Back to top

A tő mellől a katedráig

Gyakorlatban eltöltött 14 év, majd 27 esztendő a Soproni Egyetem katedráján – ebből öt év tanszékvezetőként –, számtalan szakmai cikk és egyetemi jegyzet írása. Csak néhány adat, ami a 95 éves Csesznák Elemért minősíti. Nem véletlen hát, hogy a mai napig szellemileg és testileg friss szakembert szívesen felkeresik fiatal kollégái.

Az ősz folyamán egykori kedves munkahelyére, a pilismaróti erdőkbe hívta meg a nyugalmazott professzort a Pilisi Parkerdő vezetősége „visszaemlékező” területbejárásra.

„Az érvényesüléshez három szabályt tartottam szem előtt: pontosság, megbízhatóság és szaktudás” – fogalmazta meg élettapasztalatát az idős professzor, aki – ahogyan kiemelte – élete legszebb nyolc évét az ország legszebb helyén, az egykori Pilismaróti (ma Visegrádi) Erdészet élén töltötte. Erdészetvezetőként, majd egyetemi tanárként is a közvetlenség híve volt. Természetszerető és -tisztelő ember, aki ezt a hozzáállást akarta átadni a körülötte lévőknek.

Az Alföldről Sopronba

Erdőmérnöki oklevelét 1949-ben szerezte meg. Azt követően a Kiskunhalasi Erdőgondnokságon erdőművelési előadóként, majd üzemegység-vezetőként dolgozott.

Később Kecskemétre nevezték ki az Erdőgazdasági Egyesülés műszaki osztályvezetőjének.

Az Egyesülések megszűnése után a Földművelési Minisztériumba került, a Síkvidéki Erdők Igazgatóságának műszaki osztályára, előadói minőségbe, ahol 1953-tól 1955-ig tevékenykedett. Feladata volt a fahasználat, fakitermelés és faanyagmozgatás gépesítése. Saját kérésére visszatért a „tő melletti” munkához, és a Pilismaróti Erdészet vezetője lett.

Családi okok miatt 1963-ban szülőhelyére, Sopronba költözött, ahol pályázat alapján az Erdészeti és Faipari Egyetem tanársegédje lett. Egy évig az Erdővédelemtani, majd nyugdíjba vonulásáig az Erdőműveléstani Tanszéken dolgozott. Tudományos tevékenysége alapján kinevezték egyetemi adjunktussá, docenssé, majd tanárrá, miután egyetemi doktori és a tudományok kandidátusa minősítését is megszerezte.

„Vezetőként járt volna a hintó, de túl lassúnak találtam” – kanyarodott vissza a Pilisben töltött évekre, így inkább a Csepel 125-ös motort választotta.

Mint elmondta, akkor tesszük a legjobbat, ha hagyjuk dolgozni a természetet. Ehhez viszont a szaktudáson túl türelemre is szükség van. Véleménye szerint az őshonos fafajokra kell az erdésznek építenie, „az” pedig már tudja a dolgát.

Jó hangulatú munka

„A pilismaróti éveimet három fő feladatnak szenteltem: a rohammunkával való tervteljesítésnek, az erdészeti munkafolyamatok gépesítésének és a vadászati irányelvek elleni küzdésnek. Az ’elvtársak’ odafent úgy gondolták, hogy a vadlétszámot tovább kell növelni, ami persze ellehetetlenítette az erdők természetes felújítását. Nem is értettem egyet vele, így megindult ellenem az aknamunka. Pedig a terveket nem is akárhogy sikerült teljesítenünk: az első év végére a Pilismaróti Erdészet élerdészet lett, jutalmul pedig kaptunk egy színes televíziót!” – mesélte nevetve, miközben kapaszkodtunk a Prédikálószék felé, jócskán megelőzve vendéglátóinkat.

Irányítása alatt számos erdészeti út született, melyeken ma az erdészek mellett turisták százai is járják az erdőt.

Fegyelmezett, de jó hangulatban zajlott a munka, a kölcsönös tisztelet megadásával. Szó esett egy bizonyos dózeros kollégáról is, aki olyan pontossággal kezelte hatalmas gépét, hogy a „végtermék”, vagyis az erdészeti út csodájára jártak az Országos Erdészeti Főigazgatóságtól. „Még az Országos Műszaki Napokat is hozzánk szervezték” – tette hozzá.

Nosztalgia látogatás a Pilisben: Csontos Dömötör erdészetvezető, Reinitz Gábor vezérigazgató, Csesznák Elemér, Gősi István ny. vezérigazgató-helyettes, Csesznák Bertalan, Fehér Norbert kerületvzető erdész

A munkák mellett szó esik a mindennapokról. A pilismaróti Heckenast-kastély melletti földszinti szolgálati lakásról, a hamvas-kői és a hosszú-hegyi erdők szépségéről és Dobogókő alatt elterülő „ősbükkösről”. Havas telekről, amikor a már említett 125-ös Csepel motorral járt ellenőrizni a munkákat egészen 1963-ig, amikor végleg búcsút intett az erdészetvezetői munkakörnek, javarészt a vadgazdálkodással kapcsolatos nézeteltérések miatt.

Örök kíváncsi

Csesznák Elemér a gyakorlati munkát a katedrára cserélte.

Nem volt szokatlan kihívás, hiszen a feladatköre az alföldfásítástól egészen a pilismaróti hegyvidéki gazdálkodásig terjedt.

Folyamatosan kereste a szakmai problémák megoldását, foglalkoztatta a körülvevő élet, az erdő törvényszerűségeinek megismerése. Mindig fejlődni akart, fontosnak tartotta az új ismeretek elsajátítását, ami megkönnyítette a gyakorlati munkáját is.

„Mindig a vénámban volt, hogy kutassam az ismeretlent” – jegyezte meg, nagy előnyt jelentett, hogy 14 éves gyakorlati múlttal vágott bele az oktatásba. Számos olyan kérdés fogalmazódott meg a hallgatókban, melyekre a tankönyvekben nem találni a választ. A soproni erdészeti technikum magas szintű képzést nyújtott tanulóinak, akik közül sokan egyetemre kerültek. „Ezek a fiatalok olyan kérdéseket tehettek fel a professzoraiknak, amely megszorongatta a katedra őrzőit” – magyarázta a professzor, hogy számára nem volt olyan téma, amelyhez ne tudott volna hozzászólni. Mindez a gyakorlatban megszerzett tapasztalatokból fakadt.

Az alföldi homok vagy a pilisi ökoszisztémák az ismeretek tárházai, ezért is könnyen és megfelelő színvonalon fogalmazhatta meg válaszait.

Ennek köszönhetően jött az elismerés, a diákok kikérték véleményét, odafigyeltek az előadásaira. Több fiatal tanár az egyetemi padból került a katedrára, és – tudásukat nem megkérdőjelezve – nem rendelkeztek szakmai gyakorlattal. Az idős professzor arra is felhívta a figyelmet, hogy a gyakorlat nemcsak szakmai ismeretekkel gyarapította életét, de emberismeretre, az emberekkel való bánásmódra is megtanította. Sokat segített, hogy megtalálja a hangot a hallgatókkal, akik a legtöbb tanárt magázták, őt pedig minden tiszteletet megadva tegezték. Mindez nem kisebbítette oktatói tekintélyét.

Csesznák Elemér nyugdíjasként napi szinten kertészkedik, de számára ez is az ökoszisztémában való gondolkodás része. A növények elválaszthatatlanok a mindennapjaitól, ám nem egyenként nézi őket.

„Az emberrel ellentétben más élőlények nem könyvből tanulják az életet” – hívta fel a figyelmet azokra a törvényszerűségekre, amelyek között együtt élnek és működnek.

Az ökoszisztémát ez mozgatja, amit az ember nem tud megváltoztatni, vagy ha időlegesen mégis sikerül, az bukásra van ítélve. „Nekem kell alkalmazkodnom a körülvevő élőlényekhez, követnem kell, ha sikeres akarok lenni” – fogalmazta meg, hogy olyan szakmát választott, ahol ez élesen kirajzolódik. A természeten nem lehet erőszakot tenni, de a természet meg tudja az embert változtatni.

Beszélgetésünknek a következő szakmai program vetett véget, amikor a Parkerdős erdészek az országban egyedülálló örökerdő-gazdálkodást mutatták be az idős professzornak. Ahogy ott, abban a körben hallgatta a kollégákat, olyan volt, mint a mellettünk álló hatalmas öreg bükkfa. Körülölelték lehullott magjaiból kelt facsemetéi.

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2020/6 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Rezét újra szolgálatban

Sikeresen teljesítette a hatósági üzembe helyezési vizsgát a Gemenci Állami Erdei Vasút gőzöse, így újból szolgálatba állhat. Utasokkal teli szerelvényeket azonban a koronavírus-járvány miatt még nem vontathat.

25 év, 25 erdei kincs, 25 kilométer

Negyed évszázada tart a környezeti nevelés a Mecsekerdő Zrt. erdei iskoláiban, ennek alkalmából az online oktatásban is felhasználható ismeretterjesztő sorozatot készít, valamint közös kilométer- és emlékgyűjtésre hív a baranyai erdőgazdaság.

Az esőerdők második legnagyobb pusztítója az Európai Unió

A Természetvédelmi Világalap felmérése és elemzése szerint közvetve az Európai Unió a második legnagyobb pusztítója az esőerdőknek azzal, hogy olyan fogyasztási cikkekre tart igényt nagy mennyiségben, ami az erdők kivágásához vezet.

„Erdőt a jövőnek kell létrehozni, nem a múltnak”

Első alkalommal jutott be magyar pályázó a COPA-COGECA női innovációs díjának döntőjébe. Biró Boglárka erdőmérnök, a SEFAG Zrt. Lábodi Erdészetének fahasználati ágazatvezetője nemcsak hazánkat képviselte elsőként az európai női gazdálkodókat reprezentáló versenysorozatban, hanem az erdőgazdálkodást is.

Pompás „jégbabák”a királykúti jegesbarlangban

Szemet gyönyörködtető, és ritkán látható méretű képződmények jöttek létre a királykúti jegesbarlangban, ahol az idei tél időjárása különösen kedvezett a jégképződés folyamatának. Az ÉSZAKERDŐ Zrt. Telkibányai Erdészetének kezelésében van Magyarország egyetlen jegesbarlangja.

Málta fizet a turistáknak

Azok a külföldi turisták, akik legalább három napot töltenek Máltán, 200 eurós visszatérítést is kaphatnak. A cél, életet lehelni a haldokló turizmusba.

Erdőgazdasági fejlesztés a Vekeri-tónál

Tavasszal egyre többen indulnak el kisebb-nagyobb túrákra, kirándulásokra Debrecen környékén. A NYÍRERDŐ Zrt. igyekszik a kezelésében levő kirándulóhelyeket, turisztikai célpontokat folyamatosan karbantartani, fejleszteni, hogy a természetjárókat megfelelő körülmények, létesítmények várják.

Országos madárodú kihelyezési program

Bizonyára már sokan értesültek arról, hogy 2021-ben hazánk ad otthont az Egy a Természettel Vadászati és Természeti Világkiállításnak, mely szeptemberben fog megvalósulni Budapesten és több vidéki helyszínen.

Egyre több az erdő Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

Idén tavasszal több, mint 13 hektár elegyes kocsánytalan tölgyes telepítésével járult hozzá Borsod-Abaúj-Zemplén megye erdősültségének növeléséhez az ÉSZAKERDŐ Zrt., az Agrárminisztérium által meghirdetett Országfásítási Programban.

Értékek nyomában

Otthonosan mozog a kézműves mesterségek sokszínű hagyományaiban Ament Éva grafikus, népi bútorfestő. Alkotásaiban nemcsak másolja, de szellemükhöz, motívumvilágukhoz hűen újrateremti a tradicionális munkákat. A jellegzetes használati tárgyak, kelengyeládák, kisbútorok mellett magyarországi templomok gyönyörű mennyezetkazettái viselik a keze nyomát, a megmentett, újjáálmodott örökség jeleként.