tartják a papagájtenyésztők, mert nyugodtan rájuk lehet bízni más rokonfajok tojásait, fiókáit is, sőt, például még a rózsakakadukét is, mivel azokat is gond nélkül kikelti és neveli. De arra ügyelnünk kell, hogy a különböző papagájfajok eltérő ideig gondoskodnak fiókáikról, így esetenként kézzel kell befejeznünk a nevelést a nagy sándorpapagájok igénybevétele esetén. Ennek a módszernek a kidolgozásában elévülhetetlen érdemeket szerzett a néhai Gálos István, bólyi tenyésztő.

Csak háromévesen fogjuk tenyésztésbe!

A nagy sándorpapagáj hatalmas elterjedési területtel bír, a törzsalak mellett négy alfaja is ismeretes. Mivel hajdanán a tenyésztők a párba állítások során nem ügyeltek az alfajtisztaságra, ezért az európai állomány alfajhibridnek tekinthető. Őshazájában úgy a síkvidékeken, mint a középhegységekben előfordul, mezgazdasági területeken és emberi településeken egyaránt.

Költési időszaka hazájában novembertől áprilisig tart, de az európai állomány alkalmazkodott a mi négy évszakos éghajlatunkhoz, így nálunk általában március végén, április elején rakják le a tojók 2-4 tojásukat.

A nemek megkülönböztetése könnyű, mivel a tojó nyakán a fekete, tarkóján a rózsaszín sáv hiányzik, s a farka is jóval rövidebb. Bár már gyakran kétéves korukban is ivaréretté válnak, ha azt szeretnénk, hogy több évtizeden keresztül is tenyésztésben maradjanak, akkor várjuk meg, hogy betöltsék harmadik életévüket.

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2020/9 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Háborítatlan vizek lakója

Vándorló eleink minden valószínűség szerint a Kárpát-medencében találkoztak először nagyobb számban vidrával. Legalábbis erre enged következtetni, hogy ugyanazzal a névvel illetjük ezt a vizes élőhelyekhez szorosan kötődő ragadozó állatot, mint a környező szláv népek. A faj a 19. században még igen elterjedt volt az egész medencében.

Hollywoodi sztár is beszállt a hatalmasra tervezett rovartelep támogatói közé

A tervek szerint 2022-ben adják át a francia Ynsect új rovartenyésztő telepét, ahol 40 ezer négyzetméteren állítanak majd elő rovarokat, kezdetben főként takarmánycélú felhasználásra. A beruházásban sokan - köztük egy amerikai színész - látnak fantáziát.

Pöttyös tehenek, de ez még nem a végeredmény

Barátságos pofájú, szarvak nélküli, fekete-fehér pöttyös borjak sétálnak egy Drávához közeli legelőn, akik rendhagyó keresztezés eredményeként látták meg a napvilágot. Úri huncutság a kísérletezés a húsmarhával, de akár csoda is lehet belőle – véli Mihalecz András.

A mezőgazdasági bizottság előtt az agrárminiszter

Aszály, fagy, belvíz, ASP, madárinfluenza, COVID-19, pánik – ezekkel a kihívásokkal kellett a magyar gazdáknak megküzdeni 2020-ban, ők pedig eredményesen helytálltak, az agráriumról pedig ezen körülmények között bebizonyosodott, hogy stratégiai ágazat. Így foglalható össze mindaz, amit Nagy István agrárminiszter az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága előtti éves meghallgatása során mondott.

Nóniusz és magyar sportló – lótenyésztés Mezőhegyesen

Mezőhegyesen, a Nemzeti Ménesbirok és Tangazdaságban össze kell egyeztetni a jövedelemtermelő tevékenységeket, az olyan feladatokkal, mint például a nóniusz fajta megőrzése. Ha padig jól csinálják, a nóniusztenyésztés is jövedelmező lehet.

Zöld szőrrel született a kiskutya

Rendkívül ritka eset, hogy egy kiskutya, vagy bármilyen más állat zöld szőrrel szülessen. Az ABC News tudósítása szerint a Pisztácia névre keresztelt kiskutya egy olaszországi gazdaságban, Szardínia szigetén látta meg a napvilágot. Az október 9-én született alomban még öt másik – fehér színű – kölyök van, Pisztácia az egyetlen színes szőrrel született.

950 tehén biztosítja a napi tejtermelést - A dabasi siker titka

A napjainkban kiemelkedően eredményes dabasi Lakto Kft. tehenészete 1997-ben még a csőd szélén állt, leromlott állat­állománnyal, rossz termelési eredménnyel és takarmányhiánnyal küszködött. Ekkor a cég új tulajdonoshoz, Kővágó Ignáchoz került, akinek a szakértelme hamar jelentős fordulatot eredményezett a cég életében.

Családi ötletből exportőr: A ComAgro-Sardo útja a külpiacokig

160 liter tej volt az első napi termelés a ComAgro-Sardónál, amely eredetileg nem is tehenekkel kívánt foglalkozni. A többségi tulajdonos a családi tradíciókat követve választotta az ágazatot, hiszen szülei állattenyésztéssel és -kereskedelemmel foglalkoztak.

Látványos, cuki és finom - a gelloway marha

Skócia délnyugati részén élő gallokról kapta a nevét, őse a vikingekkel érkezett e vidékre. Az egyik legősibb húsmarha fajta sötét színű, göndör, hód-bundához hasonló szőrzetű és szarvtalan, nagyszerűen alkalmazkodott a skót vidék zord éghajlatához. Magyarországra 1998-ban kerültek be az első tenyészüszők. Főként a fekete és az öves színváltozat terjedt el.

Határőrkutyák a természet- és egészségvédelem szolgálatában

Több mint negyedszázada őrködnek keresőkutyák Ausztrália környezeti biztonságán, derül ki a FAO híradásából, amit a Növényegészség nemzetközi éve alkalmából állítottak össze.