Erről is kérdeztük Zéman Zoltánt, a MATE Üzleti Szabályozás és Információmenedzsment Intézetének igazgatóját, a Magyar Rektori Konferencia Gazdaságtudományi Bizottságának alelnökét, a felsőoktatásban zajló paradigmaváltás elkötelezett támogatóját.
– Kezdjük azzal a kérdéssel, ami mindenkiben felmerül egy átalakítás kapcsán: mi a baj a magyar felsőoktatással?
– Elég sok kritikát kap, mert a poroszos, frontális oktatási rendszert követi, nem pedig a készségfejlesztésen alapuló északi képzési modellt. Hogy megtaláljuk a választ a jövő kihívásaira és megtudjuk, mi működik valóban jól, szintetizálnunk kell a kétféle irányzatból már megismert tanulságokat, tapasztalatokat, úgy, hogy az egész felsőoktatás teljesítménye nőjön.
Azt a tudást kell előtérbe helyezni, amit későbbi szakemberként valóban használni fognak. Elengedhetetlen például a versenyképes közgazdaságtudományi képzés és gazdálkodásszervezési ismeret. Ugyanakkor azzal is szembesülnünk kell, hogy a mai egyetemisták beleszülettek a digitalizációba, szembesültek a IV. ipari forradalom kihívásaival, mások az ismeretszerzési szokásaik és igényeik, gyors az egymás közti információáramuk. Fontos motiváció lehet a számukra az új tudományos trendek megismerése, a kreativitás.
– Hogyan változik az agrárképzés?
– Hazánk számára az agrártudományok oktatása kiemelten fontos, ezért a paradigmaváltás itt is elengedhetetlen. A pandémia után a világ már nem lesz a régi: az eddiginél is hangsúlyosabbá válik a digitalizáció.
Egy modern agrármérnöknek nemcsak ahhoz kell értenie, hogy a termékét miként kell előállítani a gyakorlatban, hanem ismernie kell gazdálkodásszervezés legújabb eredményeit, hogy tudja, milyen piacra termel, milyen értéket állít elő, milyen gazdasági viszonylatokba és értékláncokba kapcsolódik be. Ezt a kétféle tudásterületet össze kell kapcsolni, és olyan interdiszciplináris tananyagokat kell fejlesztenünk, amelyek garantálják a nemzetközileg is versenyképes, széles körű felkészültséget.
– A gyakorlati szintű oktatás eddig is működött a képzés során. Mi változna a jövőben e téren?
– Az eddigi, centralizált oktatási rendszerhez képest az alapítványi modell tágabb kereteket nyújt az oktatók, az egyetem és a hallgatók számára. Lehetővé válik, hogy a felsőoktatási intézmény szélesebb körben nyisson a piaci szereplők, vállalkozások felé.
A hallgatók már az egyetemi évek alatt megismerhetik a vállalati innovációs folyamatok és a megújító, illetve a teljesen új technológiák bevezetésének törvényszerűségeit. Ez a fajta nyitás megmutatja a jövő irányvonalait, amelyek mentén a felsőoktatás meg tud felelni az új évezred kihívásainak.
– Milyen társadalmi-gazdasági kapcsolatokról beszélhetünk a MATE esetében? A piacosítás nem jelent veszélyt a felsőoktatás fősodrára?
– Azoknak a kapcsolódási pontoknak a kialakítása, fejlesztése képezhet nemzetgazdasági hozzáadott értéket, amelyek a hazai élelmiszerellátáshoz, mezőgazdasági alapanyagelőállításhoz kötik. Meg kell találnunk az egyensúlyt a nagyvállalati iránymutatások, a gazdaságban jelentős szerepet betöltő KKV-k és az intézmény érdekei között.
A tudományos műhelyek működése azonban nem nélkülözheti az iskolateremtő tanári attitűdök erősödését, sem a nemzetközi versenyben is mérhető tudományos teljesítményt. Ez fokozottan igaz az élettudományokra és a kapcsolódó tudományágakra. Az új időszak legfontosabb erőforrása és árucikke az adat és az információ. Akkor tudunk értékalapú oktatást és fejlett tudást nyújtani a hallgatóinknak, ha figyelünk ezekre a törvényszerűségekre.
– Vannak olyan vélemények, hogy sérül az egyetem autonómiája az alapítványi modellváltással.
– Eddig a mindenkori kormányzattal kellett együttműködniük az egyetemeknek. Mivel az állam látta el a fenntartói szerepet, egymásnak ellentmondó elvárásoknak kellett megfelelniük. Az alapítványi modell – jogi és cégjogi felépítésének köszönhetően – sokkal erőteljesebb határt húz az állam és az egyetem között.
Az ilyen fokú önállóság viszont magába foglalja azt is, hogy az egyetemnek a kialakult paradigma mentén meg kell dolgoznia a hallgatói létszámért.
– Mit jelent ez pontosan?
– Az intézményeknek fejkvótarendszeren kívül és állami tőkeinjekció nélkül kell fennmaradniuk. Ebben pedig jelentős szerepe lesz a költségtérítéses képzésben részt vevő hazai és nemzetközi diákok számának. Ehhez a legjobb, nemzetközi szintű oktatókat kell megnyerni és olyan képzési irányt kell kialakítani, ami kiemelkedően vonzó a jelentkezők számára.
– Mi a helyzet a hallgatókkal, nekik milyen előnnyel jár az új rendszer?
– Az egyetemeknek a jövőben maguknak kell megtalálniuk a válaszokat a társadalmi és gazdasági kihívásokra, ami azt is jelenti, hogy magasabb szintű szakmai tevékenységet kell folytatniuk, mert nemcsak a hallgatókért, hanem egymással is versenyezni fognak. Korábban több helyről hallhattuk, hogy a kutatások egy része csak a források lehívásáról szólt.
A hallgatók számára viszont nagyfokú biztonságot garantál, mert megismerhetik a piaci szereplőket, nemzetközi szinten is értékes, specifikus tudást kaphatnak a szakma legjobb képviselőitől, valamint piaci és értékorientált kutatásokat végezhetnek.
– Az alapkutatások háttérbe szorulnak?
– Nem, azokra szükség van. A tudomány területén folyó integráció, koncentráció, multi- és interdiszciplináris hatások azonban igénylik az alap- és gyakorlatorientált kutatások szélesebb és erősebb kohézióját.
– Az intézete az Üzleti Szabályozás és Információmenedzsment elnevezést kapta a MATE szervezetében. Mit fejez ki ez az újszerű elnevezés?
– Ez egy újonnan megjelent, összefoglaló név az üzleti szabályozással foglalkozó diszciplínákra, mint a pénzügy, számvitel, informatika, logisztika, üzletijog és belső complience-ek. A 21. században a gazdasági szereplőknek fel kell készülniük a modern technológia és digitalizáció kihívásaira.
Az egyre komplexebb gazdálkodásban fontos szerepet kapnak a hálózati kapcsolatok és a Big Data rendszerek. Az intézetben arra keressük a választ, hogy ezek a területek milyen formában hozhatnak új megoldásokat a felmerülő problémákra.
– A doktori iskolák vonatkozásában milyen előnyökkel jár a szerkezetváltás?
– A doktori iskolák a kutatás színterei, ahol specifikus tudáshoz jutnak a hallgatók és olyan területekhez is hozzáférhetnek, amelyek eléréséhez az egyetemnek eddig nem volt kapacitása. A szélesebb körű piacosításnak köszönhetően a doktoranduszok hatékonyabb kutatásokat tudnak végezni. Az egyetemek doktori iskolái közvetlenül kerülhetnek kapcsolatba cégekkel, piacképes eredményeik közvetlenül is hasznosíthatók lesznek a doktoranduszok, az egyetem és a partnerek számára.
– Mi történik, ha egy doktorandusz kutatása anyagilag is eredményt produkál?
– A szerkezetváltás egyik előnye, hogy a nemzetközi szinten már felfutott és bizonyított startup-kultúra nagyobb teret nyerhet.
Ha egyetemi ösztöndíjból végeznek kutatást, az egyetem menedzsmentje dönthet úgy, hogy az intézmény innovációs, laboratóriumi keretével társul velük.
A kooperatív doktori program már elkezdődött, és nagy érdeklődés kíséri. A kutatásokban résztvevők tulajdonrészhez juthatnak a fejlesztésekből, amelyekből az egyetem innovációs központja is profitálhat. Ebben a modellben a diploma megszerzése után sem szakad meg a diák és az egyetem kapcsolata, sokkal inkább erősödik, hiszen akár piaci alapon is folytatódhat.
– Hogyan látja a hazai felsőoktatás lehetőségeit a paradigmaváltás után?
– Szerintem a magyar felsőoktatás már eljutott arra a szintre, hogy az egyetemeink szélesebb piaci kontextusban is értékelhetők legyenek, nemzetközi viszonylatban is megállják a helyüket. Közép-Európa legjobb oktatási rendszerét akarjuk kialakítani, amely hatékony gazdaságilag és a tudás átadásában is magas szintet képvisel.
Ki kell azonban mondanunk azt is, hogy a hazai felsőoktatási intézményeknek nincs nagy gyakorlatuk a nemzetközi szintéren végzett hallgatói akvizícióban. A helyzet javítása érdekében a Magyar Nemzeti Bank támogatja az egyetemek nemzetközi programjait, a Magyar Rektori Konferencia pedig nemzetközi felsőoktatási együttműködéseket alakít ki.