0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Szőlőmolyok elleni védekezés lehetőségei

A szőlő generatív részeit károsító molyok nagy terméskiesést okozhatnak tömeges előfordulásuk esetén. A sodrómolyok családjába (Tortricidae) tartozó tarka szőlőmoly (Lobesia botrana) és nyerges szőlőmoly (Eupoecilia ambiguella) a magyarországi szőlőültetvényekben és kertekben ha nem is minden évben és mindenütt, de meglehetősen gyakran fordul elő, így érdemes áttekinteni a védekezési lehetőségeket

A két kártevő moly életmódjában több a hasonlóság, mint a különbözőség. Mindkét fajnak a szőlő az elsőrendű tápláléka, bár sok egyéb növényen is kifejlődhetnek. A fiatal hernyók a szőlőfürtöt támadják meg, szövedéket készítenek, és berágnak a virágba, zsenge bogyóba. Később mindezt összeszövik, hernyófészket hoznak létre, melyben több lárva is élhet.

Még a zsendülő, vagy az egészen érett bogyókat is károsíthatják.

A károsított szőlőszemen lilás udvarral körülvett lyuk, némi szövedék és ürülék is látható. Kártételük utat nyit a szürkepenésznek, így egész fürtök rothadnak el. Mindkét faj báb alakban telel gubóban. A tarka szőlőmoly elszaporodásának a melegebb, szárazabb évjáratok kedveznek, háromnemzedékes. A nyerges szőlőmoly ezzel szemben inkább a hűvösebb, csapadékosabb, hegyvidéki klímát kedveli, Magyarországon két nemzedéke van.

A két faj rajzásának megfigyelése szexferomon-csapdával egészen könnyű. A tarka szőlőmoly megfigyelését már március végén kezdhetjük, a nyerges szőlőmoly csak májustól rajzik. Ha erős a rajzás (a heti fogás legalább 25 darab), akkor érdemes lesz rovarölő szeres kezelést végezni. A permetezés időzítése kulcsfontosságú, hiszen legeredményesebben a lárvák ellen tudunk védekezni. A lárvák kelésének idejéről legpontosabb előrejelzést a hőösszeg­számítás módszere nyújt. Ehhez csak csapda és minimum-maximum hőmérő szükséges, persze napi leolvasással.

Egyéb (népi) megfigyelések is mérvadók lehetnek, így például megemlíthetjük, hogy a tarka szőlőmoly első nemzedékének lárvái ellen általában akkor kell védekezni, amikor az akác virágzik.

Amennyiben egy területen van szőlőmoly, úgy a védekezést érdemes már az első nemzedék lárváinak megjelenésekor elvégezni, mert az első nemzedék rajzása, és lárváinak kelése nem annyira elhúzódó, mint a további nemzedékek esetében, továbbá így elejét vehetjük az elszaporodásuknak, és a további nemzedékek károsításának.

A szőlőmolyok elleni védekezésre számos rovarölő szer használható (táblázat). A hagyományos növényvédelmi kezelésű szőlőültetvényekben jelenleg tizennégy hatóanyag vethető be, amik hatásmód szerint hétféle csoportba sorolhatók. Az AKG programban lévő szőlőkben nyolc hatóanyag használható, a bio termesztésű szőlőkben pedig kettő.

A méhveszélyesség is meglehetősen korlátozhatja a felhasználást – különösen a növénytakaróval borított sorközű ültetvényekben –, hiszen csak három hatóanyag permetezése lehetséges méhjárás idején, nappal.

A hatásosságon túl persze figyelembe vehetünk sok egyéb szempontot is a megfelelő termék kiválasztásakor. Érdemes így tekintettel lenni a kezeléskor a szőlőben élő hasznos szervezetekre is, és megóvni a kártevők természetes ellenségeit. Szőlőben leginkább a ragadozó atkák fontosak ebből a szempontból, de természetesen a pókok, fátyolkák, katicabogarak, atkászbödicék, ragadozó tripszek, ragadozó poloskák mind-mind fontos szerepet játszanak a szőlőültetvény ízeltlábú-együttesében, ha hagyjuk. Pusztán a méhveszélyességi besorolásból, vagy az engedélyokiratok adataiból nem lehet egyértelműen következtetni a hatóanyag ökotoxikológiai profiljára. Ennek megismeréséhez szakirodalmi kutatást kell végezni.

A rovarölő szerek engedélyezési eljárása során a ragadozó atkákra gyakorolt hatást ugyan mindig megvizsgálják, de ez gyakran csak egy faj nőstényeire kifejtett mortalitásról szolgáltat adatot, a teljes népességre kifejtett összhatásról ritkán.

Az idei évben két hatóanyagnak (klórantraniliprol és B. t.) a ragadozó atkákra kifejtett hatását lesz szerencsém értékelni hazai szőlőültetvényekben tervezett szabadföldi kísérletekben. Egyikük, a klórantraniliprol ragadozó atkákat óvó, számos formában kivizsgált kedvező profiljáról győződhetünk meg a nemzetközi szakirodalom áttekintésével. Ezek szerint a hatóanyag a szabadföldi dózisban nincsen mortális hatással a ragadozó atkák tojásaira, teljesen ártalmatlan a lárvákra és a kifejlett egyedekre is. A tojásrakási rátát, azaz a szaporodás gyorsaságát sem befolyásolja hátrányosan. Több, köztük a hazánkban is leggyakoribb ragadozóatka-faj esetében is igazolt a hatóanyag ártalmatlansága (N. fallacis, T. pyri). Vajon az egyik legérzékenyebb faj, az Euseius finlandicus is eltűri a kezelést? A kísérleti eredményekről reményeim szerint ugyanitt be is számolhatok hamarosan.

A klórantraniliprol hatóanyagú készítmények méhekre nem veszélyesek, tehát nappal, a méhek jelenléte esetén is végezhető ezekkel kezelés.

A hatóanyag a lepkék lárváit azonban igen eredményesen pusztítja. Hatása nem idegrendszeri, hanem az izmokra hat. Izom-összehúzódást vált ki, a lárva teste vastagodik és rövidül. A rovar néhány óra után abbahagyja a táplálkozást, majd pár nap alatt elpusztul.

E hatóanyag a növényre permetezve transzlamináris, azaz a kezelt levél teljes keresztmetszetét érinti, így időjárástól független, a hőmérséklet, a csapadék mennyisége és az UV erőssége nem befolyásolja a hatékonyságát. Ugyanakkor nem szállítódik a növényben, ezért a kezelések hatásosságát az időben és szakszerűen elvégzett zöldmunkák jelentősen javítják. Gyomorméreg, így a molyok lárvái ellen hatásos. Nagyon alacsony toxicitásának köszönhetően a permetlé beszáradása után azonnal folytatható a kézi munka a növényállományban. Nemcsak a méhekkel kíméletes, hanem más hasznos szervezetekkel is.

Forrás: Kertészet és Szőlészet