0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Felnőttek között is megállja a helyét

Korát meghazudtoló érettséggel mesélt lapunknak terveiről és lovas pályafutásának kezdetéről a tizenegy esztendős Szuhai Rodrigo. A fiatal díjugrató, aki elsőszámú példaképének édesapját, a szakágban szép eredményeket elért Szuhai Gyulát tartja, idén amellett, hogy megnyerte Bábolnán a gyermek Grand Prix-t, a felnőttek mezőnyében is bemutatkozhatott.

Emlékszel-e arra a napra, amikor először ültél lóra? Hogy érezted magad a nyeregben?

Emlékszem bizony: hároméves voltam, és a Dark Win nevű póninkra ültem fel, lovagoltam rajta futószárral vezetve, sőt, rövid idő múlva vágtáztam is. Fantasztikus élmény volt, édesapám videón is rögzítette.

Tudatosan készültél arra, hogy idővel versenyzésre adod a fejed, vagy apránként érlelődött benned az elhatározás?

Mivel apukám, Szuhai Gyula és bátyám, ifj. Szuhai Gyula is versenyez, a kezdetektől fogva szerettem volna követni a példájukat. Otthon, Sajószentpéteren a családunk lovascentrumában, a Gyula Farmon olyan létesítmény áll rendelkezésünkre, hogy nem is gondolhattam másra, mint hogy én is profi versenyzővé váljak, méghozzá díjugrató lovassá, ahogyan ők is tették.

Mikor került sor az első versenyedre, és hogyan élted meg azt?

Nyolcéves koromtól két éven keresztül felkészítő versenyeken vettem részt, melyeken jó eredményeket értem el.

Tízéves voltam, amikor rajtengedélyvizsgát szereztem, majd ugyanazon a napon a szervezők által rendezett versenyen is részt vettem, melyet nagy boldogságomra sikerült is megnyernem.

Azóta a felnőttek között is megméretted már magad. Mennyire nehéz helytállnod kvázi kisgyermekként a „nagyok” mezőnyében?

Ifjúsági kategóriában idén stílusversenyen indulhattam volna, de úgy döntöttem, inkább nyitott kategóriában, a felnőttek között próbálom ki magamat, mivel leginkább időre szeretek lovagolni, és a gyorsaság sosem jelentett problémát nekem. Volt olyan szériám, hogy kilenc egymást követő versenyen sikerült nyernem – ez édesapám szerint nem a véletlen műve volt.

Mivel a pályákat nagy biztonsággal teljesítettem, és meg tudtam mutatni, hogy tehetséges vagyok, lehetőséget kaptam arra, hogy a szabályoktól eltérően 135 centiméteres versenyszámokban is elinduljak – nagy öröm volt ez nekem.

Mely eredményeidre vagy leginkább büszke?

Leginkább az idei, bábolnai gyermek Grand Prix-n elért első helyezésemnek örültem, de büszke vagyok a szintén idén, a díjugrató magyar bajnokság gyermek kategóriájában szerzett ötödik helyezésemre is.

Örömmel gondolok vissza a Platthy József regionális díjugrató döntő ifjúsági kategóriájában szerzett első helyemre, és a balatonvilágosi Hungarian Future Stars döntőjén elért harmadik helyezésemre is.

Az ugyancsak Balatonvilágoson rendezett Mesterek Tornáján pedig győztem ifjúsági kategóriában. Szép emlék továbbá a Nemzeti Lovardában rendezett kiemelt minősítőn elért nyolcadik helyezésem is.

Mit gondolsz, miben vagy a legjobb, és mi az, amiben a legtöbbet kell fejlődnöd?

Nagyon jól látom a távolságot – nagy tempóból is. Ez szerintem annak köszönhető, hogy naponta öt-hat lóval ugratok. Hogy éppen miben kellene javulnom, azt az edzőim határozzák meg.

Ha már a felkészülésnél tartunk: milyen gyakran ülsz lóra, illetve kik azok, akik a legtöbbet segítenek neked az edzések során?

A Gyula Farmon mindennap lovagolhatok, a felkészülésemet edzőm, Nagy András és édesapám segítik.

A telepen kétszáz férőhelyes istálló van, így sok ló áll rendelkezésünkre, de a kedvencem most közülük Chacco Boy, akivel a legtöbb sikeremet értem el.

Közel áll a szívemhez a hatéves JayJay és a nyolcéves Casalido, illetve La Royal is, akivel szintén lovagolok versenyeken is.

Kiveszed a részedet a lovak körüli teendőkből is?

Persze, hiszen ez is hozzátartozik a lovas­élethez. Ugyanakkor vannak lóápolóink, akik sok feladatot ellátnak, ezért szerencsére a lehető legtöbb időmet tudom lovaglással tölteni. Amit még nagyon szeretek, az a fiatal csikók szabadonugratása.

Mennyire nehéz összeegyeztetned a tanulást a lovaglással?

A sajószentpéteri Kossuth Lajos Általános Iskolába járok, jelenleg magántanulói státusszal. Így a tanulásra, valamint az edzésekre és versenyekre is tudok koncentrálni.

Kíváncsi vagyok, kitűzted-e már céljaidat a 2021-es versenyszezonra.

Az idén leszek tizenkét éves, ez pedig azt jelenti, hogy nemzetközi versenyeken is elindulhatok majd.

Szeretnék bekerülni a magyar válogatottba, melynek tagjaként jó lenne szép eredményeket elérni – akár az Európa-bajnokságon.

Célom az is, hogy jól szerepeljek a magyar bajnokságban.

Ha a távolabbi jövőbe tekintünk, akkor van-e olyan lovas példaképed, akihez hasonló sikereket szeretnél elérni?

A magyar lovasok közül leginkább édesapámra és bátyámra nézek fel, a külföldiek közül pedig a brit Nick Skelton és az olasz Emanuele Gaudiano díjugratóver­seny­zők a példaképeim.

Mivel beszélgetésünk idején még előttünk van a karácsony, adódik a kérdés: hogyan töltitek idén az ünnepeket?

A koronavírus-járványra való tekintettel otthon, szűk családi körben töltjük. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy minden kedves lovastársamnak boldog új évet kívánjak!

Forrás: Pegazus