0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Készítsünk domboságyást

Az ágyásokban történő kertészkedésnek sok előnye van, ha az ágyás kiemelkedik a talajszintről, akkor kényelmesebbé is teszi a munkavégzést. A klasszikus magas ágyásnál a dombos ágyás kicsivel másabb, eltüntethetjük benne a lehullott faleveleket, kisebb gallyakat...

Sokan nem szeretnek a lehullott levelek, lemetszett gallyak komposztálásával bajlódni. Nem mintha nagy munka lenne, egyedül az szól ellene, hogy a kert komposztáló részében egy nem túl esztétikus látványt nyújtó, trágyadombhoz hasonlatos kupac növekszik folyamatosan.

Aki meg akarja kímélni magát ettől a látványtól, annak ideális megoldás egy domboságyás kialakítása, vagy másik nevén a bakhátas magaságyás.

Ez nincs támrendszerrel körbekerítve, mint a klasszikus magaságyások deszkákkal körberakott kerete, hanem ez tulajdonképpen egy olyan módon kialakított komposztdomb, amelyre haszonnövényeket ültetünk. 

Valószínűleg egyre elterjedtebb lesz ez a kiskerti módszer, hiszen a kerti hulladék égetése idén már tilos (egyes településeken még az önkormányzat rendeletben ettől eltérhet a vírushelyzet miatt, de ennek is vége lesz egyszer). A zöldhulladék elszállítása nem minden településen, település részen megoldott, ahol pedig igen, ott tetemes költségei is lehetnek ennek…

Seperjük a szőnyeg alá!

A problémák szőnyeg alá söprése általában nem megoldás, de a domboságyásnál igen! Egy-egy domboságyás kialakítására 20-30 négyzetméternyi terület elegendő.

Ez egy 4-6 tagú család egész évi zöldségszükségletének jelentős részét biztosíthatja.

Helytakarékos, mert itt nem teljesen sík területen, hanem kisebb dombon termesztünk, aminek a felülete nagyobb, mint amekkora alapterületet elvesz a kertből. További előnye, hogy több évre előre biztosíthatjuk a megfelelő tápanyagot a dombon élő növények részére. A domboságyást a biokertészek már régóta alkalmazzák.

A domboságyás készítése

Ha az őszi lomb és a lemetszett gallyak rendelkezésünkre állnak, akkor a talajba 25-35 cm mélyen téglalap alakú gödröt ásunk, amelybe először a felaprított fanyesedéket rétegezzük, erre avart, lombot terítünk, végül komposzttal, kerti földdel takarjuk (például azzal, amit kiástunk az alapjából).

A gödörbe e rétegekből összesen 50-100 centiméternyi halom kerül, azaz a domboságyás végül 30-50 centiméterre magasodik a felszín fölé.

Vannak akik ennél jóval magasabbra készítik, de arra figyeljünk, hogy minél magasabb és keskenyebb, annál lejtősebb lesz. Ha túl lejtősre sikerül, akkor az öntözés és az eső nem beleszivárog majd hanem lefolyik róla, folyamatosan mosva le a termőrétegét. 

Az ágyás alapjának elkészítésekor használt földet tegyük vissza az ágyás tetejére, hiszen ez tápanyagban gazdag és a talajélet is működik benne.

Mielőtt ez az ágyásra visszakerül taposással és öntözéssel tömörítsük a lombot, és gallynyesedékeket, melyek a dombot képezik.

A domboságyás – a fokozatos anyaglebomlás következtében – néhány fokkal melegebb hőmérsékletet nyújt a ráültetett növényeknek, mintha a sík területen, komposzt-talp nélkül termesztenénk. Ennek köszönhetően a zöldségnövények gyorsabban fejlődnek, kicsit korábban takaríthatók be, mint síkművelésben nevelt társaik.

A domboságyásba több éven keresztül vethetünk, ültethetünk növényeket, ám a domb az alapját képező növényi anyagok érésének, lebomlásának köszönhetően évről-évre alacsonyabb lesz.

Szétbontásakor az évekkel korábban odahordott gallyak, levelek már komposzttá érnek össze, és felhasználhatók a kert más részeiben is.

Energiatakarékosság a kertben

A domboságyás a növények érdekében két szempontból is előnyösen használja fel a rendelkezésre álló energiát. Egyrészt a komposzt lebomlásakor keletkező hő alulról éri a növényeket, ami a gyökerek számára is kedvező. Másrészt a dombot úgy tudjuk tájolni, hogy déli oldala minél inkább napos részen legyen. Így a növények jobban tudják hasznosítani a napfényt.

A domb déli irányba kialakított lejtéséből adódóan reggeltől estig kedvezőbb a napsugarak beesési szöge, a sík talajhoz viszonyítva.

Nem kell műtrágyára költenünk, hiszen a komposztálás során lebomló szerves anyagok tápanyagul szolgálnak növényeink fejlődéséhez. Nem szennyezzük környezetünket füsttel, amikor a lombot égetjük, egyszerűen csak a gödörbe halmozzuk, és égetés helyett hagyjuk lassan újrahasznosulni az avart.

A dombról a víz egy része lefolyik, így rosszabbul hasznosulhat, mint sík talajon.

Vigyázzunk arra, hogy a domboságyás ne száradjon ki. Öntözhetjük gyakoribb kis vízadagokkal, vagy a tetején kialakíthatunk egy kis vályút, melyből lassan elszivárog az öntözővíz anélkül, hogy lefolyna. A növények között mulcsként kiterített fűkaszálék is a domb kiszáradását akadályozza.

youtube://v/Sso4UWObxXg

 

Forrás: magyarmezogazdasag.hu