0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Új körülmények, új megoldások

A zöldfelület-gazdálkodás szakembereit nem csak a klímaváltozás nyomán kialakuló időjárási szélsőségek állítják komoly kihívások elé.

A soha nem látott mértékű dísznövénykereslet, az emberek átformálódó szemlélete a saját környezetükkel kapcsolatban, vagy éppen az egész ágazatban tapasztalt munkaerőhiány csak néhány azon megváltozott körülmények közül, amelyek miatt a zöldgazdászoknak új módszereken, új megoldásokon kell gondolkodniuk, hangsúlyozta Lukács Zoltán, a NAK Dísznövény Alosztályának, egyben a Magyar Faápolók Egyesületének elnöke a Gazdálkodjunk okosan zöldfelületeinkkel címmel szervezett kamarai konferenciasorozat kecskeméti állomásán.

Ma már nem lehet úgy kertészkedni, mint ahogyan a járvány előtt lehetett.

A megváltozott helyzet új megoldásokat követel a zöldfelület-gazdálkodásban, ugyanakkor szükség van a hosszabb ideje fennálló nehézségek átvizsgálására is. Lukács Zoltán rávilágított a terület legnagyobb gondjára, azaz, hogy a zöldfelület-gazdálkodás három erős motorja, a tervezés, a kivitelezés és a fenntartás jelenlegi működése, szabályozása nincs összehangolva. A tájtervezők az építészkamara egyik altago­zatához tartoznak, így képletesen a kerttervezők, ezáltal a zöldfelület is „alárendelt” szerepben vannak. A kivitelezők, a kertépítők szintén az építőiparnak alárendeltek, ráadásul a zöldterületek fenntartásának szabályozása több ponton problémás, ezért nem egyértelmű, hogy az egyes tevékenységeket kinek kellene összefogni és összehangolni.

Múltban gyökerező gondok

Számos olyan tény nehezíti a zöldgazdálkodást, amelyben az elmúlt évek nem hoztak változást. Jelenleg Magyarországon nagyon kevés településnek van fa- és parknyilvántartása.

Történt előrelépés a téren, ám a folyamat csak lassan halad, így továbbra is kicsi a már felmért zöldfelületek aránya, így sok önkormányzat nincs tisztában a saját zöldvagyonával.

Első és legfontosabb lépés az erre vonatkozó nyilvántartások elkészítése, és a már rendelkezésre álló adatbázisok bővítése. Világos és rendszerszerű zöldfelület-katasztert kell kialakítani, lehetővé téve a települések zöldfelületeinek egyértelmű és szisztematikus áttekintését. Következő lépésként ezt a hatalmas, pénzben kifejezett értéket közismertté kell tenni. Az előadó komoly gondnak tartja, hogy a kertészek még mindig nem lehetnek felelős műszaki vezetők, műszaki ellenőrök a kert- és parképítéseken, pedig sok esetben erre nagy szükség lenne. További nehézség, hogy jelenleg a fákat nem védi törvény, a fás szárú növények védelméről szóló 2008-as kormányrendelet pedig sok pontban elavult.

Megváltozott feltételek

Az éghajlat kétségtelenül változik, az átlaghőmérséklet megnőtt, különösen a városokban egyre gyakoribbak a hőhullámok. A villámárvizeket, nagyon rövid idő alatt lehullott nagy mennyiségű csapadékot a meglévő vízelvezető rendszerek sokszor nem képesek befogadni, ez számos megoldandó feladatot ró a városgazdálkodásra.

Gyakran tombolnak viharos erejű szelek, emiatt el kell gondolkodni azon, hogy a favizsgálatnál alkalmazott referenciaértékeket ennek vonatkozásában módosítsák.

A klímaváltozás közvetett következményeként érezhetően formálódott a lakosság véleménye a saját épített környezetéről, és az azzal való kapcsolata. Ennek eredményeképpen világszerte számos sokoldalú egyezmény (charta) született a városi életminőség javítására, amelyek a lakók, a zöldfelület-gazdálkodók, a döntéshozók együttes akaratát fejezik ki, és amely alapul szolgál a hosszú távú beruházásokhoz. Ezek lehetnek országos vonatkozásúak, vagy egy kisebb régióra, akár csak egyetlen városra vonatkozó megállapodások. Mintaértékű példa a német, a francia és a finn charta. A zöldgazdászokat érintő fontos, kedvező változás – mint arra a magyar dísznövényágazat helyzetét vizsgáló, tavaly elkészült tanulmány is rámutat –, hogy az elmúlt években nőtt a kertgazdaság teljesítménye, és további fejlődés várható. Ezt a gazdasági növekedést mindenkinek ki kell használni, ehhez azonban a szakmai összefogás mellett nélkülözhetetlen az ismert gondok megoldása.

A nyilvántartásra épülhetnek a tervek

Lukács Zoltán összefoglalta azokat a lehetséges megoldásokat, amelyekkel több területen akár már rövidtávon is eredményes és előremutató lépéseket tehetne a szakma.

Elsőként kiemelte a helyi nyilvántartások (fa- és parknyilvántartások) jelentőségét, nagyon fontos lenne, hogy azt minél több település elkészítse.

Emellett mihamarabb létre kell hozni az értéken való nyilvántartásokat (faiskolai alapár, zöldfelület-egyenérték), a „zöld leltárakat”, a zöldvagyont vagyonleltári elemként kell kezelni.

Az adatok, a nyilvántartások birtokában, az adatok összesítésével megvalósulhatna a nemzeti fatár, amelynek elemzései, mutatói egyaránt szolgálnák a lakosság tájékoztatását, és hatalmas segítséget nyújtanának a zöldfelület-gazdálkodás számára is. A nyilvántartásban hozzáférhető adatok figyelembevételével hatékonyabb és gazdaságosabb lehet a zöldfelületek fenntartása.

A nyilvántartásra épülve könnyebben összeállíthatók közép-, illetve hosszú távú zöldfelület-gazdálkodási tervek, azok pedig nagymértékben támogatnák az önkormányzatok és a faiskolák a kapcsolatát.

Ha egy település rendelkezik hosszú távú zöldfelület-gazdálkodási programmal, akkor adott a lehetőség, hogy a hazai faiskolákkal megállapodásokat, akár termeltetési szerződéseket kössön.

Ez hosszú távon növelné a hazai faiskolák versenyképességét, hiszen így többletbevételhez jutnának, ugyanakkor csökkenne a külföldről behozott – sokszor a hazai klímának nem megfelelő – növények aránya.

Több ezer munkavállaló hiányzik

Lukács Zoltán arra is fölhívta a figyelmet, hogy az ágazat lendületes fejlődése nem lehetséges megfelelően képzett szakemberek nélkül. A munkaerőhiánnyal kapcsolatban elmondta, hogy a legóvatosabb becslések szerint is legalább 5000 munkavállaló hiányzik az ágazatból. A várhatóan több évre vonatkozó fejlődési ütem megakadhat, ha a munkaerőhiányra nem találnak megoldást. Számos sürgős feladat vár a piaci szereplőkre, akik számára a legfontosabb kihívás a munkakörökkel, bérekkel és munkafeltételekkel kapcsolatos szemléletváltás lesz. A szakképzés feladata, hogy kihasználja az új lehetőségeket, például az egyetemi képzés során a gyakorlathoz közelebb álló módszerekkel oktassanak. Mindez azonban csak hosszabb távon hoz eredményt. A jelenlegi munkaerőhiányt az érdeklődő fiatalok célzott megszólításával és gyakorlatorientált felnőttképzéssel lehetne a leggyorsabban csökkenteni.

Fontos lenne, hogy elfogadásra kerüljön a szakmai irányelvek alapján készített egységes, úgynevezett minimum parkfenntartási technológia. Ez előírná a zöldfelületek kötelezően elvégzendő fenntartási munkáinak gyakoriságát is. A hosszú távú fejlesztési tervekben szerepelnie kellene költségvetési garanciának, ami a település vezetésének változása esetén is szavatolná a zöldfelületekre vonatkozó beruházási tervek megvalósulását.

A megváltozott éghajlat miatt a korábbiaktól eltérő növényfajtákat kell ültetni. Ebben útmutatást adhat a Közterületi sorfák jegyzéke, valamint a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a Díszker­tészek Szakmaközi Szervezetének gondozásában, a közelmúltban megjelent Magyar nemesítésű díszfák, díszcserjék és örökzöldek című kiadvány is.

Lukács Zoltán kitért a hazai dísznövénykutatásra is. Kiemelte a Pannon Breeding programot, amely egyebek közt a zöldfelületek kialakításához hazánkban gazdaságosan használható fajták vizsgálatával is foglalkozik.

A kutatás eredményei nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a területek zöldítésekor a lehető leghatékonyabban aknázzák ki a dísznövényfajtákban rejlő lehetőségeket. Új, és halaszthatatlan kihívás a szakemberek számára, hogy a betegséget okozó növényeket más fajokkal váltsák ki.

Túlságosan kevés a magyar kertészeti szabvány, így a szakma jelenleg is számos szabvány kidolgozásán fáradozik, amelyek hatékonyabbá teszik a dísznövénytermesztés és a zöldfelület-gazdálkodás szabályozását. A faiskolai és faápolási szabványok (fanyilvántartás szabványa, metszés szabványa), a parképítési technológia szabványai, a füvesítés, a tetőkertépítés és a parkfenntartás szabványa a korszerű kertészeti technikai ismeretek figyelembevételével jelenleg készül.

Mit tartogat a jövő?

Faültetéseknél és virágágyak létesítésénél előtérbe fognak kerülni az új technológiák. Erre a fővárosban már számos jó példát találunk a biodiverz évelőágyásoktól kezdve az idén nyáron a Bartók Béla úton megkezdett Stockholm-típusú faültetési módszerig.

Napjainkban már leginkább ökológiai vagy növényvédelem nélküli zöldfelület-gazdálkodásra kell gondolni, ebben élen jár a franciaországi Lyon városa, az ott alkalmazott fenntartási módszereket lyoni módszernek nevezték el.

Az esőkertek városi parkokban való alkalmazása szintén újszerű, és várhatóan egyre ismertebb lehetőség lesz.

A szakfelügyeleti rendszerrel az építőipari cégeket, a kivitelezőket lehet rákényszeríteni arra, hogy a fákat meghagyják, vigyázzanak rájuk, és figyelembe vegyék ökológiai igényeiket az építési beruházás után is. A szakma által nagyon vágyott kertészeti törvény átfogóan szabályozná a tervezési, kivitelezési folyamatok részleteit, a zöldfelület-védelem kérdéseit.

A zöldfelület-gazdálkodás hazai szakembereinek szóló, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara által életre hívott szakmai konferenciasorozat célja, hogy elősegítse a zöldfelület-gazdálkodásban érintett ágazati szereplők közötti hatékony kommunikációt, valamint ösztönözze az önkormányzatok és faiskolák közötti szorosabb együttműködést annak érdekében, hogy a hazai zöldfelület-gazdálkodás növényanyagát, növényszükségletét mind inkább a hazai faiskolákból elégítsék ki.

Forrás: Kertészet és Szőlészet