0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

A tönk szélén a sertéstartók

Úgy tűnik, a sertéstartóknál – és más állattartóknál is – betelik a pohár. Sokan válaszút előtt állnak, folytassák-e, vagy inkább hagyjanak fel az állattartással? Többek közt ez derült ki a MOSZ sertéstenyésztő tagozatának legutóbbi ülésén, amiről már tudósítottunk.

A kialakult, sokak számára kilátástalan helyzetről, a piaci anomáliákról, az ágazat által várt intézkedésekről és a jövőről kérdeztük két jelentős állattartó cég vezetőjét. Beszélgetésünket a MOSZ újabb, sertéshelyzetről szóló közleményével egészítjük ki.

A Lovasberényi Agrár Kft. a szántóföldi növények közül búzát, árpát, tritikálét, kukoricát, napraforgót, száraz borsót termeszt, sertést és limousine húsmarhát tenyészt, azonkívül mezőgazdasági szolgáltatásokat nyújt. Tóth Ervin, a kft. főállattenyésztője egy év híján másfél évtizede dolgozik a cégnél, vagyis tanúja volt, ahogy a cég állattartási tevékenysége egyre zsugorodott. A vállalkozás limousin törzstenyészetének 330 tehenes állománya 50 egyedre apadt. Kénytelenek a maradékot is értékesíteni, nem tudnak tovább húsmarhát tartani. A sertés üzletágnak 240 kocája van, azok szaporulatát értékesítik.

A malacokat 27 kilogrammra hizlalják, csak a nem forgalomképes állatokat tartják vágósúlyig.

A malacok állandó vevője a Sus Vital Kft., egy integrátor vállalat, amely hazai hízótelepekre szállítja tőlük a malacokat.

Emelkedett az önköltség

A tenyésztés egyelőre a megszokott mederben folyik, de 2023-tól más lesz a helyzet, mert radiákálisan változik az antibiotikum-használat szabályozása. Csalhatatlan jelei vannak, hogy nem lesz könnyű megfelelni a változtatásoknak, jelentette ki a főállattenyésztő. A cég három éve korszerűsítette sertés törzsállományát. Igazodva a piaci igényekhez, egységesen egyetlen fajtával, Hypor Librával népesítették be az ólakat. A fajta tulajdonosa az UBM Genetics Kft.

Bár egy évig a fajtatulajdonostól vásárolták a süldőket, nem tudtak folyamatosan minden betegségtől mentes tenyészállatot biztosítani nekik, ezért kénytelenek saját maguk foglalkozni a tenyészállat-előállítással.

Ennek megvan az a hátulütője, hogy a visszakeresztezett állatok 10 százaléka eltér az eredeti fajta megjelenésétől. Azonban a vágóhidak csak „egyforma” sertéseket vesznek, mert az állatok feldolgozását robotizálták.

Ami a termelési költségek alakulását illeti, Tóth Ervin elmondta, hogy választás után kész takarmánytápot kapnak a malacok, a takarmányt saját keverőüzemükben állítják elő. A nagyobb malacok, a hízók és a kocák esetében azért tudnak konszolidáltabb takarmányárakkal dolgozni, mert az apró szemű és a szárítóüzemben keletkező törött kukorica lényegesen olcsóbb, fele annyiba kerül, mint a teljes értékű takarmány. A malacok prestarter tápjának viszont igen magas az ára, még a saját gyártású takarmány költsége is csak a szállítási költséggel és a tápgyár árrésével marad el a piaci ártól.

A malac felvásárlási árát a német tőzsde árai szabják meg, mégpedig 25 kilogrammos egyedekre vonatkozóan.

A 25 kilogrammos malacot jelenleg 18 euróért lehet eladni, amire rájön a 12 eurós egészségügyi felár, ha minden betegségtől mentes az állomány. A cég sertésállománya ilyen.

Azonban mielőtt ezekkel az adatokkal számolnánk, a főállattenyésztő hozzátette, hogy ők 27 kilogrammosan adják el a malacokat, és a plusz 2 kilogrammért további 2 euró jár. Vagyis egy malacért 32 eurót kapnak. Ezt beszorozva a jelenlegi euróárfolyammal (365 forint), majd visszaosztva a malacok súlyával, 430 forintot kapnak a malacok kilogrammjáért.

Ennyi pénzért nem lehet rentábilisan termelni, ugyanis az önköltség alsó hangon 630-680 forintra rúg – rosszabb esetben eléri a 710 forintot is.

Nem nehéz kiszámolni, hogy így malaconként 200-280 forint/kilogramm a veszteség.

A hízott sertésnél valamivel jobban alakul a „megtérülés”, de annál is sertésenként csaknem 10 ezer forint a veszteség.

Tarthatatlan a helyzet

Ha az állam tudomásul venné, hogy a sertéstartás ugyanolyan üzleti vállalkozás, mint bármi más az országban, akkor más volna a helyzet. A jelenlegi ugyanis tarthatatlan, mondta Tóth Ervin. Azok a sertéstartók, akik csak hizlalnak, valamivel jobb helyzetben vannak. De aki anyakocát is tart, annak a feje fölött ott lóg Damoklész kardja. Tóth Ervin nem állami támogatást sürget, mert annyi támogatás vagy kedvezményes hitel nem létezik, hogy az egész ágazatot megmentse. Magát a piaci pozíciót, az árakat kell rendbe tenni, mert 2001-ben többet kaptak a hízósertésért, mint manapság.

Piacvédelmi intézkedésekre volna szükség, hogy a magyar sertéságazat egyenesbe jöjjön. Példaként említhető, hogy Németországban három hónap a fagyasztott hús szavatossági ideje, nálunk viszont hat hónap.

A hazai élelmiszeriparban igen sok az olyan szereplő, aki csak kereskedik a sertéshússal, kihasználva azokat a joghézagokat, amelyekkel le tudják törni az árat, ők mégis jól kereshetnek az ügylettel – a termelők rovására. Ezek a kereskedők olcsón megveszik a lejárat előtti fagyasztott húst a német piacról, amit Magyarországon értékesítenek. A fagyasztott húst nem egyszer visszafagyasztva adják el, aminek igen nagy az élelmiszerbiztonsági kockázata.

Kitartóan dolgozni a semmiért

Sok munkával sokat bukni. Ezt élik át a sertéstenyésztők nap mint nap, akik hónapok óta minden egyes felnevelt sertésen 5-10 ezer forintot veszítenek. A takarmányok ára mellett az energia, a gyógyszerek és egyéb inputanyagok ára, valamint a munkabér költsége is soha nem látott magasságba emelkedett. Eközben a felvásárlási árak fél év alatt 20 százalékot zuhantak. A jelenlegi árszintek mellett ma már minden sertéstenyésztő veszteséget termel, nincs olyan hatékonyságjavító intézkedés, ami ezt a kiesést képes lenne kompenzálni.

Az ágazat hosszú évek óta vergődik. A sertések száma 3 millió alatt stagnál, a kistermelői sertéstartás megállíthatatlanul zsugorodik, az igazán professzionális és hatékony sertéstartó telepek száma alig néhány tucatra tehető. Az elmúlt évtizedek kormányzati fogadkozásai ellenére sem sikerült növekedési pályára állítani az ágazatot. Mára odáig jutottunk, hogy az is hatalmas eredménynek számítana, ha a jelenlegi szintet meg tudnánk őrizni.

Erre már csak azért is szükség lenne, mert az élelmiszerellátás biztonsága a jövő egyik kulcskérdése.

Ha tovább zuhan a sertésállomány mérete (és a helyét az import hús veszi át), akkor az önellátási szint alá csökkenhet a hazai alapanyagból származó sertéshús kínálata. Ez kiszolgáltatottja a lakosságot a jó minőségű, hazai takarmányon felnevelt magyar sertések húsának a minőségét sokszor el nem érő import húsnak és az ellátási láncok közelmúltban már megtapasztalt bizonytalanságának. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy miért éri meg a kereskedőknek 1000 kilométerről behozni a fagyasztott húst, miből adódik ezen termékek árelőnye, nincsenek-e problémák a hazai szabályozással?

A fogyasztók sokszor nem is látják, hogy milyen kilátástalan helyzetbe kerülnek a termelők. A kereskedelmi szektor árrésére a felvásárlási ár alakulása gyakorlatilag nincs hatással. Olyan aránytalanná vált a jövedelemeloszlás a termékpályán, hogy a kockázatokat és veszteséget szinte kizárólag a termelők viselik, miközben az élelmiszer-feldolgozás többnyire, a kereskedelmi szektor pedig gyakorlatilag mindig pénzénél van.

A médiában, persze, az jelenik meg, hogy emelkednek az előállítás költségei, a fogyasztók ezért kapják drágábban a sertéshúst. Ezzel szemben a valóság az, hogy a termelők képtelenek érvényesíteni költségeik növekedését.

Mint ahogy jeleztük, a felvásárlási árak 20 százalékkal csökkentek, de közben a fogyasztói árak alig változtak. A kereskedelem fölözi le a hasznot – a termelők pedig közben tönkremennek. A termelők kiszolgáltatottságának csökkentése érdekében a kormánynak hatékonyan kellene fellépnie. Változtatni kell a jövedelemelosztás jelenlegi gyakorlatán. Ezért a MOSZ Sertéstenyésztők Tagozata a tisztességtelen forgalmazói magatartásról szóló törvény felülvizsgálatát és a termelők kiszolgáltatottságát csökkentő intézkedések meghozatalát szorgalmazza.

A tűzoltáson túl – a hitelmoratórium határidejének meghosszabbítása, támogatott likviditási hitel bevezetése, előrehozott kifizetések – olyan kormányzati intézkedésekre van szükség, amelyek érdemben javítják a működési feltételeket. Így újra kell gondolni a jelenlegi formájában működésképtelen krízisbiztosítási rendszert, biztosítani kell a húsminősítés átláthatóságát, kiemelten kell támogatni a termelői feldolgozást. Azoknak, akik fejlesztésbe fogtak, biztosítani kell a beruházáshoz kapcsolódó többletköltségek elszámolásának a lehetőségét.

A sertéstartók sok mindent átvészeltek az utóbbi években. Hozzáedződtek a felvásárlási árak hektikus változásához, az embargók és járványok okozta piacvesztésekhez, hatalmas áldozatok árán próbálnak megfelelni a kormányzat által rájuk erőszakolt mentesítési programnak, az egyre szigorodó környezetvédelmi és állategészségügyi elvárásoknak. Ennek ellenére, ami most történik, az sokakat padlóra küldhet. A halmozódó veszteségek miatt egyre több termelő kényszerül termelése csökkentésére, sőt, a sertéstartás felhagyására. Ahhoz, hogy ez ne váljon tömegessé, érdemi intézkedésekre van szükség – azonnal.

MOSZ-elnökség

Tóth Ervin azt is nehezményezi, hogy az elmúlt években a vágóhidak jelentős állami támogatást kaptak felújításra, korszerűsítésre. Ez rendben volna, csakhogy a magyar állam segítségével bővített vágókapacitásokat és hűtőházakat nem magyar sertéssel működtetik. A vágóhidakat nem kötelezték rá, hogy a kapacitásuk 80 százalékával magyar sertést dolgozzanak fel. Ezt kihasználva külföldi sertést dolgoznak fel, amit olcsóbban vesznek – a szomszédos országokban, mondta végezetül Tóth Ervin.

Drága a PRRS-mentesítés

Juhász István, a Szováti Sertés Állattenyésztő Zrt. vezérigazgatója az elmúlt évtizedeket felidézve elmondta, hogy a rendszerváltás után még 800 anyakocát és azok szaporulatát tartották egy-egy sertéstelepen. Azóta a telepet továbbfejlesztették, az utóbbi években külön-külön tenyész- és hizlalótelepet alakítottak ki.

A tenyésztelep ma már 2 ezer koca és szaporalatuk tartására alkalmas. A hizlaló telepet zöldmezős beruházás keretében valósították meg, 16 ezer hízóférőhellyel.

Ez azt jelenti, hogy évente 50 ezer hízósertést tudnak értékesíteni. A telepek mellett biogázüzemet is építettek két kiserőművel, vagyis korszerű és környezetkímélő technológiával dolgoznak.

Ennek ellenére a hajdúszováti telepek üresen állnak, mert a PRRS-mentesítés miatt le kell cserélniük az állományt. Magyarország 2014-ben kezdte meg a sertés reprodukciós zavarokkal és légzőszervi tünetekkel járó szindrómája (PRRS) elleni mentesítési terv végrehajtását, aminek célja az ország teljes területének a mentesítése volt 2020. december 30-ig, illetve Hajdú-Bihar és Békés megyék esetében 2021. december 31-ig. A mentesítési program eredményeként mostanra 14 megye teljes területe és 3 megye összesen 11 járása PRRS-mentes.

Annak érdekében, hogy a PRRS-mentesítés sikeres legyen, és hogy az ország teljes területe PRRS-mentessé váljon, a már mentes területeket fokozottan védeni kell a visszafertőződéstől, a mentesítés alatt álló területekre pedig – az azonnali vágási célra történő szállítás kivételével – PRRS-sel fertőzött sertést ne lehessen beszállítani.

Tenyésztési vagy továbbtartási céllal Magyarország teljes területére csak PRRS-vírussal nem fertőzött állományból szabad sertést behozni.

Félmilliárdos veszteség

Miután sem élő, sem inaktív vírusos vakcinázással nem tudták elérni a 100 százalékos mentességet, Juhász Istvánék idén februárban – hatósági rendelkezésre – megkezdték a telepek kiürítését, amit augusztusra fejeztek be. Az új tenyészállomány beszerzése nem volt könnyű feladat. Idehaza nem találtak olyan céget, amelyik egy tenyészetből le tudna szállítani 2000 nagyszülőpárból és szülőpárból álló hibrid tenyészállományt, ezért egy cseh tenyészet lett a beszállító. Az állománycsere 500 millió forint plusz költséget jelent a cégnek. A veszteséget – konzervatív gazdálkodásuknak köszönhetően – egy alkalommal el tudták viselni, de még egyszer már nem lennének képesek ekkora veszteség kigazdálkodására.

A félmilliárd forint jelentős hányadát a bérköltség teszi ki, mivel 33 szakembert egész évben, teljes munkaidőben foglalkoztatnak, és az elmúlt nyolc hónapban sem küldtek el senkit közülük, pedig ezalatt nem termelődött bevétel.

Az állomány teljes cseréjének nagy a kockázata, semmi garancia nincs rá, hogy az új, mentes állomány PRRS-mentes is marad, fogalmazott a vezérigazgató. Azért az pozitívum, hogy Bognár Lajos főállatorvos ez év október 7-én elrendelte, hogy a nem PRRS-mentes országból érkező hízósertés-állományokat érkezéskor meg kell vizsgálni, amit 21-30, majd 60 nap elteltével meg kell ismételni. Erre azért van szükség, mert a visszafertőzéseket nagyrészt importált állományok okozzák. A szováti teleptől alig 1 kilométerre van egy sertéstelep, ahol csak importált alapanyagból hizlalnak sertést, vagyis onnan is érkezhet a fertőzés, még akkor is, ha a telepen minden óvintézkedést és szigorú egészségügyi előírást betartanak. A vezérigazgató szerint jó volna, ha itthon is előírnák – mint a spanyoloknál –, hogy a tenyésztelepek fertőzési veszélyzónáján belül csak hazai, PRRS-mentes hízóalapanyaggal dolgozó hízótelep működhessen. A jelenlegi hazai jogi és környezeti feltételek nem garantálják az állományok PRRS-mentességének a megőrzését, és újabb állománycserés mentesítést gazdaságilag nem tudnának elviselni Szovátán, mondta végezetül Juhász István.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság