A tanulmány előző részeiben a varroózisról, a vírusokról, az amerikai- és európai költésrothadásról, a nozémáról olvashattunk, a legutóbbi részben pedig a kis kaptárbogárról. Megismerhettük az életmódját, a károkozását és a felismerésének a lehetőségeit a gyakorlatban. A legbiztosabban morfológiai vizsgálatot követően tudjuk azonosítani az Aethina tumidat. Ehhez a legjobb, ha az egész bogár rendelkezésünkre áll.
Ehhez szükség van egy megfelelő példányra és konzerválni is kell azt, hogy megfelelő állapotban érkezhessen meg az adott laboratóriumba azonosítás céljából. A kaptárban vagy annak környékén begyűjtött bogarakat el kell pusztítanunk, mielőtt fagyasztással vagy alkoholban áztatással tartósítanánk őket. A sértetlen felnőtt bogarak és lárvák a legjobb alanyai a vizsgálatnak. A szállításhoz és a konzerváláshoz a legmegfelelőbb a 70%-os etanol, de semmiképpen sem denaturált szesz. Amennyiben a minta hiányos és nem lehet rajta a morfológiai vizsgálatot végrehajtani, akkor az azonosítás laboratóriumi molekuláris úton történik. Ez utóbbi vizsgálat kimondottan akkor hasznos, ha a minta sérült.
Jó méhtartási gyakorlat a betegség megelőzésére
Jó méhtartási gyakorlattal tudjuk leginkább elejét venni a betegségnek, illetve korlátozni a kezelés során alkalmazott vegyianyag-terhelést.
Ne hagyjunk kezeléshez használt szerszámokat szerteszét a méhesben (legfőképpen zugépítményeket és mézes/fias lépeket) és kerüljük el méheink közös etetését a szabadban. A jó higiénikus gyakorlatot az elpusztult családok esetén is be kell tartani, azokat a lehető leggyorsabban el kell távolítanunk a méhesből, valamint az olyan szerves anyagokat, amelyek vonzzák a kis kaptárbogarakat, ki kell olvasztani vagy meg kell semmisíteni.
Azokon a területeken, ahol a kis kaptárbogár előfordul, a méhészkedés aktív időszakában, tavasszal és nyáron, csak erős családok fenntartásával, és ha kell, a családok kiegyenlítésével csökkenthetjük a fertőzöttség esélyét. Fontos, hogy a családok olyan erősségűek legyenek, hogy a méhek teljes egészében takarják a kereteket.
Ősszel és a betelelés előtt fontos, hogy megbizonyosodjunk a családok egészségéről, csökkentsük a kaptárokban a keretek számát, szűkítsük a röpnyílás méretét és karbantartsuk a kaptárokat, térelválasztó segítségével szűkítsük a telelőfészek méretét.
Egy szakértő – mint például egy állatorvos – technikai támogatása fontos lehet szükség esetén, valamint nélkülözhetetlen az átható ismeret a méhbetegségekről az egyes kórképek azonosításához és – szükség esetén – kontrollálásához. A betegség kezeléséhez csakis az adott országban elfogadott és regisztrált, vagy legálisan importált állatorvosi készítményeket használjunk, illetve ezeket a szereket csak az előírt módon és mennyiségben alkalmazzuk.
Biológiai biztonsági intézkedések a betegség kezelésére
Ezek a biológiai intézkedések magukba foglalják mindazokat a módszereket, amelyeket az egyes méhészek megtehetnek, hogy csökkenthessék a fertőzés kialakulását vagy megakadályozzák annak további terjedését. Ezeket a beavatkozásokat olyan területeken is tudjuk alkalmazni, ahol még a kis kaptárbogár okozta problémák nem jelentkeztek.
A keretek tárolásakor a 10 C° alatti hőmérséklet, illetve a 34% alatti relatív páratartalom elpusztítja a kis kaptárbogár petéit és megakadályozza a lárvák kifejlődését.
Amikor etetjük a méheinket, mindig kis adaggal tegyük, hogy azt a méhet rövid idő alatt el tudják fogyasztani és a kiegészítő táplálék ne szolgáljon táplálékként a kis kaptárbogár számára. A méhesházban alkalmazandó gyakorlat tekintetében alapvető, hogy megelőzzük a kártételt, tisztán tartsuk a helyiségeket és tartsuk be az alapvető higiéniás szabályokat. Figyelembe véve, hogy a kis kaptárbogár az őrizetlenül hagyott keretekhez és mézhez vonzódik, a mézes kereteket mielőbb ki kell pörgetnünk és a kipörgetett mézet úgy kell tárolnunk, hogy se a méhek, se a kártevők ne férhessenek hozzájuk.
Kimondottan fontos, hogy élő anyagot, mit például családokat vagy anyákat olyan területről ne vásároljunk, ahol a kis kaptárbogár már megjelent és időszakosan vizsgáljuk meg a kártevők jelenlétét a kaptárszemétben vagy a mézben. (Folytatjuk)
Fordította: Pályi Krisztián
További cikkeink a témában:
Fenntartható méhegészségügyi jó gyakorlat 8.