Back to top

Klasszikusok újragondolva

Több művészeti ág is felidézi a vadászatot. Fába vagy csontba ágyazott jelenetek rajzolódnak ki képzőművészeti alkotásokban, festmény vászna szívja magába végérvényesen a természet egy momentumát vagy éppen egy jókor elsütött fényképezőgépnek köszönhetően marad meg a múlt tűéles pillanata. Ahogy a tinta is örök nyomot hagy a papíron…

Egy vadásztörténet érdekes, átélhető és szenvedélyes leiratához tehetséges tollforgatóra van szükség. Az ízes, jól előadott anekdotákat mindenki szereti, a jó történetnek pedig nem csak eleje és vége van, a leírások részletességétől függ, mennyire tudja magát beleképzeli az olvasó az elbeszélt helyzetbe. Emellett pedig a sorok közé csempészett üzenet teszi a jó írást még jobbá. A hazai vadászirodalom igen gazdag, jeles, nemzetközileg is elismert képviselőinek műveit bibliai lenyomatként tartják számon a vadászat szerelmesei.

Dr. Studinka László az Aulock-bika agancsával (1967)
Fotó: SEFAG Zrt. Lábodi Vadászerdészet Dr. Studinka László Természetismereti Központ archívuma
A világkiállítás szervezői ezeket a kulturális értékeket szeretné megőrizni, ezért vállalkozott a klasszikusok műveinek megújított kiadására. Az elképzelések szerint több mint 30, egységes megjelenésű kötetből álló sorozat a 2021-es „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás jegyében lesz elérhető.

Az első hat kötet, Kittenberger Kálmán három (Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Afrikában; A megváltozott Afrika; A Kilimandzsárótól Nagymarosig), valamint Studinka László szintén három (Örök vadászmezők; Minden nap vadásznap; Egy marék vadászemlék) könyve viszont már az idei FeHoVa kiállításon debütált.

Ezért elsőként most e két neves íróról emlékezünk meg.

Gyűjtött a múzeumnak

A Kittenberger Kálmántól kapott örökségünket nem lehet csak a könyvei alapján fémjelezni. Az ismert Afrika-kutató kiérdemelt nimbusza 1920-1948 között a Nimród Vadászújság főszerkesztőjeként került méltó helyére, a vezetésével végzett színvonalas munkának köszönhetően a lap az egyik legelismertebb szakújsággá emelkedett. A Kittenberger-féle útmutatás, életfelfogás, valamint barátjával, Láng Rudolffal (írói nevén Sólyom), a „vadászok lelkiismeretével” végzett közös elv eredményeképpen a magyar vadászetika és -kultúra máig őrzött és művelt szellemi értéke a vadásztársadalomnak.

A hányattatott sorsú ifjú Kittenbergert természetszeretete és az élővilág iránti tisztelete jutatta el Afrikába.

A Nemzeti Múzeum (a mai Magyar Természettudományi Múzeum jogelődje) segédpreparátoraként érte a lehetőség, hogy elkísérheti kelet-afrikai vadászatára Damaszkin Arzén földbirtokost, aki segédet keresett a trófeák szakszerű kikészítéséhez. Kint megtanulta a szuahéli nyelvet, túlélte a maláriát, eközben vadászott és gyűjtött a múzeum számára. A gyűjtögető munkájáért járó fizetségét nem minden esetben kapta meg munkáltatójától, ezért mérgében formaldehidben hazaküldte ujjpercét, melyet leharapott egy oroszlán, és amin nyomott hagyott a preparálás során használt arzén. Így jelezte a múzeumnak, hogy ő továbbra is kitartóan dolgozik, megérdemli a fizetséget.

Kittenberger Kálmán és a „Szimba ya Uleja”

A múzeumnak nemcsak emlősöket és madarakat küldött, nagy tehetséggel gyűjtötte a rovarokat is. Összesen több mint 26 ezer bogarat és több ezer lepkét juttatott el a Nemzeti Múzeum Állattárába.

Élményeit, beszámolóit, útleírásait tíz könyvben adta közre, de nem csupán a vadászatról ír, a természeti viszonyokat és az afrikai lakosság életmódját, szokásait is részletezi. Kittenberger 16 évet töltött Afrikában.

Az ez idő alatt hazaküldött zsákmányból a Nemzeti Múzeum Európa-hírű Afrika-kiállítást hozott létre, elismerve az Afrika-vadász munkáját és teljesítményét. A sors kegyetlensége, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a múzeumot ért lövés miatt tűzvészben megsemmisült az Afrika-kiállítás. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az általa gyűjtött rovarok preparátumai túlélték a sorscsapást.

Vadgazdálkodási sikerek

Dr. Studinka László munkájának a mai napig sokat köszönhet a vadbiológia és természettudomány. Tíz éves kora óta vadászott. Gyakorlati ismereteit papírra vetette és még csak 11 éves volt, amikor első publikációja megjelent a Nimród Vadászújság hasábjain. Később napvilágot látott egy madártani témával foglalkozó közleménye is.

Az ornitológia iránti érdeklődése és szerzett tudása lehetőséget adott számára, hogy a Nemzeti Múzeum Állattárában előadást tartson Moson vármegye madárvilágáról, 16 évesen pedig Oxfordba a nemzetközi Ornitológiai Kongresszusra hívták előadónak.

A budapesti jogi diploma megszerzése után Edinburghban kezdte meg vadászati tanulmányait. Hazatérve dolgozott vadőrként, a Bakonyban pedig kerületvezető vadászként, és a tudományos pályájától nem elszakadva, szakfordításokat végzett a madártani intézet számára. Jelentős érdemei vannak az állami gazdaságok vadászterületeinek megszervezésében és fejlesztésben, amit főként az 1955-ben vadgazdasági főelőadóként betöltött pozíciójában ért el, majd a lábodi rezervátum vadászati vezetője lett. Irányításának 10 éve alatt egyedülálló vadgazdálkodási eredményeket tudott felmutatni a terület. E tevékenységnek köszönhetően 1994-ben a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács a lehető legmagasabb elismerést, az Edmond Blanc-díjat adományozta a vadászterületnek.

Nyugdíjazása után több vadászati és ornitológiai lapba publikált itthon és külföldön.

Nem utolsósorban részt vett az 1971-es Budapesten megrendezett Vadászati Világkiállítás előkészítésében, ő volt a Magyar Trófeabemutató rendezője.

Értékes ajánlások

Ezekre az emberekre büszkék lehetünk valamennyien, függetlenül attól, hogy vadászszív dobog-e a mellkasunkban. Kitartásukkal és szakszerű munkájukkal méltó helyre emelték a magyar vadgazdálkodást, felhívták a figyelmet a természeti értékek óvására és megőrzésére, valamint természettudományi sikereket is elértek. A példaképek sorát lehetne folytatni, és életük, alkotásaik bemutatása a továbbiakban is folytatódik.

A 2021-es vadászati és természeti világkiállításon az újragondozott kötetek között olyan elismert vadászemberek és szaktekintélyek alkotásaival találkozhatunk még, mint Széchenyi Zsigmond, gróf Károlyi Lajos vagy éppen Madersprach Viktor.

Az életműsorozat kiadója a Dénes Natur Műhely, a könyvpiacon eddig gondozásukban megjelent művek szavatolják a minőségi könyv- és olvasásélményt.

Az új külcsín és a tartalom értéket teremt és őriz egyszerre. A kötetek modern, letisztult, minimalista stílust képviselnek – ebből a szempontból szakítanak a régi vadászkönyvek megjelenésétől –, méretük pedig kivétel nélkül 155x215 milliméteres. Valamennyi könyvben az első kiadásban látható illusztrációkat és fotókat jelenítik meg, ám azok a kor technológiájának köszönhetően még élvezhetőbbek. A hitelességet erősíti, hogy korábbi kiadásokból hiányzó ajánlások is bekerülnek a könyvekbe. Széchenyi Zsigmond Ünnepnapok című könyvének új kiadásában például olvasható lesz a szerző feleségének, Mangi asszonynak szóló bensőséges üzenete. Studinka László Egy marék vadászemlék című kötetében pedig helyet kap az író bátyjának szóló ajánlása.

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2020/3 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Pilisi lakomák

A Pilis lenyűgöző, fenséges, fejedelmi hely. Szinte hallani Mátyás király vezéreinek döngő lépteit, s ahogyan kupáikat a nehéz asztalra csapják. Régen királyi vadászterület volt, ám méltóságát máig megőrizte. A Római birodalom virágzásának idején a Duna mentén futó védvonalakat összekötő utak közül több a Pilis, Visegrádi-hegységen keresztül vezetett.

Zöld Hetek

Amikor az ember és az erdő kapcsolatára gondolok, mindig Áprily Lajos verssora jut az eszembe: „Engem az erdő véd s szeret, utaimon erdők kisértek”, mert tökéletesen megfogalmazza, hogyan kellene nekünk, embereknek az erdőhöz viszonyulnunk. Akik az erdők közelében élnek vagy foglalkozásukból adódóan az erdőhöz kötődnek, azoknak egyszerűbb.

Az erdőszegély dísze

Az Országos Erdészeti Egyesület által tavaly meghirdetett online szavazáson a három felterjesztett őshonos fafajunk közül a tatár juhar (Acer tataricum) kapta a legtöbb voksot. Így 2020-ban ez a nagyközönség által kevésbé ismert faj lett az év fája. Faanyagát nem sokra becsülik, ökológiai-állományszerekezeti szempontból azonban fontos faj, egyben kiváló parkfa.

Egyenrangú társak

Hűség. Talán a legkifejezőbb szavunk a kutyára. Már ősidők óta az ember hű társa, ragaszkodása és alázatossága páratlan az ember-állat kapcsolatában, és a változó világhoz való alkalmazkodása is egyedülálló. Amellett, hogy családtagok, a fajtáktól függően munkákra is használhatók, gondoljunk csak az őrző-védő, terelő, terápiás, vakvezető, szánhúzó vagy hadi kutyákra, és persze a vadászkutyákra.

Vadászati kincsek a Rinya-ágak mentén

A Balatontól egészen a Dráváig húzódó Belső-Somogy, a Rinyák vidéke sok évszázad tapasztalatait, a modern kor emberének természetszeretetét és a ma élők mindennapjait ünneppé varázsoló csodálatos harmóniát tárja elénk. Ezek az értékek adják az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás egyik vidéki fundamentumát.

Alkotói természet, természetben alkotás

Erdei barangolásaink során sokszor találkozunk épített erdei létesítményekkel. Arra azonban kevesen gondolnak, mennyi szakismeret szükséges ahhoz, hogy ezeket az építményeket erdei környezetbe ágyazzuk, és ott üzemeltessük. Minden munkában visszatükröződik a tervező egyedi látásmódja is.

Veszélyben a tölgyek

A világkereskedelem napjainkra hihetetlenül kiterjedt és felgyorsult. Az év minden percében repülők, vasúti szerelvények és óriás tengerjáró hajók szállítják az árut a világ legkülönbözőbb pontjaira. A globális áruforgalomnak a nyilvánvaló előnyei mellett bőven vannak „mellékhatásai” is, például az idegenhonos növénykárosítók behurcolása, terjesztése.

Csak természetesen

Aranygombos Telkibányát, a hajdanvolt virágzó bányavárost és környékét a középkori leírások roppant erdőségekkel, gazdag aranybányákkal jellemezték. Az arany- és ezüstbányák mára kiapadtak, a roppant erdőség azonban – hála sok-sok erdészgeneráció lelkiismeretes munkájának – megmaradt, és folyamatosan gyarapodik.

Erdei építmények

Vörösné Baracsi Erzsébet 1980-ban végzett a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem faipari mérnöki karán, az Iparművészeti Főiskola Belsőépítész szakán pedig 1986-ban vette át diplomáját. Az erdészetek közül legelőször a Pilisi Parkerdő Zrt. kereste meg, a Sikárosi Vadászház belsőépítészeti munkálatait tervezte meg.

Kövesd a borostyánt a Nagyerdő szívében!

Debrecen „zöld tüdejében” vezet a NYÍRERDŐ Zrt. Nagyerdei Erdészeti Erdei Iskolájának Borostyán tanösvénye. A tanösvénytúrákon és egyéb erdei iskolai foglalkozásokon résztvevők a környezeti és a fenntarthatóságra nevelés módszereivel élményszerűen ismerkedhetnek meg a varázslatos Nagyerdő élővilágával.