Back to top

Haltakarmányozás - Tudatosabbak a termelők

Harminc éve foglalkozik a haltakarmányozás kérdéskörével dr. Mézes Miklós, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Takarmánybiztonsági Tanszékének vezetője, aki azt tartja az elmúlt évtizedek legjelentősebb változásának, hogy szakmailag sokkal felkészültebbek, választásaikban céltudatosabbak lettek a termelők ezen a területen.

Az év elején integrált Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen a haltakarmányozással kapcsolatos kutatások elsősorban nem Gödöllőn, hanem az Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézethez tartozó Szarvasi Haltenyésztési Kutatóintézetben zajlanak. A Takarmánybiztonsági Tanszéken főként a haltakarmányozással kapcsolatos szaktanácsadás tekinthető fő tevékenységnek, és ugyanez vonatkozik a Halgazdálkodási Tanszékre is. Emellett gyakorlati tartástechnológiával, haltakarmányozással és halszaporítással kapcsolatos kutatások is folynak.

Horgászatra, így például bojli-előállí­tásra vonatkozó vizsgálatok nem jellemezték az elmúlt éveket,

a haltakarmányozási célú szaktanácsadásra pedig leginkább akkor tartanak igényt a gazdálkodók, ha probléma adódik az állománnyal, például nagyobb mértékű elhullást, nem megfelelő növekedést vagy túlságosan erőteljes szétnövést tapasztalnak. Az okokat keresve ilyenkor a takarmányozást is megvizsgálják az egyetem kutatói.

A halastavi tartásban előforduló technológiai problémákkal a Halgazdálkodási Tanszék foglalkozik. A Mézes professzor által irányított tanszéken emellett jelenleg kezdődött meg egy új irány a kutatás-fejlesztésben, amely az intenzív – afrikai harcsa, illetve sügér – tenyésztési és nevelési rendszerekhez kíván takarmányjellegű tudományos támogatást nyújtani.

Ipari melléktermékek és rovarok

Szakmai oldalról jelentős az igény az új alapanyagok kipróbálására különböző fajok esetében, amelyre a szarvasi kutatóintézetben igyekeznek válaszokat adni.

A figyelem homlokterébe elsősorban az élelmiszer-, illetve energiaipari melléktermékek – például a bioetanol-gyártás melléktermékei –, valamint a rovarlárva-kutatás került.

Utóbbi takarmánycélú felhasználását csak néhány állatfajnál engedélyezte az Európai Unió, de a halak ezek közé tartoznak.

Dr. Mézes Miklós szerint mindkét alapanyag előtt komoly perspektíva áll, de az áruk miatt még csak a félintenzív-intenzív termelési módok jöhetnek szóba; az extenzív, nagy tavi gazdaságokban egyelőre nincs létjogosultságuk.

Általában jellemzi az ágazatot, hogy a lehető legolcsóbban szeretne takarmányhoz jutni, ami gazdasági szempontból tökéletesen érhető. A rosszabb minőségű, de kevesebb tápértékkel rendelkező takarmánynak viszont az a következménye, hogy a termelés lassabb, a hal később éri el a piaci súlyt. Mindig a termelő dönti el, hogy intenzíven, félintenzíven vagy extenzíven akar gazdálkodni, de vannak a takarmányozásnak objektív feltételei is.

Természetes takarmány-előállító képesség

Az egyik ilyen, hogy mekkora maga a tó.

Milyen a biomassza összetétele, a kémhatása, átfolyó vagy állóvíz, vagyis mi jellemzi az oxigénellátottságát.

Ezek ugyanis meghatározzák a tavak takarmány-előállító képességét, vagyis a biomassza tulajdonságait, azaz a halak természetes takarmányát biztosító plankton mennyiségét.

Ezek olyan technológia tényezők, amelyek külső behatással csak részben befolyásolhatók, de nagyon fontos, hogy a trágyázás összetétele és módja ezekre épüljön, mert csak így lehet kiváló termelési eredményeket elérni.

A trágyázáson felüli kiegészítő takarmányozást az határozza meg, hogy mennyi halat telepítettünk és mekkora tóba, valamint milyen szintű termelést akarunk elérni.

A kiegészítő takarmányozás úgyszintén elsősorban pénz kérdése, de akadnak termelők, akik tervszerűen és odafigyeléssel végzik azt – például teljes értékű takarmányt, azaz haltápot kevernek be –, amivel jelentősen megnövelik a termelésüket.

Csak az etetőrendszernek van értelme

A kiegészítő takarmányozásnak (tápetetésnek) csak akkor van értelme, ha azt rendszerben, vagyis meghatározott helyen és időben végzik a termelők.

Ha ugyanis a takarmányt nem találják meg időben a halak és lesüllyed, az kedvezőtlen bomlási folyamatokat, például ammónia-felszabadulást idézhet elő, ami kihatással lesz a termelésre is.

A takarmány összetételére és táplálóanyag tartalmára vonatkozóan léteznek hazai szakmai ajánlások is, igaz, utoljára 2004-ben jelent meg a Magyar Takarmánykódex – pedig azóta sok minden változott. Emellett különböző javaslatok szerepelnek akár a nyersfehérje, az energia- vagy a nyerszsír-tartalomra is a szakirodalomban és a nagy haltakarmánygyártók ajánlásaiban.

Hallisztben nem vagyunk nagyhatalom

Az alapanyagok területén hallisztből van a legnagyobb hiány, ami azért baj, mert a halaknak óriási a fehérjeigénye, amit csak extrahált szójadarával vagy akár csillagfürttel nehéz kielégíteni. Jó minőségű hallisztet viszonylag drágán lehet csak elérni a piacon, mivel importból származik. Az országban ugyanis nincs nagyipari mértékű halfeldolgozás, ami egész évben stabilan biztosítaná a hallisztet mint mellékterméket.

A jelentős hazai igény miatt voltak ugyan próbálkozások hallisztüzem létrehozására, de a gazdaságossági számítások ennek lehetőségét nem támasztották alá.

A haltakarmányozás kapcsán viszonylag megengedő az európai uniós szabályozás – egyebek mellett vágóhídi hulladékot és rovarlárvát is fel lehet használni. A magyar szabályozásnak azonban évtizedek óta alapeleme, hogy azonos fajból származó mellékterméket nem lehet feletetni, így tehát a legbiztonságosabb a külföldről behozott halliszt.

A „kannibalizmusnak” halak esetében lehetnek állategészségügyi kockázatai, de ennek kicsi a valószínűsége. Sokkal inkább etikai alapon született a szabályozás, aminek betartását azonban nehéz ellenőrizni.

A horgásztavak gazdái főként a viszonylag olcsó alapanyagokat keresik: gabonakeveréket, kukoricát, búzát, borsót, csillagfüvet, konzervipari melléktermékeket.

A fő szempont, hogy a hal életben maradjon, amíg kifogják.

A halhús ízét a vízminőség határozza meg

A halhús ízét elsősorban nem a takarmány-alapanyagok és adalékok, hanem a víz minősége határozza meg. Ronthatja például az ipari szennyezés, a fenolszármazékok, a nem megfelelő átfolyás, valamint a szükséges kotrások vagy fertőtlenítések hiánya. Ilyenkor ugyanis nem kívánt romlási, bomlási folyamatok indulnak meg az iszapban, aminek következtében „iszapízű” lehet a hal. Könnyű ezt megérteni, ha tudjuk, hogy a ponty ősszel és télen az iszapból táplálkozik. Ilyenkor olyan detrituszokat (maradványokat) is felvesz, amelyek ronthatják a halhús ízét.

Fontosak az arányok

Sokan követik el azt a hibát, hogy túlnépesítik, illetve túltakarmányozzák a halastavat. Hatvan hektárt nyilván nem lehet rendszeresen csapolni, de a takarmányozásra oda kell figyelni.

Érdemes megismerni a szakmai ajánlásokat arra vonatkozóan, hogy mikor milyen tóba mennyi mű-, illetve szerves trágyát érdemes szórni, mert sok esetben figyelembe veszik például a baromfi- és sertéstrágya magas foszfortartalmát.

A túltrágyázás „tóvirágzást” okozhat; a planktonok túlszaporodása akár veszélyes is lehet a halakra, hiszen elhasználják az oxigént.

A ponty kiegészítő takarmányozásának ajánlott mennyisége például a telepített tömeg 1,5-2 százaléka naponta. Ahhoz, hogy ezt tartani lehessen, célszerű havonta próbahalászatot végezni. Ha mérjük a gyarapodást, ki lehet számolni, hogy mennyi kiegészítő takarmányra van szükség.

Fontos, hogy az 1,5-2 százalék nem lehet 4 százalék! Egy szuperintenzív, zárt, szűrővel ellátott tartási rendszerben megelőzhető az algásodás, de a halastóban csak akkor, ha odafigyelünk a fenti arányokra.

Haltakarmányozással kapcsolatos magyar nyelvű szakmai ajánlások mindenki számára ingyenesen elérhetők és letölthetők az Agrárminisztérium Halászati Főosztályának honlapjáról, a halaszat.kormany.hu/szakmai anyagok weboldalon keresztül.

Szakszerűbben és tudatosabban

Dr. Mézes Miklós harminc éve tanulmányozza a témát, és mint mondja, az elmúlt tíz-tizenöt évben megfigyelhető a gazdálkodói igyekezet, hogy a lehető legszakszerűbben dolgozzanak.

Egyre meghatározóbbá válik a céltudatos, szakmai ajánlások, javaslatok alapján zajló termelés.

A másik jelentős változás, hogy míg korábban „lenézett” alapanyagnak számítottak az élelmiszer-, konzerv- és egyéb ipari melléktermékek, mára egyre többen foglalkoznak velük. Ezt a kedvező ár mellett az is befolyásolja, hogy egész évben rendelkezésre állnak.

A takarmánygyártás volumene csak mérsékelt az országban, részben a már említett halliszthiány miatt, aminek behozatala drágítja az előállítást. Hasonlóan hat az is, hogy a haltakarmányt a lebegőképesség megőrzése végett extrudálni kell, amely nagy és viszonylag lassan megtérülő beruházást igényel.

Adalékok

A vitamin-, ásványianyag-, esetleg aminosav-kiegészítésnek elsősorban a fiatal halak, és az ikrát, valamint tejet biztosító, nagy értékű tenyészállományok esetében van jelentősége.

A halak méretétől függően a takarmányt érdemes lehet darálni, hogy a lehető legnagyobb biztonsággal fel tudja azt venni.

Az áztatásnak pedig a könnyedebb emésztés miatt van jelentősége, a halaknak ugyanis viszonylag gyenge, és koruk előre­haladtával romlik a táplálóanyag-értékesítő képessége. Ha viszont előkészítjük a takarmányt, azzal elősegítjük az emésztést, és így fajlagosan több lesz az értékesíthető halhús.

Az élvezeti értéket ugyancsak rontó zsírosodás a gabonaalapú takarmányozás miatt alakul ki. A halak természetes táplálékai ugyanis nem tartalmaznak keményítőt, a feleslegben lévő cukrot pedig zsírrá alakítják.

Természetesen a termelő részéről folyamatos odafigyelést igényel, hogy ne kerüljön a vízbe vegyszer, ipari vagy mezőgazdasági szennyezés, de zárt rendszereknél, ahol nincs befolyóvíz, nem merül fel ez a probléma.

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2021/6 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Megtisztuló állami erdők

Az állami erdőgazdaságok 2021. május végéig több mint 6000 köbméter hulladékot gyűjtöttek össze és szállítottak el az erdőterületekről a Tisztítsuk meg az Országot! kezdeményezés keretében.

Gyalog, kerékpárral és lóval

A belföldi, ezen belül az erdei turizmus folyamatos növekedése azt mutatja, hogy egyre többen választják kikapcsolódási helyszínként hazánk természeti környezetét. A tavaly és idén kialakult járványhelyzet még több embert késztetett a bezártságból a turistautakra és a népszerű erdei kirándulóhelyekre.

Erdőgazdálkodás Gyántásországban

Az Őrséget egykoron Gyántásországnak hívták, utalva az erdőket uraló, nagy gyantatartalmú erdeifenyőre, de az elnevezésben kis gúnyolódás is volt a helyiek felé. Napjainkban az Őrség állami tulajdonú erdeinek kezelője a Szombathelyi Erdészeti Zrt. Szentgotthárdi Erdészeti Igazgatósága, mely összesen 12 045 hektáron gazdálkodik.

Jobb klíma, szebb környezet

Hazánk kiemelt célja az ország fával borított területeinek növelése. Az ország zöldítése nemcsak szebbé teszi környezetünket, hanem komoly klímavédelmi jelentősége is van: az erdők meghatározó szerepet játszanak az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásainak mérséklésében, a szén-dioxid megkötésében, a mikroklíma javításában.

A természetvédőknek fejfájást okoz a pampafű terjeszkedése

A magas és szépséges növénynek mutatós virágbugája van, és a tengerpartokon, a városokban vagy akár a kertekben is otthon érezheti magát. A természetvédők azonban arra figyelmeztetnek, hogy a pampafű (Cortaderia selloana) káros invazív faj, amely Dél-Európa egyes részeit fenyegeti.

Kukoricáról, napraforgóról tanácskoztak

A kukorica stratégiai termék, megtermelt mennyiség tekintetében a legversenyképesebb gabonaféle. Világszerte az olajat adó növényi termékek között, megelőzi az olajpálma, a szója és a repce is, hazánkban viszont a napraforgó a fő ezen a téren. Ez is szóba került a Szarvason tartott szakmai rendezvényen.

Agrovirtus: vezetőket képeznek

Szeptember 16-án a Mercure Budapest Korona Hotelben megnyitották az év digitális agrárversenyére, az Agrovirtusra a felvételi jelentkezést. A diákcsapatok a képzés során nemcsak piacképes tudásra tehetnek szert, de értékes nyereménnyel is gazdagodhatnak, hiszen a legjobb csapat 1 millió forint díjazásban részesül.

Innovatív módszerekkel állítanák meg a MATE kutatói a busa térnyerését

Egyre több gondot okoz hazánkban az invazív busa robbanásszerű terjedése, amit mind a haltani kutatások, mind a horgászok beszámolói alátámasztanak.

Megmentették a kihalástól az ausztrál sávos bandikutot

A kihalás széléről hozták vissza az ausztrál sávos bandikutot. Ez az első eset, hogy Ausztráliában az állat védettségi besorolása vadonban kihaltról veszélyeztetettre változott.

A kis tavak természetvédelmi szerepe

Magyarországon az emberek mintegy 70 százaléka városokban él. Az elvárosiasodás következtében rohamosan pusztulnak a természetes vizes élőhelyek. A parkokban, magánkeretekben eredetileg esztétikai céllal létrehozott dísztavak jelentős szerepet töltenek be a meglévő természetes életközösségek fenntartásában, afféle biohűtőként funkcionálnak, ezáltal elviselhetőbbé teszik a városi klímát.