0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Svábok nyomában a tolnai erdők ölelésében

Sűrű erdők, égig érő fák, vadvirágos rétek borítják a Tolnai-hegyhát völgyekkel és vízmosásokkal szabdalt vidékét. A csendben megbúvó apró falvakat a Tolnai Zöldút kapcsolja össze. A néprajzi, építészeti és történelmi értékekben gazdag települések története összefonódik, jellemzően az Árpád-korban alapították őket, de később a török hódoltság idején teljesen elnéptelenedtek.

Az 1700-as évek elején érkeztek erre a vidékre az első német telepesek, akik néhány évtized alatt átformálták a települések arculatát a tolnai erdőknek köszönhetően. Ezúttal a sváb építészeti emlékek felfedezésére hívjuk olvasóinkat a Tolnai Zöldúton.

A köves, poros utcák, a házak, az út menti feszületek bizony véget nem érő történeteket tudnának mesélni a régi időkről. A 16. század elején idetelepülő svábok folyamatosan alakították a települések képét, kezdetben úgynevezett első generációs fachwerk házakat építettek. A házak favázas szerkezetét rőzsefonásra tapasztott sárral, később vályogtéglával töltötték ki.

Lengyelről Závodra

Magyarországon építészettörténeti ritkaságoknak számítanak a fachwerk házak, mivel eredeti állapotukban viszonylag kevés maradt fenn belőlük.

A Dél-Dunántúlon mindössze 50 ilyen emléket tartanak számon, közülük érdemes megemlíteni egy korabeli fachwerk lakóház rekonstrukcióját Závodon.

Az 1700-as években egy németajkú földműves család építette Lengyelen, akik a II. világháborúig itt éltek, majd helyükbe bukovinai székelyeket telepítettek. Az épületet 2000-ben az akkori tulajdonos bontásra ítélte, a munkálatok során azonban kiderült, hogy a ház falazata fachwerk szerkezetű. Szász Gábor építészmérnök vezetésével felmérték az épületet, a megmenthető faváz részei egyedi jelölést kaptak, hogy később újra felállítható legyen. 2014 őszén elkezdődtek a helyreállítási munkálatok Závod egyik mára lakatlan utcájában. Az újjáépítés során az egykori ház faelemeit felhasználták, ahol szükséges volt, tölgyfával pótolták a gerendákat. A gerendavázakat sárba rakott vályogtéglával töltötték ki. A főhomlokzatra a településen fellelt mellszorító gerenda került, melynek vésett felirata az egykori házigazda nevét és az építés évszámát (1772) őrzi. Ezek mellett egy latin szöveg is fellelhető rajta, Gloria In Excelsis Deo, azaz Dicsősség az Istennek.

A ház ma építéstörténeti bemutatóhelyként működik, mellette szintén az egykori sváb építészeti elemek mentén felújított vendégház található.

A Tolnai-hegyhát és a Völgység területén fekvő településeinek minden utcájában találunk egy-két szép, régi épületet, de összefüggő utcák nagyon ritkán maradtak meg ugyanabban a stílusban. Závodon kiemelkedő értékvédő munkát végeznek már az 1980-as évek óta. A település vezetése felismerte az ottani sváb építészeti emlékek értékét, és megóvásukra a mai napig kiemelt figyelmet fordítanak. 2002-től rendelet szabályozza az építészeti értékek helyi védelmét, 2003 óta pedig az arra érdemes épületeket „védett helyi érték” táblával jelölik, és a kerámiatáblán az épület egykori sváb neve is szerepel. 2007-ben Závod község önkormányzata elnyerte hazánk első alkalommal meghirdetett Építészeti Örökség Nívódíját.

Fa helyett vert fal és vályogtégla

A fachwerk házak építését Mária Terézia rendelete törte meg, ugyanis az uralkodó korlátozta a fafelhasználást, felismerve, hogy ez az építkezési mód igencsak megtizedelte a környékbeli erdők, főként a tölgyerdők fakészletét.

A korlátozás szerint fát csak a legszükségesebb épületszerkezetekhez használhattak fel, mint tetőszerkezethez és nyílászárókhoz.

A falakhoz azonban szilárd építőanyagot lehetett használni, így a második generációs fachwerk lakóházak vert falakkal vagy vályogtéglákkal épültek. Csak lassan sikerült áttérni az új építési technikára, sokáig alkalmazták még a régi módszereket, de a rendeletnek való megfelelés érdekében egyszerűen vakolattal takarták el a megépített faszerkezetes házakat.

Az említettek alapján a Tolnai Zöldút építészeti emlékeinek felfedezésére kiváló kiindulópont lehet Závod. Utunkat délnyugati irányba folytatva jutunk el Lengyelre, ahol a sváb és a székely emlékek összefonódnak. Ott is találhatunk több olyan, már felújított vagy felújításra váró lakóházakat, ahol egykoron német telepesek laktak. A környéken fellehető nemzetiségi értékeket a Lengyeli Óvodatörténeti és Néprajzi Gyűjtemény gondozza.

Kastélyt építeni jöttek

Kiemelkedik az egykori sváb hagyományok és értékek gyűjtésében a Hőgyészi Német Nemzetiségi Önkormányzat, illetve annak gyűjteménye és tájháza.

Claudius Flormiundus Mercy gróf 1722-ben Hőgyész környékén vásárolt földbirtokot. Később unokaöccsére, Anton Mercyre bízta Hőgyész betelepítését és gazdasági viszonyainak rendbetételét.

Ezzel egy időben német önkéntes telepesek érkeztek a Dunán bárkával, vagyis úgynevezett Ulmer Schachtel-lel Magyarországra. Mercy gróf hajdúival várta őket a Tolna megyei kikötőben, és kiválogatta a legjobb mestereket, kőműveseket, ácsokat, asztalosokat és kőfaragókat, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy Hőgyészen kastélyt építsenek, így jött létre a gyönyörű parkkal övezett Apponyi-kastély. Ők voltak az első sváb lakosok a településen. Csak azokat fogadták, akik legalább 200 forint vagyonnal rendelkeztek, amiből saját gazdaságuk alapjait meg tudták teremteni. Ezzel nem is késlekedtek, így hamar mezővárosi rangra emelték Hőgyészt. A szorgalmas, takarékos, céltudatos német lakosság zárt közösségben, de békességben élt a magyarokkal. A településen maradt, vagy később visszatelepült lakók segítségével készült el 2002-ben a tájházuk, amelyben hőgyészi, diósberényi, dúzsi, murgai és kalaznói népviseleteket láthatunk. A gyűjteményt előre egyeztetett időpontban lehet látogatni.

Rendezett, zárt településforma

A szomszédos Kalaznó történelmét az 1722-től odaérkező német telepesek alakították, akik kocsmahasználati jogot, robot- és tizedmentességet, valamint vallásszabadságot kaptak.

Pár évtized alatt felépítették párhuzamos utcáikat a Donát-patak mentén, majd déli irányba szűkebb mellékutcákat húztak fel.

Kezdetben ott is fachwerk szerkezettel épültek a házak, ma is több pajta őrzi ezt az építési módot. Minden felépült házhoz istálló tartozott, azt azonban téglából, tehát a lakóházaknál jobb minőségű anyagból építették, figyelve arra, hogy az állattartással keletkező párát az égett tégla jobban viseli. A telekrend jól körülzárt, védett településformát eredményezett. Az utcára merőlegesen álltak a lakóházak, míg az utcával párhuzamosan a lakóházzal gyakran összeépítve az istállópajta, a szomszédos ház mögött, szintén az utcára merőlegesen pedig a góré lett felállítva. Embert próbáló munkával faragtak a dimbes-dombos terepen, sokszor a löszfalat is megbontották a vízszintes területeken. Az így kinyert földet a lakóház vert falainak építéséhez használták fel.

Amerikás házak Kalaznón

A szorgalmas svábok a 20. század közepére mintegy 200 házat építettek Kalaznón. A ma álló házak döntő többsége a 20. század elején épült kontyolt tetővel, homlokzati párkánnyal és lizénákkal, zsalus ablakokkal, gyakran folyosó végi, utcára nyíló, lépcső nélküli kapuval, amit csak ritka alkalomkor használtak – azon adták ki a koporsót.

Az 1940-es évek elején megjelentek a nagyméretű, magas lábazattal, kontyolt tetővel, három utcai nagy ablakkal, díszes monogramos homlokzattal, esztergált faoszlopos ganggal épült úgynevezett amerikás házak.

Nevük onnan ered, hogy a férfiak kimentek Amerikába dolgozni, és az ott megkeresett pénzzel segítették a családot, a házépítést. A kialakításuk során nagy figyelmet fordítottak arra, hogy délnek tájolt házaknál a tornác annyira előre nyúljon, hogy a nyári napsugarakat ne engedje be, viszont télen a kisebb szögben érkező napsugarak fénnyel töltsék meg a házat. A gangokon álló oszlopok pusztán esztétikai célokat szolgáltak, a tetőszerkezet tartását nem szolgálták.

Helytörténeti Gyűjtemény

Az amerikás házak építtetőinek egy része nem is lakhatott ott, hiszen a II. világháború idején sokan nem térhettek már haza, akik mégis, nemsokra rá kitelepítették őket. Az üresen maradt házakba bukovinai székelyeket és felvidéki magyarokat telepítettek. Az 1970-es évek országos körzetesítési programja szinte kihalásra ítélte Kalaznót, hiszen nem adtak ki több építési engedélyt.

A sors fintora, hogy ez menthette meg eredeti szépségében a falut, itt nem jelentek meg az országot elözönlő Kádár-kockaházak.

A településen találunk egy kis Helytörténeti Gyűjteményt, melynek kiállításanyagát Jékely Berta néprajzkutató tanulmánya alapján Bodor Katalin építészmérnök állított össze a település lelkes lakóinak segítségével.

Harmóniában a természettel

Mucsi község határában található a Szentkúti-kunyhó Ökoház, melyet a Tolnai-hegyhát összefüggő hatalmas erdőterületét és a világszinten is kiemelkedő vadállományát nagy odafigyeléssel gondozó Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. újított fel. A 2020-ban az Év Turistaházának választott Annafürdő Vendégháztól 6 kilométerre fekvő Ökoház különleges természeti szigetként várja a turistákat. A közel százéves vályogépületből a Lengyel-Annafürdőn található erdei iskola infrastrukturális fejlesztése során alakítottak ki külső bemutató helyszínt a környezettudatos magatartás példázatára. Idén tavasszal újabb felújításon és zöldenergia-bővítésen esett át, így már 8 fő elszállásolására alkalmas szálláshelyként működik. Itt a természet és az ember igazi harmóniára találhat. A ház különlegessége, hogy kizárólag megújuló energiákat használ a „működéséhez”, tehát ide nem érkezik közüzemi számla. A konyhában búbos kemence és csikótűzhely várja a kalandvágyó szakácsokat. A belső teret a környékből származó bukovinai székely szőttesek és faragott bútorok teszik hangulatossá.

(Bővebb tájékoztatás a gyulajzrt.hu/turizmus weboldalon.)

Szabó Stefánia

Gyulaj Zrt.

Fotó: Bodor Katalin, Gál László, Szász Gábor

Forrás: A Mi Erdőnk