0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Maradjanak egészségesek a vadgesztenyék

A Kertészet és Szőlészet 14. számában a platán egyik jelentős károsítójával, a platán-csipkéspoloskával szemben használt védekezési gyakorlatot mutattuk be Európa három fővárosában, Párizsban, Londonban és Budapesten. Ezúttal a vadgesztenyelevél-aknázómoly elleni védekezési eljárások sokszínűségét ismertetjük Franciaországban, az Egyesült Királyságban és hazánkban.

A vadgesztenyelevél-aknázómoly (Cameraria ohridella) európai első megjelenését 1985-ben a macedóniai Ohridi-tó mellett jegyezték fel. A következő húsz év során elterjedt egész Közép- és Nyugat-Európában, Párizstól Berlinig, Londontól Prágán át Budapestig, jelentős károkat okozva. Franciaországban 2000-ben tűnt fel a faj, a következő évben széles körben elterjedt.

Kontinensünkön a városi zöldfelületek meghatározó fafaja a vadgesztenye, hozzátartozik a városképhez, esztétikai értéke megkérdőjelezhetetlen.

Ez utóbbit csökkenti a moly a leveleken okozott kárképek megjelenésével, miközben a megjelenő foltok méretének arányában a növény fotoszintetizáló képessége is romlik. Nyár közepére akár az összes levelét elveszítheti a vadgesztenyefa, és mindez a lassú pusztulásához vezet. A legyengült növények kevésbé tűrik a nyári szárazságot, a téli fagyot és a városi stressz hatását. Az elhaló koronarészek, a száradó és lehulló ágak miatt megnő a lakossági panaszos bejelentések száma.

Sokan jelzik a kopasz fák nyár végi kényszervirágzását is.

Európa középső sávjában a vadgesz­tenyelevél-aknázómolynak három nemzedéke alakul ki egy év alatt. A harmadik generáció egyedei a lehullott lombban telelnek át báb alakban, és ezek indítják a következő évi első fertőzési hullámot. A párzás után a levélerek mellé rakott tojásokból kikelő lárvák egyből a bőrszövet alá rágják be magukat (aknát készítenek), és elkezdik a károsítást. Az elszáradó, megbarnuló bőrszövet alatt akadálytalanul fejlődnek, többször vedlenek, majd ugyanott bábozódnak. A kifejlődött imágók elhagyják az aknákat, és ezzel elindul a következő generáció.

Piros virágúval helyettesítik

A Párizsban található több mint 484 ezer fának 16%-a vadgesztenye, a platán (38%) után ez a második leggyakrabban ültetett fafaj.

A párizsi gyakorlat szerint a vadgesz­tenyelevél-aknázómoly ellen a legolcsóbb és legcélravezetőbb megoldás a lehullott levelek összegyűjtése, majd magas hőfokú ipari komposztálása.

E módszer hatékonyságát az rontja, ha nem egységesen alkalmazzák, hiszen ha magánkertekben a talajon marad a fertőzött avar, az a következő évi populáció kiindulópontja lehet.

Emellett a párizsi zöldfelületekért felelős igazgatóság ajánlására a közönséges vadgesztenyefák (Aesculus hippo­cas­tanum) pótlására a piros virágú vadgesztenye (Aesculus carnea) használható, amely ellenálló a kártevővel szemben.

Figyelembe kell ugyanakkor azt is venni, hogy ha a párizsi faállomány jelentős részét a későbbiek során a piros virágú vadgesztenye fogja kitenni, akkor sebezhetővé válhat ez a faj is valamilyen más károsítóra nézve.

Végül arról a tényről sem szabad megfeledkezni, hogy mivel Párizsban a kártevő nem okozza a vadgesztenyefák gyors pusztulását, a lakosság érdeklődésének kevésbé került a fókuszába ez a gond.

Fokozza a stressz hatását

Az Egyesült Királyságban a vadgesz­te­nyelevél-aknázómoly 2002-ben jelent meg, majd az azt követő években gyors ütemben és széles körben elterjedt. A londoni bejegyzések is a fák esztétikai értékének romlását emelik ki elsősorban a károsító kapcsán. A kártétel hatására egy év alatt nem csökken a fák átmérőjének növekedési üteme még akkor sem, ha a károsítást több hullámban szenvedi el a fa. Ez az észrevétel is alátámasztja a bevezetőben leírtakat, miszerint a fák lassú pusztulásához járul hozzá a kártevő.

A növényt érő egyéb stressz kedvezőtlen hatását is felerősítheti ugyanakkor az aknázómoly károsítása, és ez viszont már a fa pusztulásához vezethet.

A stressztényezők között abiotikusak (pl. aszály, áradás) és biotikusak (pl. a guignardiás levélfoltosodást okozó Guignardia aesculi gomba, és a Pseu­domonas syringae okozta baktériumos megbetegedés) egyaránt vannak.

Az angol kollégák szerint a leghatékonyabb, legolcsóbb és leginkább környezetkímélő védekezés az ősszel lehullott fertőzött lomb összegyűjtése, majd – ahol lehetőség van rá – annak elégetése. A moly természetes ellenségei – kékcinege, parazitoidok – is gyérítik a kártevő populációját, azonban ez nem számottevő mértékű.

Az északi féltekén 13 vadgesztenyefaj található, a vadgesztenyelevél-akná­zó­moly mindegyiken képes kifejlődni, azonban a károsítás mértéke elmarad a közönséges vadgesztenyénél tapasztaltaktól.

Az ellenállóbb fajok közé tartozik a japán vadgesztenye (A. turbinata), a piros virágú vadgesztenye (A. carnea), az indiai vadgesztenye (A. indica) és a vörös vadgesztenye (A. pavia).

Környezetbarát megoldásokat keresünk

Budapest városképében Párizshoz, Londonhoz hasonlóan nagy jelentősége van a vadgesztenyéknek. Talán nem túlzás, hogy a legféltettebb faj a közterületeken, a többi városunkban is.

Nálunk a károsító 1994-ben jelent meg, és hamarosan az ország egész területén elterjedt. Három nemzedéke tud kifejlődni, és még ma is a legveszélyesebb károsítója a vadgesztenyének. A téli lehullott levelek összegyűjtését és megsemmisítését mi is alapvetőnek tartjuk.

Úgy tapasztaljuk azonban, hogy ősszel a bábbal telített leveleknek csupán a töredékét távolítják el.

A társasházakban, magánkertekben, elhanyagolt temetőrészeken akadálytalanul áttelelhet a moly, és onnan a közterületeken is támadhat. Mindezek miatt Magyarországon továbbra is a vegyszeres kezelésekre alapozhatjuk a fák megvédését. A leggyakrabban alkalmazott eljárás a permetezés. Óriási segítség ebben az akná­zómoly szexferomon-csap­dája, mellyel követni tudjuk a nemzedékek rajzását, és ki tudjuk tűzni a permetezések időpontját.

A Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara országos előrejelző hálózatában az MTA ATK Növényvédelmi Intézet Csalomon® VARL+ típusú csapdáit helyeztük ki.

A fogási adatok nyilvánosak voltak. A rajzási táblázatok és a felhívásaink, amelyekben a lárvák elleni permetezés időpontját is megadtuk, megtekinthetőek a www.zsigogyorgy.hu oldalon.

Az elmúlt években az is bizonyossá vált, hogy a védekezés pontos idejét csak a helyben kihelyezett csapdákkal lehet megadni. A fogási adatok azt is megmutatják, hogy a molylepke egyre inkább elhúzódóan rajzik, nincsenek egyértelmű rajzáscsúcsok. Ez nagyban megnehezíti a permetezés időpontjának kitűzését.

Még nagyobb gondot jelentenek az engedély-visszavonások. A Nomolt 15 SC, a Cascade 5 F és a Rimon 10 EC után idéntől már a Dimilin 25 WP sem rendelkezik közterületi engedéllyel. 2021-re a Runner 2 F engedélyét is módosították, már csak hajtatásban használható. A biztos hatás végett, kényszerűségből egyéb rovarölőkkel is kombináljuk a permetlevet.

Évenként legalább kétszer, az áttelelő generációt is megcélozva háromszor kell permetezni az aknázómoly ellen.

Egyre több fát injektálnak, egyre jobb módszerekkel. Kétségkívül perspektivikus eljárás. A rovarölő szer nem jut ki a környezetbe, és a moly rajzásához sem kell alkalmazkodnunk. A Főkert Zrt. is a módszer mellett döntött például a Hűvösvölgyi út fáinál. Hátránya, hogy csak rovarölő szert tudunk bejuttatni a fa keringési rendszerébe, nem biztos, hogy a lombkorona minden pontjára eljut a hatóanyag, és gyakran befertőződnek a furatok. Ez utóbbi főleg a primitív eszközökkel dolgozó, durva sebeket ejtő vállalkozók munkájára jellemző. Az alkalmazható készítmények engedélyeit is tisztázni kellene.

A paraziták megóvása érdekében próbálkoztunk a szúnyoghálóba tömött fertőzött lomb kihelyezésével is.

A háló lyukmérete visszatartja a kirepülni készülő molyokat, de a szabadba engedi a kisméretű parazitákat. Azonban azt tapasztaltuk, hogy még a magányos, udvarokban álló, betelepülő molyoktól elzárt fáknál sem tudtunk kellő eredményt elérni.

Továbbra is keressük a környezet-barát módszereket. Amíg nem találunk olyan eljárást, amellyel meg lehetne közelíteni a vegyszeres eljárások ha­tásfokát, addig marad a permetezés és az injektálás. Célunk, hogy a vadgesztenyék zöldek, egészségesek marad­janak.

 

Forrás: Kertészet és Szőlészet