Back to top

Bortermő vidék lesz a Kis-Küküllő mente

Románia jelenlegi területén és azon belül Erdélyben is több évezredes történelme van a szőlőtermesztésnek. Hérodotosz ógörög történész említi, hogy már a római hódítás előtt is foglalkoztak vele, bár azt még nem sikerült kideríteni, hogy milyen fajtát, vagy hogy bor is készült-e belőle. Minden valószínűséggel igen.

Az első írásos emlékek a középkorból maradtak fenn, amikor Erdély lankásabb domboldalai közé a 12. században betelepített szászok elkezdték meghonosítani a hazájukból magukkal hozott fajtákat, a rizlinget, a fűszeres traminit és társaikat. Egy 1140-ben keletkezett velencei feljegyzés szerint a dózse udvarában felszolgált kiváló borok egy része a Magyar Királyságból, azon belül is Erdélyből származott.

A szőlőtermesztésre igen alkalmas Kis-Küküllő mentén a kollektivizálásig termesztették a szászok e sajátos szőlőfajtákat. Elsősorban a szász erdőtemplomok, a későbbiekben pedig a környéken birtokokkal rendelkező magyar nemesi családok a kastélyaik körül is termesztettek szőlőt – igaz, csak saját használatra –, és jelentős mennyiségű bort termeltek. A 19. század végére sikerült a helyi sajátosságokhoz igen alkalmazkodó fajtákat is kinemesíteni keresztezéssel. Kevésbé ismert közülük a dánosi Erdélyi sárga szőlő, a Királyleányka viszont elhíresült.

A viharos 19. században, a II. világháború után és a kommunizmusban teljesen elvándoroltak a szászok a Kis-Küküllő mentéről.

A földterületeket államosították és létrehozták a nagyüzemi borgazdaságokat, amelyek többé-kevésbé folytatták a hagyományt. Dicsőszentmártonban és Marosvásárhelyen (Vinalcool) gyárakban dolgozták fel a szőlőt, utóbbiban pezsgőt is előállítottak.

A szocialista tervgazdaságban azonban a mennyiség volt a fontosabb követelmény, ami a minőség romlását eredményezte. Nemcsak a Kis-Küküllő mentén, hanem Románia-szerte csökkent még az elhíresült szőlészetek borainak a minősége is, és az 1980-as évek vége felé, kevés kivételtől eltekintve, gyakorlatilag eladhatatlan „üzleti borok” kerültek ki ezekből a pincészetekből.

A szőlőtőkék is elöregedtek. Az 1989-es változások után a tulajdon-visszaszolgáltatás elhúzódása miatt parlagon maradtak a területek. Bár a szászok családi dokumentumai megmaradtak tulajdonuk bizonyítására, mégsem igényelték vissza ingatlanjaikat, így az egykori szőlészetek tönkrementek.

Több évtized kellett elteljen ahhoz, hogy a Kis-Küküllő mentén magukra találjanak az először csak saját használatra termelő borgazdaságok.

Ma több száz borosgazda van a vidéken, de kevés az olyan, aki címkével ellátva, a jogszabályoknak és az élelmiszer-biztonsági követelményeknek teljes egészében megfelelve állít elő és forgalmaz bort.

A 2000-es évek elején Mikefalva közelében a semmiből nőtt ki egy kisebb, az uniós feltételeknek is eleget tevő borgazdaság. Tulajdonosa a Dél-Tirolban lakó Heiner Oberrauch, aki 2001-ben fedezte fel az Erdély közepében levő gyönyörű, borairól egykor híres, nagy hagyományokkal rendelkező, de parlagon hagyott vidéket. A Villa Vinèa pincészetet 2004-ben hozta létre. A pincészet története igazolja, hogy kellő odafigyeléssel és szaktudással, némi befektetéssel újra vissza lehet adni régi fényüket a Kis-Küküllő menti boroknak.

A sajtónak azt nyilatkozta, amikor először faggatták róla, hogy miért választotta ezt a helyet:

„Pillanatok alatt beleszerettem ebbe a vidékbe. A mai napig is tisztán emlékszem az első pillanatra, amikor megláttam az elbűvölő tájat.

A toszkán táj szelídítetlen változatának tűnt nekem, és elhatároztam, hogy otthonommá teszem: borpincét építek, és e föld adta nektárból egyedi karakterű borokat készítek, hogy kóstolói felejthetetlen élményben részesüljenek.”

A történet pikantériája, hogy a bolzanói vállalkozó nem szőlőtermesztőként érkezett Erdélybe. A hegymászó-felszerelést és -ruházatot gyártó Salewa tulajdonosaként olcsó munkaerőt keresett. Marosvásárhelyen vásárolt egy egykori kisipari szövetkezeti épületet, ahol készruhagyártással foglalkoztak, és elkezdték gyártani a márka ruházati cikkeit. A helyzet azonban úgy hozta, hogy amikor ezt a vállalkozást megkezdte, az Olaszországból érkező repülőgép Temesváron tudott landolni, ezért gépkocsival járt Közép-Erdélybe. Ekkor autózott keresztül a Kis-Küküllő mentén, és meglátta, hogy az egykori bortermő vidék milyen parlagon maradt.

Nem véletlen, hogy látott némi fantáziát és befektetési lehetőséget a szőlőtermesztésben és a bortermelésben, hiszen dél-tiroli családja nemzedékek óta foglalkozik vele.

Két hektár szőlősük van, ami saját kastélyukat és több vendéglőt is ellát minőségi boraikkal.

Nagypapája „tanácsára” határozta el, hogy telephelyet létesít Erdélyben, és hogy folytatja a szászok által évszázadok alatt „bejáratott” foglalkozást. Az is meggyőző volt, hogy a Kis-Küküllő mentéről Olaszországba vitt talajminta laboratóriumi vizsgálatából kiderült, hogy a föld igen gazdag ásványi anyagokban, vagyis nem véletlen, hogy ezen a tájon sikerült évszázadokon át jó borokat előállítani.

Két év alatt tudta megvásárolni a 40 hek­táros szőlőshöz szükséges parcellákat, mert az esetek többségében még a tulajdonviszonyokat is tisztázni kellett. Ezt követően 1,5 évig tartott, amíg a domboldalt alkalmassá tették a szőlőtőkék telepítésére. Ehhez olaszországi szakértőket hoztak. Az új tőkék telepítéséhez közel 3 millió eurós EU-támogatást nyert el, amihez több mint 3,5 millió saját tőkét tett hozzá. Öt év kellett, mire beindulhatott az üzemi termelés.

A Kis-Küküllő menti szőlő, illetve az ebből készült a Vila Vinea névjeggyel forgalomba kerülő borok titkáról Mircea Matei ügyvezető igazgató beszélt.

Elmondta, az itt termelt szőlő lassan érik, ugyanis a nyári (érési) időszakban nagy a nappal és az éjszaka közötti hőmérsékletingadozás, elérheti a 10–12 Celsius fokot is, ezért a szem megőrzi savasságát és aromáit.

Ennek köszönhetően savasabb, élénkebb borfajtákat lehet előállítani. Egy másik előny, hogy a völgy alakzatának köszönhetően szellősebb a vidék, így a szél eltávolítja a tőkékről a beteg leveleket, megtisztítja a betegségektől a növényt. A nedves, agyagos talaj azonban a kártevőknek kedvez, de ez megelőzhető. Mivel leginkább a zamatos, telt borok előállítása a cél, kézzel gyérítik a leveleket és így is szüretelnek, ami minőségi szelekciót is eredményez. Továbbá hatcsomós Guyot-metszést alkalmaznak, így több fény jut a gerezdekre és ezért édesebb lesz a szőlőszem is.

Jelenleg 12 szőlőfajtát termesztenek 70 hektáron. Közülük három a hagyományos Királyleányka (fehér és fekete), a régióban a szászok által termesztett Riesling és a Gewürztraminer, aztán Muskotályt, Sauvignon blanc-t és Chardonnay-t, valamint a Pinot noir-t és Merlot-t termelnek. Az évek során sikerült meghonosítani a Dél-Tirolban hagyományos Kerner és Zweigelt típusú szőlőfajtákat is.

A könnyű, kedves, lendületes, gyümölcsös Királyleányka borokat részesítik előnyben, amelyek szőlővirágos-muskotályos zamata virágok, a bodza, citrusok, a zöldalma vagy éppen a sárgadinnye illatával egészülhet ki.

Édes jellegű, parfümös jegyek is gyakran jelentkeznek benne, mint amilyen a jázmin, az akác, a viola, vagy akár mézes aromák is felbukkanhatnak boraiban.

Lágy, simulékony textúrájú, mégis len­dületes savtartalmú, élénk, elegáns, és igencsak szerethető borokat lehet készíteni belőle, ha megfelelően bánnak vele, és ha elégedett a termesztési körülményekkel.

Ezért kétfajta termesztéstechnológiával dolgoznak. A terület egy részén tömegfogyasztásra alkalmasabb szőlőfajtákat és technológiát alkalmaznak. Ott hektáronként átlagosan 6 tonna szőlő terem. A minőségi boroknak szánt parcellákon ennek a felét, mindössze 3 tonnát szüretelnek hektáronként. A feldolgozás korszerű érlelőtartályokban történik. A termelés minőségére Celestino Lucin olasz borszakértő vigyáz, aki ilyenkor ősszel, szüretkor éjt nappallá téve dolgozik a pincészetben. Bár a pincészetet fejlesztenék – a Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökségnél legutóbb két pályázaton is nyertek, amivel újabb 1,8 millió eurós beruházást hajtanak végre:

új tartályokat vásárolnak, illetve a termesztéshez és feldolgozáshoz szükséges gépeket és felszereléseket –, nem szeretnének még nagyobb felületen szőlőt termeszteni.

Az új egységben elsősorban a Cuvee Celest, a Rubint, valamint a kevésbé erős, de hasonló technológiájú Contessa pezsgőket állítják elő, amelyeket 5 évig érlelnek.

Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni ma­­gyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat.

 

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2021/42 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Az OTP Bank Románia elemzői 7,2 százalékos idei román gazdasági növekedésre számítanak

Az OTP Bank Románia elemzői 7,2 százalékos idei román gazdasági növekedést vetítenek előre, ugyanakkor a negyedik negyedévben enyhe recessziót is lehetségesnek tartanak - közölte a magyar bank romániai leányvállalata.

Ötven magyar bort mutattak be a Berlini Magyar Szüreten

A magyar borok egyik legjelentősebb exportpiacán, Németországban mutatkoztak be a magyar borok az Agrármarketing Centrum (AMC) és Magyarország Berlini Nagykövetsége együttműködésével a Berlini Magyar Szüreten - közölte az AMC pénteken az MTI-vel.

Borsod-Abaúj-Zemplén megye élen jár a faültetésben

Az őszi ültetési időszakban összesen 45 településen, közel 1200 fát ültettek el Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. A jövő tavaszi ültetéskor még 40 település zöldül tovább- mondta az Agrárminisztérium közigazgatási államtitkára pénteken, Szerencsen.

Min változtat a Talajvédelmi Cselekvési Terv?

Magyarország természeti erőforrásainak közel a harmadát, a nemzeti vagyon közel negyedét a termőföld képezi. Vagyis hazánk legértékesebb természeti erőforrása a termőtalaj. Világ­viszonylatban is kiemelkedően jó talajadottságokkal rendelkezünk. Talajkészleteink észszerű hasznosítása, védelme és javítása mezőgazdaságunk és környezetvédelmünk közös feladata.

A kecskeméti szőlőbűvész - Mathiász János

A szőlőnemesítő és borász Mathiász János grandiózus hagyatékáról évszázaddal halála után ideje a jelentőségének megfelelő helyet adni a nemzeti emlékezetben. A tudósra is emlékezünk, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar és a világ szőlészetének megmentőjeként – mondta a Mathiász János halálának századik évfordulójára szervezett ünnepi konferencián az Agrárminisztérium miniszterhelyettese.

A faültetés élhetőbb jövőnk záloga

Az Országfásítás részeként az Agrárminisztérium 2020-ban Településfásítási Programot indított el a 10 ezer fő alatti települések számára, amelynek célja a településeket egészségesebbé, élhetőbbé tenni - emelte ki az Agrárminisztérium agrárpiacért felelős helyettes államtitkára Úriban, a Településfásítási Program keretében tartott faültetésen.

A versenyképességet ösztönzi a Vidékfejlesztési Program

A magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar további fejlődését tekintve a családi gazdaságok támogatása a legfőbb feladatunk - közölte Nagy István agrárminiszter az András napi bormester találkozón, pénteken, Somlójenőn.

Egri Bikavér egyedi palackban

Színre lépett az Egri Borvidéki Palack, az Egri Borműhelyhez tartozó borászatok kézzel fogható, és hosszú távon használandó „marketing eszköze”. A 2018 óta egyesületi formában működő szervezet tagjai elkötelezettek az iránt, hogy megmutassák, Eger a világ egyik legnagyszerűbb borvidéke.

Egyiptom hazánk egyre fontosabb agrárpartnere

Közös egyiptomi-magyar mezőgazdasági szakbizottság felállításáról állapodott meg Nagy István agrárminiszter és Esszajid Elkoszajar, az Egyiptomi Arab Köztársaság mezőgazdasági és talajjavítási minisztere a két tárcavezető csütörtöki budapesti találkozóján.

Nyúlné Pühra Beáta a bortársadalom díjazottja

December elején, a FELIX Kitchen & Bar-ban, sajtótájékoztató keretében kihirdették a Magyar Bor Akadémia által gondozott „Év Bortermelője Magyarországon 2021” cím, a magyar borászok által elnyerhető legrangosabb hazai kitüntetés nyertesét. Az idei cím birtokosa Nyúlné Pühra Beáta.