Amit mindenképp szeretne elkerülni a vadász, ha valaki „hová megy?” kérdéssel üdvözli őt, mert az balszerencsét hoz. Ugyanez a helyzet, ha szerencsét kívánnak neki, de a „kalappal!” szóhasználat viszont már üdvös a vadásznak. Szerencsétlenséget hoz, ha vadászat előtt pappal, vénasszonnyal, éneklő, vak koldussal, sánta emberrel, keresztbe futó nyúllal, üres koporsóval, fekete macskával vagy temetéssel találkozik.
A babona szerint puskára is lehet átkot szórni: újpénteken, napkelte előtt egy poharat a víz folyása után szótlanul telemerítenek, és olyan híd alatt viszik át, melyen halottakat hordanak. Eztán e vízzel a puska csövét kimossák, majd teletöltik ecettel, és reggelig benne hagyják (Gönczi: Göcsej 209.). Más babonák szerint, ha a puskából gyíkot, kígyót vagy szenteltvízbe mártott fojtást lőnek, szintén elátkozza a fegyvert.
Vagy, ha nagypéntek előtt való este patakból hozott homokot forgatnak meg a csőben (Gönczi: Göcsej 209.); újhold péntekjén vagy vasárnapján némán megmossák a csövet a folyó vízében; vagy áldozáskor az ostyát gyolcsruhába teszik, majd szétlövik, s a ruha foszlányait a fojtás közé teszik – másutt elég az ostya szétlövése is, ellenben akkor az illetőnek többet nem szabad áldoznia (Szatmár m. Ethn. 6:310.).
A babona szerint vadászkutyát venni nem szabad, csak ajándékba kapni, vagy lopni, másként nem hoz szerencsét, ellenben hajtás közben megvédi a golyótól az ebet, ha Márk-nap reggelén vágott farkashársfa-ágat tesznek a hátára.
Végezetül a vadászberkekben ismert vadászavatás is elengedhetetlen az adott vadfaj első elejtett példányánál, máskülönben sokáig szerencsétlenségben lesz részünk.
Jókainál azonban már bővebben így olvashatjuk e szokást: „A győztes vadász, aki legelőször lőtt nagy vadat, elejtett áldozatán keresztül fektettetik és ünnepélyesen felcsapatik: puskavesszővel, ha hölgy: egy virágszállal (Nemz. kiad. 19:271.).