0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Keresőkutyák munkája segíti az aranysakálok életének megismerését

Az aránysakál újbóli megjelenése évtizedek óta komoly problémát jelent a vadgazdálkodóknak. Miután a 19. században az élőhely-átalakulás, valamint a ragadozóüldöztetés egészen Bulgáriáig visszaszorította a fajt, opportunista viselkedése, alkalmazkodóképessége, illetve a délszláv háború és a megváltozott mezőgazdaság miatt, az 1990-es években újból megjelent elsőként hazánk déli határvidékén.

A klímaváltozás, továbbá a nagyragadozók hiánya is segítette az aranysakál elszaporodását hazánkban, így napjainkra már szinte az egész országban elterjedt, úgymond csúcsragadozó fajnak számít.

Annak ellenére, hogy az aranysakál elterjedése az invazív fajokra jellemző gyorsasággal történik, igen keveset tudunk róla.

Éjszakai életmódja miatt állománynagysága, előfordulási területei is számos kérdést felvet, amit a magyar kutatók napjainkban is vizsgálnak.

A nappali találkozás vele eseményszámba megy, így a kutatók többnyire más ismertetőjeleit követve tudnak csak nyomukra bukkanni.

Ezért Heltai Miklós egyetemi tanár és Szabó László, a Szent István Egyetem (SZIE) kutatói a bécsi Mezőgazdasági Egyetem és a baden-württembergi Erdőkutató Intézet szakértőivel együttműködve keresőkutyákat képeztek ki speciálisan a sakál ürülékének megkeresésére, élőhelyének felmérésére, valamint a táplálkozásvizsgálatok elősegítésére.

A felmérés során a kutatók egy 133 kilométeres útvonalat jártak végig a két kiképzett kutyával a Velencei-tó környékén, ahol két sakálcsalád jelenlétét akusztikus állományfelméréssel korábban már sikerrel bizonyították.

A keresőkutyák kiképzését éves tréning előzte meg, hogy felismerjék és jelezzék a sakálok ürülékét. Azonban az ürülék bomlási folyamatait jelentően behatárolják az időjárás viszontagságai, ezért a terepi feladatokat különböző időjárási körülmények között is elvégezték.

A vizsgálati eredmények alapján összesen 34 ürüléket azonosítottak, ezekből 26 volt alkalmas a fajok felismerésére.

A DNS-vizsgálatok alapján ezek közül három vörös róka, három kutya egy vidra, 19 pedig aranysakál ürüléke volt – ez 73 százalékos pontosságot jelent.

A kecsegtető eredmények alapján, ezután vélhetően áthidalható lesz az aranysakál és a vörös róka hasonló ürülékének meghatározása, annak ellenére, hogy a két faj élőhely és a táplálékbázis szempontjából is sok hasonlóságot mutat. Az is üdvözítő, hogy a sikeres vizsgálati eredmények várhatóan pontosabb képet adnak az aranysakálok előfordulásáról és viselkedéséről, territóriumuk méretéről és élőhelyhasználatuk évszakos eltéréseiről, továbbá biztosabbá teszi a táplálkozásbiológiai vizsgálatokat is.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu