Back to top

A vizes élőhelyek szorgos fenntartói

Egykor 100 ezernél is több magyar házi bivaly élt az országban, a mezőgazdaság gépesítése azonban fordulópontot eredményezett, s a rendkívüli igavonó erejéről ismert fajta szinte teljesen eltűnt a magyar vidékről. Hogy a hazai populáció mérete idővel növekedésnek indult, az jórészt a bivalyok egy másik ismérvének, a vizes élőhelyek iránti „lelkesedésének” köszönhető.

A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság (KMNPI) ezt szem előtt tartva már a megalapításának évében belekezdett a bivalytartásba és tenyésztésbe. A többi közt a fajtában rejlő hasznosítási lehetőségekről és egy javában zajló, a bivalyállományukat is érintő nagyszabású beruházásról beszélgettünk Pozderka Imrével, az igazgatóság mezőgazdasági felügyelőjével.

nyári melegben a bivalyok naponta 4-5 órát is dagonyázással töltenek

Mely haszonállatfajtákkal, illetve azok mekkora állományaival foglalkoznak jelenleg?

– Kizárólag őshonos magyar fajták tartásával, illetve tenyésztésével foglalkozunk. A körülbelül 300 egyedből álló magyar házibivaly-állományunkon kívül nagy számban tartunk magyar szürke szarvasmarhákat és juhokat is. Utóbbiból – a cigája és racka juhokból – összesen mintegy 900-at, előbbiből pedig hozzávetőleg 1300-at tartunk.

A legfontosabb feladataink egyike a génállomány megőrzése, hisz köztudott, az őshonos fajták, illetve azok tartása nemzetünk rendkívül fontos kulturális értékeit is jelentik.

A nemzeti parkok éppen ezért a pásztorkultúra utolsó mentsvárai közé sorolhatók. Igazgatóságunk vállalkozási szerződés keretében foglalkoztat pásztorokat, illetve gulyásokat, akik nem csak a rájuk bízott állatok, hanem ősi mesterségük őrzői is egyben.

Úgy tudom, a KMNPI már a megalapításának évében elkezdte kialakítani magyar házibivaly-állományát. Mesélne a kezdetekről?

– Mindenekelőtt érdemes tudni, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság területeinek jelentős részét vizes, mocsaras élőhelyek, vízállásos, zsombékos gyepterületek alkotják. Fenntartásuk leghatékonyabb eszköze a legeltetés, ugyanakkor az is tény, hogy az ezeken jellemző növénytársulásokat a legtöbb haszonállat nem szívesen fogyasztja. Nem úgy, mint a magyar házi bivaly, mely számára éppen ez a közeg jelenti az ideális élőhelyet. Igazgatóságunk az 1997-es megalapításától kezdődően foglalkozik a fajta tartásával és tenyésztésével.

Ezek az állatok a vizes élőhelyek olyan növénytársulásait is legelik, melyeket más fajták nem szívesen fogyasztanak

Az állományunk a Partiumból, egészen pontosan az Arad megyei Borosjenőről származik, ahonnan 30 üszőt és egy tenyészbikát vásároltunk annak idején.

E téren a génmegőrzés, mint nemzeti parki tevékenység a kezdetektől fogva jelentős hangsúllyal bírt, annál is inkább, mivel a magyarországi bivalyállomány mérete a kilencvenes évek végére rendkívüli módon lecsökkent.

Tavasszal sok helyütt lehetett olvasni arról, hogy elkezdődött annak a beruházásnak a kivitelezése, amelyet az igazgatóság több mint egymilliárd forintból valósít meg, s amely a bivalytenyésztő ágazatot is nagyban érinti.

Távol-keleti eredet

A házi bivalyok története a feltételezések szerint a mai Kína területén, az időszámítás előtti 4. évezredben kezdődött. Ekkor a vadbivalyok háziasításával jött létre ugyanis a fajta, amely nem sokkal ezután Mezopotámiában és Indiában is megjelent, s rövidesen Dél-Kelet Ázsia, valamint Afrika egész területén ismertté vált. A Kárpát-medencében az első bivalyok minden valószínűség szerint a honfoglalás idejében, igavonó állatként vetették meg lábaikat, a fajta magyarországi jelenlétéről szóló első említések azonban csak mintegy két évszázaddal később születtek meg. A 11. századi Erdélyben, majd pedig II. Béla király 1138-as, dömösi apátsági adománylevelében is utaltak bivalyokra, amelyek tömeges hazai elterjedését a törökökkel vívott háborúk hozták el. A birodalom hadseregében ágyúk vontatására használták a bivalyokat, amelyek ereje páratlannak bizonyult. 2 bivaly vontatási ereje 4 szürkemarháéval ért fel. A hazánkban ismert bivalyok kifejlett példányainak marmagassága akár a 180 centimétert, súlyuk pedig a 800 kilogrammot is elérheti, ugyanakkor a fajta nem csak külső jegyeinek köszönhetően vívta ki elődeink elismerését. A bivaly a szarvasmarhánál igénytelenebbnek bizonyult, mindemellett húsának és tejének minőségét tekintve is felülmúlta azt, így nem csoda, hogy a 19. század derekán mintegy 150 ezer példány élt Magyarország területén. A mezőgazdaság gépesítése azonban fordulópontot jelentett. A hazai bivalyok száma nagymértékben csökkenni kezdett, hasznosításuk pedig ettől kezdve leginkább a vizes élőhelyek fenntartására irányult.

– Ismeretes, hogy a fajta a legmesszemenőbb módon alkalmas ridegtartásra, függetlenül ettől télen és az ellési időszakban is fontos, hogy legyen fedél az állatok feje fölött. Éppen ezért Dévaványán, a bivalyaink elhelyezésére szolgáló réhelyi állattartó telepen, az állomány méretéhez mérten mindig is rendelkezésre állt a kellő számú istálló és szárnyék, közben persze igyekeztünk fejleszteni a tartástechnológiákon is. A legnagyobb beruházás kivitelezése éppen most zajlik.

Az ön által említett, több mint egymilliárd forintnyi európai uniós támogatásból épül az új állattartó telepünk is, melynek része lesz egy 400 állatot befogadni képes szürke­marha-­szárnyék, és egy 200 bivaly elhelyezésére alkalmas istálló is.

A létesítmény tervezésekor a szakemberek nem csak azt vették figyelembe, hogy az a legmodernebb állategészségügyi szempontoknak is megfeleljen, hanem azt is szem előtt tartották, hogy tájba illő épületek alkossák. A munkálatok várhatóan jövő év novemberére fejeződnek be.

Ha már Dévaványa, a település, illetve annak környéke a hazai túzokvédelem szempontjából is kiemelt jelentőséggel bír, hisz itt hozta létre a KMNPI bő 4 évtizeddel ezelőtt a Túzokvédelmi Állomását. Úgy tudom, az igazgatóság bivalyai is segítik a madarakkal foglalkozó szakemberek munkáját.

A mintegy 400 hektáros, bekerített Túzokvédelmi Mintaterületünk ideális helyszín a mentett túzokfiókák neveléséhez, természetbe való visszaszoktatásukhoz. E tájat részben zsombékosokkal, nádasokkal tarkított legelők alkotják, amelyek kiváló terepet biztosítanak a bivalyoknak, amik legelésükkel, tiprásukkal fontos szerepet vállalnak a túzok­élőhelyek kialakításában és fenntartásában is.

Az itteni gyepek legeltetését minden évben úgy ütemezzük, hogy azzal a legkevésbé zavarjuk a madarakat.

Csak akkor engedjük a területre a bivalyokat, amikor a túzokfiókák már röp­képesek.

A magyar házi bivaly egyebek mellett kiváló minőségű húsáról is egyre inkább ismert. Hasznosítják-e ilyen célra az állataikat?

– A tenyésztés során igyekszünk minden egyes állatfajtánk esetében magas minőségű egyedeket előállítani, melyek egy részét élőállatként értékesítjük. A bivaly tinókat négyéves korukban, illetve a tenyész­után­pótlást nem szolgáló üszőket is értékesítjük. Kapcsolatban állunk olyan éttermekkel is, melyek felismerték az egyébként rendkívül egészséges, különleges ízvilágú, sötétvörös színe miatt leginkább a vadhúsra hasonlító bivalyhúsban rejlő lehetőségeket.

Ezen a téren még csak az út elején járunk, de a kilátások reményt keltőek, hiszen egyértelműen látszik, hogy idővel lesz piaca a belőle készült termékeknek.

A 19. század derekán gyakori volt az ehhez hasonló látvány, hisz akkoriban körülbelül 150 ezer bivaly élt az országban
Fordulhatnak önökhöz azok a gazdák, akik érdeklődnek a bivalytartás mikéntje és hogyanja iránt?

– Dévaványán, a Sterbetz István Túzokvédelmi Látogatóközpontunk külső bemutatóhelyein őshonos állatfajokat, köztük a magyar házi bivalyokat is testközelből vehetik szemügyre az érdeklődők, akik számára kérdések esetén természetesen kollégáink is rendelkezésre állnak.

A bivalyállományunk bizonyos egyedeivel hosszú évek óta találkozhat a nagyközönség kiállítások alkalmával is.

Az Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napok Szakkiállítás és Vásárnak például rendszeres résztvevői vagyunk, s nem egyszer díjakkal tértünk haza onnan. Ugyanakkor megjelenünk állatainkkal a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság különféle rendezvényein is, így például az évről évre szeptemberben esedékes kar­dos­kúti Fehértó Napján is.

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2020/9 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Néhánynapos kultúrák - csírazöldségek

Kevesen nevelnek csírazöldségeket hazánkban, pedig azok már néhány nappal a vetés után betakaríthatók, a megtérülés tehát igen gyors. A növények minőségmegőrzési ideje viszont rövid, tehát csak biztos piaci háttérrel érdemes belefogni. Prázmári Mihály egyéni vállalkozó, valamint Hintalan György, az Ökovital Kft. ügyvezetője osztotta meg velünk tapasztalatait a zöldségtermesztés e különös ágáról.

Glifozátmaradvány a trágyában

Japán fürjekkel végzett korábbi kísérletek kimutatták, hogy miként halmozódik fel a baromfitápban lévő glifozát a madarak ürülékében. Ezekben a kísérletekben a fürjek egyik csoportját glifozáttal szennyezett táppal, a másik csoportot pedig glifozátot nem tartalmazó, organikus takarmánnyal etették.

Terjed az ASP vírusa a németországi vaddisznóállományban

Egy újabb elhullott vaddisznóban mutatták ki az afrikai sertéspestis vírusát Németországban. Noha a házisertések védelmére irányuló intézkedések eddig sikeresek, a német sertéstenyésztők nincsenek könnyű helyzetben, a vágásérett állatok egy részét képtelenek eladni.

Létrejött a Közös Agrárpolitikáról szóló megállapodás

Megszületett a megállapodás az új Közös Agrárpolitikáról a Mezőgazdasági és Halászati Tanácsban szerda hajnalban - közölte Nagy István agrárminiszter. Az egyezség nagy csatában, két és fél napos tárgyalássorozat után jött létre a testület október 19-21-i ülésén, Luxemburgban - tette hozzá a miniszter.

A Monarchia régi-új borai

A kommunizmus 1989-es összeomlása felélesztette a közép-európai egység gondolatát. De vajon létezik-e közép-európai boridentitás is? Justin Keay írásában beszámol, hogy harminc évvel a kommunizmus összeomlása után úgy tűnik, a régi hagyományok újra életre kelnek a Habsburg Birodalom egykori nemzetállamaiban.

Új diagnosztikai módszerrel határozzák meg kutatók az ivarváltásra képes kétéltűek genetikai ivarát

Az Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézet Lendület Evolúciós Ökológiai Kutatócsoportja egy olyan molekuláris diagnosztikai módszert dolgozott ki, amely lehetővé teszi az erdei békák (Rana dalmatina) genetikai ivarának a meghatározását. Az új módszert a hazai populációkon alkalmazva kiderült, hogy az ember által átalakított élőhelyeken a békahímek egy része genetikailag nőstény.

Őshonos madarunk a kipusztulás szélén

A Német Természetvédelmi Szövetség panasszal élt az Európai Bizottság felé a fogoly állományának súlyos fogyatkozása miatt. Beadványuk arra figyelmeztet, hogy fogolyállományuk az EU madárvédelmi irányelvének hatálybalépése óta 91 százalékkal csökkent. A szervezet egyértelműsíti, hogy ennek oka a faj számára alkalmas mezőgazdasági élőhelyek beszűkülése, az elérhető rovartáplálék megfogyatkozása.

Fejőrobotok Mezőhegyesen – sikeres a tehénállomány beszoktatása

Október 2-án 181 tehén áthajtásával kezdődött meg a 2,7 milliárd forintos beruházással elkészült robotizált istállók beüzemelése Mezőhegyesen, a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság tejgazdaságában. Ilyen léptékű beszoktatásra még nem volt példa, mint ahogy arra sem, hogy a tejtermelés az első napokban nem, hogy visszaesett volna, hanem 6%-kal nőtt.

Minden idők egyik legsúlyosabb termékszennyezését követte el a gazda

14 éves börtönbüntetést kapott az a brit juhtenyésztő, aki fémszilánkokat rakott a Tesco által forgalmazott bébiételekbe, majd pedig megzsarolta a vállalatot, hogy fizessen neki, s akkor elmondja, mely áruház mely termékeit választotta „áldozatul”.

Időutazás egy élő majorságban

A Georgikon Majortörténeti Kiállítóhely ősszel is szeretné megismertetni a kicsikkel és nagyokkal a régi idők szokásait és a kertművelést, valamint felhívni a figyelmet a felelős állattartásra.