Bennet története ideális esetben a xenotranszplantációk új korszakát - amikor a donor és a recipiens különböző fajokhoz tartozik - meghirdető sikertörténet lett volna. Ehelyett azonban egy sor olyan kérdést vetett fel az eljárási és etikai kérdésektől kezdve, amelyekre a helyes válaszok megtalálásához mélyre kell ásni.
Hogyan nem fedezték fel a vírust?
A technológia mögött álló cég, a Revivicor nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a donorszervet ne lökje ki a gazdaszervezet immunrendszere. Eljárása magában foglalja több mint 10 gén szerkesztését, amelyek eltávolítják a sertés eredetének nyomait, és olyan elemeket adnak hozzá, amelyek az immunsejtek számára emberibbé teszik a szervet.
Mindezen részletek közepette azonban a vállalat nyilvánvalóan nem vizsgálta meg alaposan a sertés cytomegalovírust. Joachin Denner, a Berlini Szabadegyetem munkatársa, aki részt vett a transzplantációban, az MIT Tech Review-nak elmondta, hogy
A transzplantáció után Bennetet megfigyelés alatt tartották a kórházban, és egy sor vizsgálatnak vetették alá. Az egyik ilyen vizsgálat több száz baktériumot és vírust vizsgált a vérében, és itt mutatták ki először a citomegalovírust. A kimutatott szintek elég alacsonyak voltak ahhoz, hogy ne okozzanak riadalmat, de a vizsgálat elvégzése 10 napig tartott.
Miért halt meg a beteg?
Egy nap Bennet egy fertőzésre utaló nyilvánvaló jelekkel ébredt fel, amiről akkor az orvosok még nem tudták, hogy pontosan melyik. A transzplantált betegek immunrendszerét legyengítik, hogy csökkentsék a szervkilökődés esélyét, ugyanakkor ez megnehezíti a fertőzésekkel való küzdelmet is.
Az orvosok ekkor még nem tudták a fertőzés valódi mértékét, és korábban senki sem kezelte a sertésvírust emberi betegnél.
Az orvosok az immunrendszer gyengesége miatt a cidofovirt, az általában végső megoldásként alkalmazott vírusellenes szereket és véradókból származó antitesteket használták. 24 órával később Bennet állapota javult, de a szíve végül feladta a harcot.
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
