Udovecz Gábor mindenekelőtt arról beszélt, hogy a koronavírus-járvány árnyékában felértékelődött a biztos munkahelyek szerepe, ezért növekvő munkaerő-kínálat várható, ami az agrárium oldaláról is érezteti majd hatását. A többség ráeszmélt arra is, hogy bizony nem árt, ha rendelkeznek anyagi tartalékokkal, a vállalkozások pedig egyre-másra kezdték el kidolgozni B-terveiket, általánosságban véve pedig az együttműködési hajlandóságuk is nőtt.
A döntések éve
A szakember szerint azonban kérdéses, hogyan reagálnak majd a döntéshozók, ugyanakkor tény:
mindezek fényében pedig úgy véli, 2021 a felismerések és a döntések éve lehet Magyarországon. „A rendszerváltozást követően óriási terhelést kapott a hazai agrárium, és számos ponton lemaradtunk nemcsak a verseny-, hanem az „útitársakhoz” képest is.

A szükségletekhez képest kevés pénzt költöttünk a feldolgozóipar, a kiskereskedelem, az öntözés és az állattenyésztés fejlesztésére is. Nem vált nyilvánvalóvá, hogy termékpályákban kell gondolkodni, s hogy korszerű élelmiszeripar nélkül nincs versenyképes mezőgazdaság, és ez fordítva is igaz” – magyarázta a szakember, aki szerint éppen itt az ideje megkezdeni a felzárkózást azokhoz az országokhoz, melyek hazánknál jobban gazdálkodtak a rendelkezésükre álló forrásaikkal. S hogy mi vár ránk a következő években, évtizedekben?
ahogy azon fogyasztók száma is, akik tudni szeretnék, hogy az adott termék pontosan milyen összetevőkből készült, előállítása mekkora környezetterheléssel áll, illetve megfelel-e az állatvédelmi előírásoknak. Udovecz Gábor szerint a tudatos vásárlók, az őket támogató politikai erők és civil szervezetek óriási nyomást helyeznek majd az agrárszférára, s bár a megművelhető földterület nagysága véges, a fajtákban – példaként a búzát hozta fel – rejlő genetikai potenciál messze nincs még kihasználva. A hatékonyságot is növelő digitalizáció szépen lassan mindent átsző, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne helyük a konzervatív, hagyományos technológiáknak a jövő mezőgazdaságában és élelmiszeriparában.

Követendő példák
A következő percekben Kapronczai István tartotta meg gondolatébresztőnek szánt előadását, melynek elején egy 2020-as, a magyar agrárágazat fejlődését vizsgáló elemzésről beszélt, aminek elkészítésében ő maga is részt vett. Ebben hazánkat Hollandiával, Ausztriával és Lengyelországgal hasonlították össze, s az adatok alapján egyértelművé tették egyre nagyobb mértékű lemaradásunkat, így azt is, hogy az említett országok 2004 óta jóval intenzívebben növelték a bruttó termelési értékeiket. Hollandia 1 hektáron jelenleg 16 ezer eurót állít elő, Ausztria 2700-at, Lengyelország pedig 1700-at; Magyarország esetében 1500 euróról beszélhetünk.
„Lengyelország az évek alatt megelőzött minket, és nettó importőrből nettó exportőrré vált. A holland agrárium jól szervezett élelmiszerláncaival, intenzív technológiáival a világszínvonalat képviseli, a szomszédos Ausztriát pedig a miénkhez hasonló kulturális háttér, ugyanakkor intenzív export-import, valamint környezetfókuszú gondolkodás jellemzi.

Új irányok
A korábbi AKI-igazgató szerint 2021 nem az időjárás vagy a hozamok szempontjából lesz „izgalmas”, hanem inkább abból, hogy milyen döntések születnek majd a 2027-tel záruló EU-s költségvetési ciklusra vonatkozóan. A kiemelt stratégiai célok – az intenzívebb termelés és a fenntartatóbb gazdálkodás – nem feltétlen koherensek egymással, de okos kompromisszumok kötésével ezt az ellentmondást a magunk javára fordíthatjuk. Véleménye szerint ehhez több ponton kell irányváltást eszközölnie a magyar agrárpolitikának, mely részéről a szándék a legtöbb esetben már jól látszik.
A versenyképesség és hatékonyság növelésén, a tudományos eredmények sikeres adoptálásán és az oktatás, illetve szaktanácsadás fejlesztésén túl a fejlesztési erőforrások növelésének szükségességéről is beszélt. Ennek kapcsán

„A növelt összeg kapcsán nemcsak termelő beruházásokra kell gondolnunk, hanem infrastrukturális fejlesztésekre, szolgáltatásokra, illetve minden olyan elemre, ami a vidék megerősödését szolgálja a következő években” – mondta az egykori Földművelésügyi Minisztérium volt főcsoportfőnöke, az MKT Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Szakosztályának elnöke.
A következő percekben egyebek mellett a Brexit várható hatásairól is szót ejtett. Szerinte az Egyesült Királyság és az EU között, az utolsó pillanatban született megállapodás komoly problémákat és kihívásokat okoz majd a felek gazdasági szereplőinek és a lakosságának egyaránt.
Az ugyanakkor kérdéses, hogy alakul majd a brit agrárpolitika, illetve az mennyire lesz hasonló vagy különböző, mint az Európai Unióé. „Vajon fokozatosan eltávolodnak az EU-s jogszabályoktól, és a termelőknek kettős rendszerben kell majd dolgozniuk? Vagy követik az uniós joganyagot, fenntartva ezzel a kereskedelmet elősegítő jelleget, mondhatni „hátba szúrva” azt az elvet, hogy függetlenedni akarnak?” – vetette fel kérdéseit előadása végén a szakember. Elővetítve ezzel egy esetleges következő tanácskozás tematikáját is.