Back to top

Hulej Zoltán: „…Selmec, Selmec, sáros Selmec…”

Nem vagyok fotós, fényképeket azonban szívesen készítek. 2004 óta digitális eszközzel, többnyire kedvtelésből fényképezem, bár előfordul, hogy erdészeti, vállalati rendezvényeken feladatul kapom a fotózást a történtek dokumentálása céljából. De ha csak a magam kedvéért fotózom, inkább a csendesebb témákat keresem: virágokat, gombákat, fákat, vízpartokat, tájakat, és persze felhőket!

„A természet iránti érdeklődés gyerekkori kísérőm, de komolyabban a gimnáziumi években kezdett megmutatkozni. Kiskőrösiként sokszor kirándultam a Szücsi-erdőbe, amelynek háborítatlansága magával ragadott.

Talán ennek is köszönhető, hogy egy váratlan döntéssel Sopronba jelentkeztem az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőmérnöki Karára.

Az egyetem után Kiskőrösön dolgoztam közel kilenc nagyon hasznos évet a körzeti földhivatalban, majd újabb váratlan döntéssel magam mögött hagytam. Valami mást akartam. Három év után, 2004-ben talált rám a mostani munkahelyem, a KEFAG Zrt. Dél-Kiskunsági Erdészete. Beosztásom erdészeti ügyintéző, ami elég sokrétű feladat, de a lényege, hogy szinte mindenki munkáját segítem.

Nem vagyok fotós, fényképeket azonban szívesen készítek. 2004 óta digitális eszközzel, többnyire kedvtelésből fényképezem, bár előfordul, hogy erdészeti, vállalati rendezvényeken feladatul kapom a fotózást a történtek dokumentálása céljából. De ha csak a magam kedvéért fotózom, inkább a csendesebb témákat keresem: virágokat, gombákat, fákat, vízpartokat, tájakat, és persze felhőket!

Fontosnak tartom, hogy tudatosan lassítsuk azt a rohanó életmódot, amibe belekényszerültünk. Erre kiváló elfoglaltság a fotózás: nézőpontokat kell keresni, figyelni a fényekre, várni a váratlant, észrevenni, mi mindent megmutat magából a környezetünk. És ez rohanvást nem megy!

Sok szeretett képem van, a kinn felejtett mohos-zuzmós kalaptól a kék és narancssárga felhőkig, a harmatos, törékeny pókbangótól az úton átiszkoló sünig, aki miatt szinte kirúgtam magam alól a biciklit.

Végül választásom erre a kisvárosi látképre esett, melyet a 20. évfolyam-találkozónkon készítettem. A lakott résztől nyugatra magasodó hegyoldalon az Ottergrund bányatóhoz kaptattunk épp, amikor elénk tárult a csodás látvány. A színes háztetők, a templomok, a Kálvária, az Akadémia épületei, mind-mind felejthetetlen része a városnak, része a világörökségnek, és része a lelkünknek. Szellemisége velünk van, elkísér utunkon. Az erdész szívekbe zárt Selmecbánya mindig emlékeztet bennünket arra, hogy honnan jövünk, és merre tartunk.” 

Fotó: Hulej Zoltán

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2021/5 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Két világ határán

A Budapesttől keletre hullámzó Gödöllői-dombság hazánk egyik különös és különleges kistája. Magyarország egyik legerdősültebb területe összekötő kapocsként szolgál az Alföld és az Északi-középhegység között, összetett erdei ökoszisztémája pedig komoly kihívások elé állítja állami erdeinek kezelőjét, a Pilisi Parkerdőt. Ismerjük meg a hazai erdészek 152. vándorgyűlésének helyszínét, a két földrajzi tájegység határán fekvő, páratlanul változatos Gödöllői-dombságot.

Hollandiától Mezőmadarasig - Az egész több, mint a részek összege

Nincs általánosan érvényes vidékfejlesztés. Minél közelebbről szemléljük az adott térséget, annál inkább látható, hogy egyedi problémák megoldására van szükség. Az emberre és a közösségre kell fókuszálni. Erről és nemzetközi tapasztalatairól is beszélt az MMG Direkt adásában dr. Goda Pál agrárközgazdász, vidékfejlesztési kutató, a Széchenyi István Egyetem oktatója és az Agrárközgazdasági Intézet ügyvezető igazgatója.

Szimbólummá vált szobor

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (Food and Agriculture Organisation, FAO) 1970-ben Budapesten tartotta VII. Regionális Konferenciáját. Erre az alkalomra id. Szabó István Kossuth-díjas szobrász egyetlen fatörzsből kifaragta Kenyér című, 100 centiméteres alkotását.

Rendkívüli tarvágások nélkül biztosítható a szükséges tűzifa

„Véleményem szerint az őszi, előre tervezett fakitermelések megindulását követően fokozatosan enyhülni fog és az év végéig meg is fog szűnni a lokálisan kialakuló tűzifahiány” – mondta el Dégi Zoltán Géza, a Nagykunsági Erdészeti és Faipari Zrt. vezérigazgatója. Hozzátette: társasága nem alkalmaz mennyiségi korlátozást az értékesítésben, csak ha spekulációs vásárlást akadályoz meg vele.

A mezőgazdaságról Bálványoson

Július 19–24. között tartották Tusnádon a 31. a Bálványosi Nyári Szabadegyetemet és Diáktábort, közismert nevén a Tusványost. Idén több mint 400 programmal, tizenegy koncerttel és sok más kikapcsolódási lehetőséggel várták a látogatókat.

Égető kérdés: lesz-e elég tűzifa?

„Ha az újság ír róla, nagy lesz a kereslet, ha pánikot keltenek, még nagyobb.” Így összegezte véleményét a kérdésre egy fővárosi tűzifakereskedő, aki nem akart névvel nyilatkozni a témáról.

A Csaba gyöngye eredete

A Csaba gyöngye mind a mai napig a világ legkorábban érő csemegeszőlő-fajtája. Ez az értékes tulajdonsága termesztési és nemesítési szempontból is nagyon jelentős. Kiemelkedően fontos szerepet játszott a magyar és a világ szőlőnemesítésében, eredete sokáig vita tárgya volt.

Hatezer éve is népszerű volt a dinnye, de nem a húsát fogyasztották

A legrégibb dokumentált dinnyeféle magjai 6000 évesek, és egy neolitikum kori ásatásról kerültek elő Líbiában. Susanne S. Renner, a Washingtoni Egyetem biológusa különös dolgokat tárt fel ezekkel a magokkal kapcsolatban, amiről a Molecular Biology and Ecolution című lapban számolt be.

Határérték alá csökkent a Sajó vastartalma Szlovákiában

A korábbi mérésekhez képest 96 százalékkal csökkent, így a megengedett határérték alá esett a Sajó vizének vastartalma a folyó szlovákiai szakaszán - jelentette a TASR szlovák közszolgálati hírügynökség szerdán, a gazdasági minisztérium közlésére hivatkozva.

A vízmegőrzésnek Kárpát-medencei léptékben van értelme

Szlovákiát is sújtotta az idei aszály. Ezért érdemes feleleveníteni, hogy már több évtizede vita folyik, miképp szervezzék újra a vízgazdálkodását. Az 1980-as években a kelet-szlovákiai Alföldön egyes kutatók közzétették, hogy az ott folyó vízügyi fejlesztésbe fektetett pénz megtérülése meghaladja a 170 évet, a Szlovák Tudományos Akadémia ki is rúgta őket.