Back to top

A hírnév kötelez

Kevesen vannak közöttünk, akik átélték a történelem viharait, világégést vagy szabadságharcot és a rendszerváltást úgy, hogy mindeközben hűek maradtak elveikhez, céljaikhoz és nem utolsósorban hivatásukhoz.

Közéjük tartozik Tóth Sándor nyugalmazott erdőmérnök, aki politikai nyomás hatására sem tört meg, inkább tette a dolgát, amelynek eredményeként egy olyan életmű született, mely mindannyiunktól tiszteletet érdemel.

Történetünk a Hortobágy-széli Fegyverneken kezdődik, Tóth Sándor szülőfalujában. Szülei gazdasági cselédként dolgoztak Lelovich György solymászmester családi birtokán. Az uraság ragadozómadár-telepén tevékenykedett 10-12 éves korában, és már akkor részese volt a képviselőkkel és nagybirtokosokkal zajló fegyverneki vadászatoknak.

Fotó: Csatlós Norbert

Nagyszalontától Moszkváig

Az 1943-ban Nagyszalontán megrendezett Falusi Tehetségmentés versenyvizsgán kitűnő bizonyítvánnyal nyert felvételt a Szolnoki Verseghy Ferenc gimnáziumba.

„A családom vegyes érzésekkel fogadta a hírt. Egyfelől kiesett egy segítő kéz a munkából, ugyanakkor hatalmas örömmel töltötte el őket, hogy fiuk igazi úr lesz, amihez még Lelovich György is gratulált” – emlékszik vissza Tóth Sándor, aki megjegyzi, hogy internátusuk ebédlőjének falán a „Faluról jöttem, falué maradok” szlogen virított aranybetűkkel, miszerint, ha úr nem is, inkább falusi segédjegyző, községházi írnok válhat belőle. Ennek a kilátásnak a reményében végezte a gimnáziumot. Az internátusi közegben élte az egymásra utaltság mindennapjait, mígnem 1946-ban a Győrffy Kollégium szervezésével, valamint kormányzati háttérrel létrejöttek a Népi Kollégiumok, ami azt sugallta, hogy valóban „urakat faragnak belőlünk”, még hogyha a kommunizmus égisze alatt is.

1946-tól elkezdett oroszul tanulni, '49-re pedig már folyékonyan beszélte az orosz nyelvet. Ennek előnyét az akkor indult Alföldfásítási Program kapcsán élvezte igazán, amihez oroszul beszélő alföldi fiatalokat kerestek.

Felvették a szovjet ösztöndíjasok listájára, majd a budapesti Sas-hegyre kérették valamennyi ösztöndíjassal együtt. Hosszú sorban álltak egymás mellett a diákok. Tóth Sándor akkorra már elhatározta, hogy a sebész pályát választja.

„Megérkezett Pribelszki elvtárs, aki azon nyomban csapatokra bontotta a diáksereget, és utasításba adta, ki milyen pályára megy tovább. Én akkor a sor végén álltam, így végül rám a mezőgazdász szakma jutott. Ekkor felszólaltam, hogy »De elvtárs, én sebésznek készülök«, amire Pribelszki elvtárs csak annyit válaszolt: »Nem kötelező a palacsintaevés«.” Így történt, hogy Tóth Sándor a palacsintaevést választotta, és agrártanulmányait a Szovjetunióban folytatta. 1951-ben a Harkovi Mezőgazdasági Főiskola Erdőmérnöki Karára sodorta az élet, ahol summa cum laude erdőmérnöki oklevéllel végzett 1956-ban. Szakmai gyakorlatát a Kárpátokban töltötte, ahol egyik fő feladata volt leírni az ott található erdőtípusokat, és részt venni az erdő- művelésben, a fakitermelésben erdészeti műszaki vezetőként. Később diplomamunkáját a Brjanszk alatti, Gyeszna-menti talajeróziós állomáson írta, ahol az erózióvédő fásításokat, vetésforgókat, eróziót gátló sáncolásokat, műszaki létesítményeket stb. vizsgálta segédkutatói állásban. Diplomamunkáját kitüntetéssel védte meg a bizottság előtt. Ennek köszönhetően a harkovi egyetem aspirantúrára hívta. 1962–1966 között a Moszkvai Erdészeti Műszaki Főiskola aspiránsa volt a budapesti állami erdő rekonstrukciójának témájával.

Fotó: Csatlós Norbert

Tolmács, erdészeti igazgató

Egyetemi diplomájával a Művelődési Minisztériumtól az ERTI kisnánai kísérleti állomására kérte elhelyezését, azonban a minisztérium a Veszprém megyei pártbizottságra irányította a Balaton-felvidéki fásítások referenseként. Ez időben Budapesten már megkezdődött az '56-os Szabadságharc, a veszprémi harcok alatt rövid ideig a városparancsnokságon tolmácsolt.

Novemberben visszakérte magát szakterületére, így 1957 márciusától visszaengedték szakmájába a Balaton-felvidéki Állami Erdőgazdaság erdőművelési előadójaként.

Pályáját követve Balassa Gyula, az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetője kinevezte Tóth Sándort a Budapesti Állami Erdőgazdaság igazgatójává, amely pozíciót 1957–1963 között töltötte be, majd '63-tól az összevont Gödöllői Állami Erdőgazdaság igazgatója lett.

„E beosztásban kiemelt feladatom volt a parkerdő-gazdálkodás fejlesztése, amelyet kandidátusi értekezésem témájául választottam. Eközben az erdőgazdaság területén elhelyezkedő Telki és Gödöllői Vadgazdaságokon keresztül szoros kapcsolatba kerültem a vadgazdálkodással, így feladatkörömbe tartozott az 1960-as és 1962-es trófeakiállítások megszervezése.”

Akkortájt divat volt a Minisztertanács és a SZOT (Szakszervezetek Országos Tanácsa) vándorzászlajának az adományozása, amit a Budapesti Állami Erdő- gazdaság agglomerációs fásításának, valamint művelési tevékenységének köszönhetően megkapott az erdőgazdaság, és ezzel a „kormányzati trambulinnal” Tóth Sándor az összevont erdőgazdaság igazgatója lett.

Sorsdöntő lengyel vadászat

„Ehhez az is közrejátszott, mikor Balassa Gyula meghívott Lengyelországba egy vadászatra, és kendőzetlenül megmondta, az a terve, hogy engem nevez ki vadászati osztályvezetővé. A vadászaton prominens személyek vettek részt, parádés lőállásokon, de eredmény nélkül.

Jómagam egy kísérő vadásszal a Mazuri-tavaknál és Bylistoknál, a Bialowiezai őserdőben hatalmas fenyvesek alatt cserkeltünk. Igazi érintetlen őserdőről van szó, ahol egyszer csak, úgy 30 méterre előttünk, egy böffenés hallatszott – legalább 10 kg agancstömegű bika állt előttünk.

Néztem a vadászt, hamuszürke volt az arca. Lassan megszólalt: »Ha meglövöd, lesz egy jó bikád«”. Fogtam a puskát, vállamra akasztottam, és láttam, ahogy kezd visszatérni a vér az arcába. Mindketten csendben kezdtünk visszaindulni gyülekező helyünk irányába. Mondanom sem kell, a jelenetet a vadász jelentette a lengyel miniszternek és Balassa Gyulának. Visszatérve, a vadászatvezető karomon ragadott, és azt mondta: »Most azonnal indulunk, és lőni fogsz egy szarvast«. Kiérve a területre, kb. 250 méterről egy 4 kg agancstömegű bikát hoztam terítékre. Természetesen azt is jelentették, hogy meglőttem a bikámat. Gratulációk és vállveregetések hada fogadott, majd hazaérve Lengyelországból, Balassa Gyula kinevezett vadászati osztályvezetőnek. Utólagosan azért oda súgta, »Ha én akkor és ott meglövöm azt a 10 kg-os bikát, akkor mi most nem beszélgetünk«. Így lettem vadászati osztályvezető!” – mesélte Tóth Sándor.

Fotó: Csatlós Norbert

Osztályvezetői kinevezését követően, két hónap múlva már főosztályvezetőként tevékenykedett 1963-től egészen 1990-ig, különböző szervezeti keretekben, onnan vonult vissza nyugállományba.

Számos szakmai munkája mellett 27 éves vezetése alatt jött létre a vadászat és halászat 1990-ig érvényes jogszabályi rendje. Két ciklusban 10-10 éves fejlesztési tervet dolgozott ki a vadgazdálkodásra,

megvalósították az intenzív vadgazdálkodásra történő áttérést, az apróvad-gazdálkodás mellett a vadászat sport- és üdülési funkcióinak gazdasági megalapozását. További szakmai irányításával létrejött a vadászati tudományos kutatóbázis, a Vadbiológiai Állomás és az Erdészeti és Faipari Egyetem Vadgazdálkodási Tanszéke. Szolgálata alatt a magyar vadgazdálkodás nemzetközi elismerésre tett szert. Kormánybiztos helyettesként, illetve szakmai vezetőként jelentős mértékben hozzájárult az 1971-es I. Budapesti Vadászati Világkiállítás megvalósításához.

A ’71-es előkészületek

„A magyarországi vadászati világkiállítás Nagy Endre ötletéből fakadt. A kiállítás elnökségét Földes László, Tóth Sándor, Vallus Pál, Szőke Mátyás, Gergely István, míg bizottságait Szederjei Ákos, Studinka László, Féner Tamás, Goszthony Géza és további ismert szakember vezette, és ők állították össze a bemutatandó téma forgatókönyvét.

Akkoriban 40 millió forintos költségvetésből kellett meg- valósítanunk a terveket, az eredmények pedig önmagukért beszéltek. A rendezvényre mintegy 2 millióan látogattak el, köztük 200 ezer külföldivel. 52 ország kiállítása, részvétele volt látható 35 pavilonban, 37 000 négyzetméteren. Lovas és kutyás bemutatók, könyv- és képzőművészeti kiállítások tarkították a programokat, ugyanakkor a szakma számára egyfajta továbbképzést is jelentett a kiállítás. A társadalom pedig egyöntetűen úgy nézett akkor a világkiállításra, mint egy remek lehetőségre, ahol hazánk megmutathatja a világnak természeti kincseit, kultúráját és nem utolsó- sorban szervezőkészségét” – magyarázza Tóth Sándor.

Precizitás és mértéktartás

Életútja a könyvek világába is kitért. A Mezőgazdasági Kiadó szaklektoraként mintegy 70 könyvet lektorált, és összesen 176 publikációja jelent meg magyar és idegen nyelven.

Munkásságához tartozik, hogy az Országos Levéltárban és más archívumokban a Magyarországon fellelhető, vadászati témát érintő forrásokat összegyűjtötte és dokumentumkötetekbe foglalta.

A teljesség igénye nélkül megemlítem a Hírnév kötelez, a Nyitány a hírnévhez, a Szél alatt – hátszélben, a Haragistya – Ménesvölgy, az Iringó című könyveit, amelyek több ízben kényes szak- mai témákat érintenek, erdészeti törvényjavaslatokat, fácánprogramot írnak le, vagy éppen Horthy-vadászatokról jelenítenek meg részleteket.

Átfogó munkáiért kétszer a Munka Érdemrend arany fokozatában és több hazai, illetve nemzetközi kitüntetésben részesült, köztük Urho Kekkonen elnöktől megkapta a finn Fehér Rózsa Lovagrend Lovagkeresztjét. Tudományos és szakmai tevékenységét Újhelyi-díjjal, vadászati munkáját bolgár, osztrák, szlovák, szlovén, német, francia és több magyar éremmel ismerték el, egyebek mellett 2000-ben a Magyar Vadásza Renddel. 1995-ben a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács Medaille du CIC Érmet adományozott részére, 2021-ben pedig az Életfa Plakett arany fokozatában részesült.

Tóth Sándor visszafogott viselkedése, önmegtartóztatása és mértéktartása nemcsak életpályáján, de vadászataiban és magánéletében is megmutatkozik. Jelenleg az egykori Országos Trófeabíráló Bizottság székhelye fölötti lakásában él szerény körülmények között, de berendezési tárgyai annál többet árulkodnak múltjáról.

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2021/5 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Két világ határán

A Budapesttől keletre hullámzó Gödöllői-dombság hazánk egyik különös és különleges kistája. Magyarország egyik legerdősültebb területe összekötő kapocsként szolgál az Alföld és az Északi-középhegység között, összetett erdei ökoszisztémája pedig komoly kihívások elé állítja állami erdeinek kezelőjét, a Pilisi Parkerdőt. Ismerjük meg a hazai erdészek 152. vándorgyűlésének helyszínét, a két földrajzi tájegység határán fekvő, páratlanul változatos Gödöllői-dombságot.

Több vanília, több vadvilág?

Hogyan lehet megőrizni a biológiai sokféleséget úgy, hogy közben a madagaszkári vaníliatermesztő családi gazdaságok megélhetése is biztosított legyen? Egy új tanulmány szerint van rá mód. A kutatócsoport kimutatta, hogy a felhagyott területekre telepített vaníliaültetvények terméshozama nem különbözik az erdeiektől. A parlagon hagyott földeken való termesztés pedig a biodiverzitásra is jó hatással van.

Rendkívüli tarvágások nélkül biztosítható a szükséges tűzifa

„Véleményem szerint az őszi, előre tervezett fakitermelések megindulását követően fokozatosan enyhülni fog és az év végéig meg is fog szűnni a lokálisan kialakuló tűzifahiány” – mondta el Dégi Zoltán Géza, a Nagykunsági Erdészeti és Faipari Zrt. vezérigazgatója. Hozzátette: társasága nem alkalmaz mennyiségi korlátozást az értékesítésben, csak ha spekulációs vásárlást akadályoz meg vele.

Megfékezték az újabb erdőtüzet

Több hektár erdő károsodott 2022. augusztus 15-én, délután Sály községhatárban, az ÉSZAKERDŐ Zrt. kezelésében levő területen keletkezett erdőtűzben.

Megerősítette az erdők fokozott védelmét az agrárminiszter

Az energiaválság miatt hozott, fakitermelést könnyítő szabályok jövő március végéig érvényesek, természetvédelmi területen pedig továbbra is tilos az őshonos fák tarvágása - erősítette meg miniszteri utasításban a kormány eddigi álláspontját Nagy István tárcavezető. Az állami erdőkre vonatkozóan megjelent miniszteri utasítás egyértelműen cáfolja a sajtóban megjelent hamis feltételezéseket.

A változatos nagylevelű hárs

Az Országos Erdészeti Egyesület 1996 óta minden évben megválasztja az év fafaját. Elsősorban azokat a fajokat helyezik előtérbe, amelyeknek erdészeti jelentősége is van, de az utóbbi időszakban elterelődött róluk a figyelem. A novemberi online szavazáson a három jelölt közül kedvelt díszfáink egyike, a nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos) kapta a legtöbb voksot, így az akár több száz évig is élő, jól mézelő faj lett 2022 fája.

A természet menyegzője, sokrétű haszon

A szelídgesztenye virágzásának időszaka igazi fesztiválhangulatot teremt a természetben, mesés édenkertté változnak a szelídgesztenyések. Különös menyegzője ez a természetnek, mely az ember számára is sok mindent ad.

Újabb delfintámadás érte a fürdőzőket Japánban

Újabb delfintámadás ért két fürdőzőt egy japán strandon, egyiküket kórházba kellett szállítani - írta a BBC hírportálja.

Az erdő a jövőnk záloga

Mi a kapcsolat az ombudsman és az erdőgazdálkodás között? Az Országgyűlés által hat évre választott közjogi tisztségviselő felügyeli, hogy ne sérülhessenek az emberek alkotmányos jogai. Munkájának szerves része a jövő nemzedékeinek védelme is. Ez utóbbi nem képzelhető el a fenntarthatóságra törekvés nélkül, aminek tudvalevően az erdőgazdálkodók az élharcosai.

Nem maradunk erdő nélkül a rendelet után sem

Erőteljes visszhangja volt a Kormány augusztus 5-én közzétett 287/2022. (VIII. 4.) Kormányrendelete, amelynek célja a háborús helyzet miatti energiaválság alternatív megoldásokkal való kezelése – ez esetben a fenntarthatóan kitermelhető tűzifa piacra jutása. A rendelet a társadalom több szegmensében is nagy port vert, a természet védelmét magáénak érző aktivisták berkein belül különösképpen.