0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

A történelmi Szöul falain belül élő leopárdok adhatnak segítséget a faj túléléséhez

Az amuri leopárdok a 19. században hosszú éveken át éltek együtt az emberekkel Szöul falain belül Dél-Koreában. Ezek a történelmi beszámolókon alapuló megállapítások segítségünkre lehet abban, hogy a jövőben jobban megvédhessük a veszélyeztetett nagyragadozókat és megtanuljunk együtt élni velük.

A Frontiers in Conservation Sciences új száma bizonyítékokkal szolgál arra, hogy a mára kritikusan veszélyeztetett nagymacska sokkal régebben – és jóval több helyen – van jelen a városokban, mint korábban gondolták. Úgy tűnik, hogy a leopárdok kis populációi a hegyi falvaktól a megavárosokig képesek fennmaradni az ember uralta tájakon, amennyiben nem üldözik őket, van elég rendelkezésre álló táplálék és nappali búvóhely.

A UCL (Londoni Egyetem), a ZSL (Londoni Zoológiai Társaság), a Szöuli Nemzeti Egyetem Állatorvosi Főiskolája és a Norvég Természettudományi Intézet szakértői a szöuli leopárdokról szóló történelmi leírásokat tanulmányozták a 19. század végi és a 20. század eleji nyugati utazók és szöuli lakosok beszámolóiban.

Az új tanulmányuk azt jelzi, hogy Szöulban minden adott volt a leopárdok számára: szabadon kószáló, potenciális zsákmányok, például kóbor kutyák, a városon belüli elhagyott épületek, melyek nappali búvóhelyül szolgáltak, illetve a város peremén húzódó fával borított területek segítették a túlélésüket.

Az amuri leopárdok egészen az 1970-es évekig éltek Dél-Korea távoli hegyvidéki területein, de a szerzők elmélete szerint a 19. század végi, példátlanul nagy felfordulást hozó koreai társadalmi, gazdasági és politikai tényezők felgyorsíthatták pusztulásukat Szöul környékén. Az üldözésük bizonyítékát példázza, hogy a 19. század végén több korabeli nyugati látogatót is felbéreltek az országban a nagymacskák levadászására.

A kutatás vezető szerzője, Joshua Powell doktorandusz (UCL Földrajzi tanszéke és a ZSL Állattani Intézete) elmondta: „A történeti ökológia értékes eszköz, amely segít a természetvédelemmel foglalkozó tudósoknak kitölteni a veszélyeztetett fajok történelmi gazdagságáról és elterjedéséről szóló ismereteink hiányosságait. Ez azért fontos, mert így sokkal világosabb képet kaphatunk arról, hogy mit veszítettünk el, ahelyett, hogy külön-külön vizsgálnánk az elmúlt 10, 20 vagy akár 50 évet. Az amuri leopárdok dél-koreai előfordulása – és későbbi kipusztulása – tökéletes példa erre.”

A leopárd (Panthera pardus) az egyik legnagyobb testű ismert ragadozó, amely képes alkalmazkodni a barátságtalan városi léthez, a fajnak ma is vannak híres városi állományai Mumbaiban (India), Nairobiban (Kenya) és Johannesburgban (Dél-Afrika).

Szöulban, ahol a téli hőmérséklet akár -20 Celsius-fokra is csökkenhet, nyáron pedig jóval a 30 Celsius-fok fölé emelkedhet, a leopárdok történelmi jelenléte jól mutatja, hogy mennyire jó az alkalmazkodó képességük.

Hang Lee, a Szöuli Nemzeti Egyetem Állatorvosi Főiskolájának munkatársa és a Koreai Tigris- és Leopárdvédelmi Alapítvány (KTLCF) alapítója elmondta: „A tanulmány azt mutatja, hogy fontos megvizsgálni az emberek és a nagymacskák együttélésének példáit urbanizált környezetben, mind térbeli, mind időbeli összefüggésben. Ezen a tanulmányon felül, amely a 19. század végére összpontosít, több mint 500 évre visszamenőleg, a 14-19. századból és az egész koreai Csoszon-dinasztia idejéből vannak feljegyzések szórványos együttélésekről Szöulban, ami azt mutatja, hogy a nagymacskák és a városi polgárok nagyon is közel élhetnek egymáshoz, ha bizonyos feltételek teljesülnek.”

Világszerte a városok egyre terjeszkednek, és egyre inkább visszaszorítják a természetes környezetet és élőhelyeket. Az előrejelzések szerint a legnagyobb mértékű terjeszkedés Ázsiában és Afrikában várható, amelyek a még fennmaradt aprócska leopárd populáció elterjedési területének túlnyomó többségét adják. Az egykor Szöulban is előforduló amuri leopárdok a kritikusan veszélyeztetett fajok közé tartoznak, és ma már csak egy kis területen, az orosz-kínai határ mentén élnek.

Forrás: phys.org