0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Érzéketlenítsünk, hogy a ló ne legyen ijedős

Prédaállatokként a lovak természetben való túlélését az biztosította, hogy a környezetre nagyfokú érzékenységgel reagáltak, vagyis megijedtek. De gondoljunk csak bele, milyen furcsa lenne, ha egy rendőrló elvágtázna egy megzizzenő nejlonzacskó láttán, vagy nem lehetne felvenni az állat lábát.

Az ilyen esetek kiküszöbölésére a ló tanításának egyik eleme az úgynevezett érzéketlenítés, amely fontos foglalkozások sorozata, és arra szolgál, hogy lovunkat a lehető legtöbb tárggyal, helyszínnel és szituációval megismertessük annak érdekében, hogy kevésbé legyen ijedős. Bizonyára sok lovas egyetért velem abban, hogy mindannyian olyan lovat szeretnénk, amely bízik bennünk, együttműködő és nincsenek komoly fóbiái. Mivel a lovak ösztönösen félnek és menekülnek minden számukra ismeretlentől, ami ingerként lép fel környezetükben, ezért a biztonságos és problémamentes lovas élményhez szükség van a lovak érzéket­lení­tésére, szoktatására, vagy ha úgy tetszik, közömbösítésére különféle, a környezetben jelentkező ingerekkel szemben.

A lovak „új-fóbiásak”, ami azt jelenti, hogy minden, ami számukra új – tárgy, szituáció, zaj stb. –, az egyenlő a veszéllyel, ami elől menekülnek.

Sohasem az ember dönti el, hogy mi az, ami új és ijesztő az adott ló számára. Ami egy ember számára nevetséges lehet, azt a ló halálos veszélyként is érzékelheti. És igen, néha „vicces”, hiszen emberként nem is értjük, hogy miért kell félni egy műanyag széktől, vödörtől, kabáttól, zacskótól – szinte végtelen a „félelmetes” tárgyak sora. A lovak azonban pontosan ezért voltak képesek több mint ötvenmillió éve túlélni, mert egy ijesztő helyzetben először menekültek, és csak azután gondolkodtak. Azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy természetes körülmények között a lovak igyekeznek megőrizni a legelés során összegyűjtött energiájukat, és csak akkor elhasználni azt, amikor életveszélyes helyzetbe kerülnek. Ezért nagyon hamar hozzászoknak, érzéketlenné válnak a legkülönfélébb zajok, tárgyak, érintések iránt, ha azok következetesen nem bizonyulnak veszélyesnek.

Ezt is a természet rendezte így, hiszen ha mindig csak menekülnének minden zajtól, tárgytól, akkor szinte meg sem állnának.

A lovakat szinte minden ingerrel szemben lehet érzéketleníteni türelemmel, következetességgel és erőszakmentesen. Ha a ló fájdalmas büntetést kap, mert megijedt valamitől, akkor még inkább azt erősítjük benne, hogy okkal félhet, hiszen fájdalom érte. A lófóbiák leggyakoribb kiváltó ingerei a zacskó, a lovas derekán libegő ruhadarabok lovagláskor, a tépőzár hangja, rendhagyó színű vagy anyagú felületre való rálépés, a víz vagy spriccelő, de az autóduda, a vonatfütty, sőt a kutya, tehén, szamár stb. is.

Vannak olyan lovak, amelyek hamarabb megszoknak bizonyos dolgokat, míg más egyedekkel szinte mindennap elölről kell kezdeni az érzéketlenítést. Persze, fel lehet tenni a kérdést: miért van arra szükség, hogy érzéketlenítési gyakorlatokkal stresszt okozzunk a lónak. A mesterem, Monty Roberts szerint sokkal kevésbé korrekt a lóval szemben az, ha nem érzéketlenítjük félelmeitől, és nem mutatjuk meg neki, hogy az adott helyzet vagy tárgy nem okoz neki fájdalmat.

Az érzéketlenítés vagy szoktatás is éppen ezért minden esetben más és más ötletet, megoldást kíván, csupán az alapelv, a módszer azonos.

Talán az az egyik legcsodálatosabb része a lovakkal való erőszakmentes foglalkozásnak, hogy a kreativitás tárháza kimeríthetetlen.

Ebben a cikkben a Monty Roberts-féle zacskó csörgő-zörgő hangjához való hozzászoktatás módszeréről írok. Ez a fóbia az egyik leggyakoribb, mivel sokféle helyzetben előfordulhat, hogy esetleg lovaglás során egy zacskót fúj elénk a szél, ami összevissza közelít a lóhoz. Ha az állat még nem találkozott ilyesmivel, akkor az ijedtség és félelem miatt balesetveszélyessé válhat a lovaglás, főleg tapasztalatlanabb lovasok esetében. A cikk terjedelme miatt a módszert nem tudom minden részletében bemutatni, csupán az alapokat, a legfontosabb tudnivalókat foglalom össze tájékozódásul azoknak, akiket érdekel az erőszakmentes bánásmód és további ismereteket szeretnének szerezni az eljárásról.

Az érzéketlenítéshez használt eszközök

A foglalkozáshoz egy pálcát használunk, amely egy egyszerű, otthon elkészíthető és nagyon hatékony eszköz. Ehhez szükség van egy kb. két méter hosszú bambuszra, aminek a végén zacskók, zacskócsíkok lógnak. Mielőtt elkezdem a foglalkozást, ezeket a zacskókat összekötöm a pálca végén, hogy ne lengjenek.

A pálca zacskó nélküli végére szivacsot vagy rongyot teszek, hogy véletlenül se okozhassak vele fájdalmat az állatnak.

Minden képzés és foglalkozás célja az, hogy a ló jól teljesítsen, és meg lehessen dicsérni. Sosem az a cél, hogy a ló hibázzon, és ezért meg lehessen büntetni. A lovaknak is időt kell adni ahhoz, hogy megértésék a kívánt feladatot. Ha valahol megakadunk, valamit nem ért meg az állat, akkor nem szégyen visszalépni a képzés folyamán.

A másik eszköz, amit én minden gyakorlathoz használok, az a Monty Roberts által kifejlesztett kettős kötőfék (1. ábra). Ez az eszköz abban is segít, hogy a lovat az érzéketlenítés során megtartsuk magunk mellett. A kettős kötőféken egy mozgó orrszíj (kiképzőszíj) található, amely a ló orrának csontos részére gyakorol nyomást, amikor a ló nekifeszül a szárnak. Ez a nyomás a lónak kellemetlenséget jelent, mert összeszűkül, ha a nyomás ellen megy, ugyanakkor azonnal enged, amikor a ló is így tesz. Ezáltal azt tanulja meg az állat, hogy ő befolyásolja a kötőfék mozgását.

Ha ezt a gyakorlatot kantárral csinálnám, akkor nem tudnám elkerülni azt, hogy a lónak fájdalmat okozzak a szájában, amikor teljes erővel belefeszül a szárba.

És ha fájdalmat okozok, akkor abból nem tudja megtanulni, hogy nincs mitől félnie.

Az érzéketlenítés folyamata

Először a pálca zacskó nélküli végét érintem a ló marjához (2. ábra). Azért a marjához, mert a lovak ott vakargatják egymást, így minden lónak a mar érintése, vakarása alaphelyzetben kellemes élmény, amihez jó emlék társul. Ha a horpaszához vagy a fejéhez közelítenék először, akkor nagy valószínűséggel nagyobb ellenállásra számíthatnék. Ha a ló ellép vagy elugrik, akkor mindaddig ott tartom a marján a pálcát, amíg meg nem áll. Megvakargatom vele, és miután már nyugodtan viseli az ingert (kb. 3-5 mp-ig), elveszem a pálcát.

Amint megáll, vagyis a ló az általam kívánt módon reagál, viselkedik, megszüntetem az ingert, elveszem a pálcát. Ez a kulcsmozzanat, minden érzéketlenítési eljárás lényege. Így a ló saját maga tanulja meg, hogy amíg mozgolódik, a pálca rajta van, amikor megáll, akkor a pálcát elveszem, vagyis az inger megszűnik. Eközben a lovat nem éri semmilyen fájdalom vagy sérülés, és tovább építi a feladatba vetett bizalmát.

A foglalkozás legfontosabb része az időzítés, a pálca megfelelő időben történő elvétele.

Hogy a pontos időzítés rutinszerűvé váljon, sokat kell gyakorolni és alkalmazni az eljárást. A kettős kötőfék használatakor, a ló orrát érő nyomás miatt az állat már viszonylag kis ellenállás esetén érzi a kellemetlenséget, így felhagy a húzással, ezáltal sokkal nagyobb esélyünk van megtartani a lovat, ha elugrik (3. ábra). Hagyományos kötőfékkel a fóbiás lovat sokkal nehezebb és veszélyesebb magunk mellett tartani. Ezen felül nagyon fontos az ember pozíciója is. Mindig a ló vállánál kell állni, és a fejét enyhén magunk felé fordítani. Ez azért fontos, mert ha a ló megijed, és hirtelen megugrik előre, akkor a mozgási erejét és dinamikáját sokkal eredményesebben tudjuk kontrollálni, ha a fejét körívben magunk felé húzzuk. Egyenes vonalon erre nincs sok esélyünk.

A lovak agyának két féltekéje nem egyformán szállítja az információt, ezért az érzéketlenítést a ló mindkét oldalán elvégzem a pálca zacskó nélküli felével.

Könnyen lehet ugyanis, hogy amit már megszokott a baloldalon, a jobbon teljesen új ingerként veszi.

Amikor a ló a pálca zacskó nélküli végét már annyira megszokja, hogy bárhol megérinthetem a testét anélkül, hogy ellépne, és nyugodtan áll, nem feszült, a légzése is nyugodt, kiegyensúlyozott, akkor ugyanazt a folyamatot végigcsinálom a pálca zacskós végével is. (4. ábra). Ezt is addig folytatom, amíg mindkét oldalon bárhol hozzáérhetek a testéhez, anélkül hogy ellépne.

Ezután szépen, nyugodt mozdulatokkal szétbontom a zacskókat, és hagyom, hogy ide-oda libegjenek, majd így is végigcsinálom a ló megérintését a különböző testtájakon egészen addig, amíg a ló már egyáltalán nem reagál arra, ha a zacskók hirtelen, akármilyen szögből, bármilyen sebességgel megközelítik a testét (5-7. ábra). Minden érzé­ketlenítés egyik legfontosabb eleme a fokozatosság. Nem az a cél, hogy a lovat halálra rémítsük, hanem az, hogy adjunk neki időt arra, hogy megértse, nincs mitől félnie. Minden foglalkozást jó érzéssel fejezünk be, és nem okozunk neki fájdalmat vagy sérülést.

Minden ló más természetű, és minden érzékenység másmilyen mélységű.

Ezért az érzéketlenség kívánt szintjének elérése nagyon különböző időtartamot és foglalkozásszámot igényel az egyes lovaknál. Szerencsés és könnyű esetben akár egy alkalom is radikális, tartós javulást eredményez, ugyanakkor nem ritka az olyan mélyebben kialakult félelem, aminek kezelése hosszú hónapokat és nagyon lassú, fokozatos haladást igényel. Fontos, hogy lovunk foglalkozásait minél több helyen elvégezzük, ugyanis előfordulhat, hogy a körkarámban már egyáltalán nem
reagál a zacskókra, viszont más helyszínen igen.

Van, hogy a rossz élményből fakadó félelem erősebb, és a második foglalkozást szinte ott folytathatjuk, ahol az elsőt abbahagytuk. De olyan eset is van, amikor muszáj ismételni, mert a lónak időbe telik, míg felveszi a ritmust és eljut az érzéketlenség már korábban kialakított szintjére.

Az viszont biztos, hogy a módszer – ami a lovak természetéből, etológiájából és ösztönvilágából adódó sajátosságokra épül – hatékony és eredményes, és ami a legfontosabb: erőszakmentes.

Erőszakkal is el lehet érni a kívánt viselkedést, de olyankor az ösztönös félelmet az alkalmazott büntetésekkel és bántalmazással felváltjuk az általunk gerjesztett félelemre, ami az előzőnél még erősebb, és képes felülírni az eredeti viselkedési mintát. Ekkor lovunk viselkedése valóban megváltozik, de ezt egy újabb, még erősebb fóbia kiépítésével érjük el.

Az elővigyázatosság elve

Az érzéketlenítésnél, mint minden lovas foglalkozás esetén, a biztonság (a ló és a lovas biztonsága) az elsődleges szempont. A kettős kötőfék használata is gondosságot, gyakorlást és hozzáértést igényel. Az érzéket­lenítési eljárás előtt javasolt a lóval végrehajtani néhány csatlakozást (e témáról már írtam részletesen), így kialakítva az alapvető bizalmi köteléket a ló és az ember között.

Minden jó szándék ellenére, a felületes ismeretek miatt az esetleg sikertelen próbálkozás lóban és emberben is kudarcként rögzülhet, ami további problémákhoz vezet, és nemhogy megrövidíti, hanem csak meghosszabbítja az eredményhez vezető utat.

Ezért az érzéketlenítéssel való próbálkozás előtt javaslom, hogy alaposabban tájékozódjanak a témáról, vegyenek részt képzésen, és a fokozatosságot mint alapelvet, minden helyzetben tartsák szem előtt!

Pataki Kata

Forrás: Kistermelők Lapja