0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Bámészkoni az állattenyésztési napokon – garantált a vízhólyag

Családi programnak sem utolsó a Hódmezővásárhelyi Állattenyésztési Napok. Ha valakinek otthon is vannak, állatai, ne hagyja ki a tenyésztő szervezetek sátrait és a csarnokokban bemutatkozó nagyobb cégek standját, és az ágazat „háttériparát”, takarmánygyártókat, állategészségügyi vagy szaporítóanyagos cégeket sem!

youtube://v/tvSfOR70Cx8

Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy a felvezetőben említett kiállítások igazán a felnőttek, a családi gazdaságok irányítói számára lehetnek érdekesek, ami viszont mindenkit, a család apraja-nagyját leköti, az az állatkiállítás, illetve a különféle bemutatók, versenyek mellett érdemes még hosszabban elidőzni.

A bírálatokon részt vett, esetleg megvásárolható tenyészállatok karámjainak végigjárása – tekintettel az állatok mennyiségére, szerintem garantálja, hogy másnap ne akarjunk cipőt húzni. (Én magam három méretes vízhólyagot szereztem – de megérte!)

A sertés állatként nem a kedvencem, de azt kell mondjam a kiállított kocák sonkáit látva a genetikát és a húsformákat igazán ígéretesnek mondanám. A tejelő szarvasmarháknál talán a bemutató fejés lehet érdekes, de ha valaki azon túl, hogy milyen szép az állat szőre, vagy bánatos a szeme, érdemes szakembertől megkérdezni, miért is kapott az adott állat díjat.

A húsmarhák, illetve a juhok formáiban is lehet gyönyörködni, ezek az állatok a robosztus formáikkal is szépek, de elképzelhetjük akár azt is, milyen jól mutatna ezeknek a szemmel láthatóan jól tartott állatoknak a húsa a tányérunkon is. És most – bocsánatot kérek ezért az Alföldön élőktől! – nem a birkapörköltre, sokkal inkább egy rózsaszínre sütött báránybordára vagy egy ribeye steakre gondolok.

A lovak és kisállatok bemutatója felé sétálva fotós kollégámmal több érdekességbe is belebotlottunk. Vékony kis „madzaggal” kantározott lovakba, a hátukon az ősmagyar vagy inkább keleti harcmodort idéző lovasokkal, solymászokkal, pici kuvikkal, akit meg is lehetett simogatni. és a trófeákat felvonultató sátor mellett a magyar tervezésű és gyártású, minőségi vadász- és horgászruházatot kínáló standot. (A minőségét horgász kollégánk tesztelte és dicsérte.)

A lovakat bokszokban is megcsodálhatjuk, de több bemutatót is tartanak – munkában talán érdemesebb őket megnézni – arról nem beszélve, hogy mondjuk a díjugrató pálya mellett addig is ülünk… Ha pedig a gyerkőcöt akarjuk leültetni, azt megtehetjük a pónilovaglásnál vagy mondjuk a nyulak és díszbaromfik sátrában, ahol hős nyuszik tűrik a gyerekek szeretetét.

A baromfik sátrában megint csak a tepsi jelent meg a szemem előtt, olyan szép formás pulykákat és ludakat láttam. A kis fehér falka láttán rögtön Dargay Attila Vuk-feldolgozása jutott eszembe, ahogy a két becsípett gúnár dülöngél hazafelé…

Ugyanebben a sátorban egy egyik gondozóval megvitattuk a kopasznyakú vs nyuszkanyakú kérdéskört. Mi mindketten kopasznyakúnak nevezzük ezeket a tyúkokat – de talán ez az elnevezés összefügg azzal, hogy az országnak melyik részéről származunk. Egy biztos, a dunántúli nagymamám – állítása szerint – kopasznyakú tyúkokat tartott.

A galambok sátrában szép állatokat láttunk, de még szebbeket egy piros szoknyás hölgy kínálótácáján. Ő röptette ugyanis a sült galambot az emberek szájába. Megkósotlva a combokat, szerintem méltatlanul száműztük a galambot a konyhánkból.

Azt gondolom, a férfiaknak kínál igazából szórakozást a gépek kiállítása, de ott simán megoldható, hogy a család kettéváljon. A lányok lovasversenyt néznek, vagy bámészkodnak a vásári portékák között, míg a fiúk-férfiak elmerülnek a kerekek világában.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu