Back to top

Agáma a lakásban: könnyen megszelídülnek

Aki ma agámát szeretne tartani, valószínű, hogy valamelyik ausztrál szakállasagáma-fajt választja. Nem véletlenül, hiszen az ott élő fajok közül legalább kettő igen jól tartható, remekül szaporodnak fogságban; sőt, ma már számos színváltozatuk ismert.

Bevallom, magam még egyetlen ausztrál szakállasagáma-fajt sem gondoztam, ám mivel természetes élőhelyükön több alkalommal is volt szerencsém találkozni velük, talán nem érdektelen a terepi megfigyelésekről készített beszámolóm.

Fotó: Kovács Zsolt
Az első találkozás meglehetősen furcsára sikeredett. Ausztráliában élő zoológus barátommal, Dr. Hangay Györggyel épp a számomra végeláthatatlannak tűnő Glenrock-farmon táboroztunk, amikor egy keleti szakállasagámára (Pogona barbata) bukkantunk, amint épp egy fa kerítésoszlop tetején napozott.

Békésen tűrte, hogy megfogjuk, így, a könnyebb fotózhatóság kedvéért letettük egy kőre. Ott sem nagyon mozgott, melyet kezdetben leginkább a kissé hűvös időnek tudtunk be. Mereven feküdt a kövön, noha egészségesnek tűnt.

Legalábbis mi semmiféle külsérelmi nyomot nem fedeztünk fel rajta, kondíciója pedig kiváló volt. Ám feltűnt, hogy a háta vastagon marhatrágyás. Innentől nem volt nehéz rekonstruálni, mi is történhetett vele. A legelőn kapott egy tehénlepényt a hátára, amitől némiképp sokkos állapotba került, de annyi ereje azért maradt, hogy felkapaszkodjon a kerítésoszlop tetejére, ahol ilyen atrocitás már nem érhette. Mi pedig nem sokkal e sajnálatos „baleset” után akadtunk rá.

A másik gyakori terráriumlakóval, a sivatagi szakállasagámával [melynek van egy szerencsétlenebb magyar neve is: belföldi szakállasagáma (Pogona vitticeps)] is volt szerencsénk találkozni. Ő az „agyforraló” sivatag és a szintén forró félsivatag lakója. Békés jószág, még akkor sem szalad el, amikor közelről fényképezzük. Ebben talán az is közrejátszhat, hogy a természetben szinte minden sivatagi szakállasagáma hallójárata tele van élősködő kullanccsal, amely erősen csökkenti a hallásukat.

A sivatagi szakállasagáma színével remekül beleolvad természetes környezetébe
A sivatagi szakállasagáma színével remekül beleolvad természetes környezetébe
Fotó: Kovács Zsolt

Melyiket válasszam?

Hazánkban mindkét fajt meg lehet vásárolni. Noha néhány dologban mások az igényeik, a szakirodalomban gyakran mégis egy kalap alá veszik őket. Ha választanom kellene, én a keleti szakállasagáma mellett voksolnék, ugyanis jóval kevésbé hőigényes, mint a sivatagi rokona. Cudar hidegben is találkoztunk vele. S mivel jókora állatról van szó – akár 55 cm-re is megnőhet, ebből 25 cm a farok –, nehéz olyan méretű szobai terráriumot berendezni számára, ahol igazán jól érzi magát. Ám tavasztól őszig remekül elvan egy jókora szabadréti, kerti férőhelyen. A szabadtéri terrárium hasznáról így ír Németh László Napimádók című könyvében:

„Valódi hatását ennek akkor vesszük csak észre, ha állatainkat már jó ideje szobai körülmények között tartottuk. Közérzetük, viselkedésük és színezetük is óriási változáson esik át. Sokuk e körülmények hatására még szaporodni is kezdhet.”

Mindkét szakállasagáma-faj szabadtéri terráriumát – noha élőhelyeik a természetben igencsak különböznek egymástól – nagyjából hasonlóan rendezhetjük be: mászási lehetőséggel (ez főleg a keleti szakállasagámának fontos), napozórésszel (napozókövekkel), búvóhelyekkel, árnyékos részekkel, vizes tállal. Azt talán mondanom sem kell, hogy a férőhelynek rágcsáló- és raga­dozóbiztosnak kell lennie, különösen a macskák jelenlétére kell ügyelnünk. A keleti szakállasagáma tartása mellett szól, hogy élőhelyi adottságait figyelembe véve, a mi éghajlatunkon hosszabb ideig tartható a kertben, mint a sivatagi rokona. A két faj kosztja megegyezik, vegyes táplálkozásúak. Ha lehet, ne piaci zöldséget adjunk nekik, hanem inkább szedjünk magunk vadnövényeket, például pitypangot. Kaphatnak némi gyümölcsöt is, de fő táplálékuk mégiscsak a rovar, melyet tavasztól-őszig akár magunk is gyűjthetünk számukra. A sivatagi faj növényfogyasztása arányaiban talán kevesebb, mint a keleti rokonáé. Ez abból adódhat, hogy a sivatagban felettébb kevés a növény, ám rovarok azért ott is élnek. A szakirodalom szerint táplálékának 75%-a álljon állati fehérjéből.

A nagy termetű ausztrál víziagáma tavasztól-őszig kerti tóban érzi igazán jól magát
A nagy termetű ausztrál víziagáma tavasztól-őszig kerti tóban érzi igazán jól magát
Fotó: Kovács Zsolt

Vízi sárkány a kerti tóban

Ha ritkán is, de beszerezhető hazánkban az ausztrál víziagáma (Physignathus lesueurii) is. Hívják még barna víziagámának és auszt­rál vízi sárkánynak is.

Nagy testű faj, a kifejlett hímek egy méter körüliek és nagyjából egy kilogrammosak, a nőstények némiképp kisebbek. Kelet-Ausztráliában nagyon gyakoriak, a kisebb-nagyobb vizek mentén szinte mindenütt jelen vannak. Fontos számukra, hogy a parton dús növényzet legyen.

Ha a víztől távolabb lepjük meg őket, két hátsó lábukon menekülnek, majd a folyóban vagy tóban keresnek menedéket. Nagy termetük miatt hatalmas terráriumot és úszási lehetőséget igényelnek, ám a legjobb a hideg idő beköszöntéig kerti tóban elhelyezni őket. A tó mellett kerítsünk le egy jókora darabot, s máris kész az ideális férőhely! Ezt a megoldást már több állatkertben is láttam, és remekül bevált. Táplálásuk nem okoz gondot, rovarokkal, kisebb gerincesekkel, gyümölcsökkel stb. etethetők. Többnyire nem válogatósak.

Kovács Zsolt

Európa agámája

A hardun agáma az „agyforraló” melegben is szívesen napozik
A hardun agáma az „agyforraló” melegben is szívesen napozik
Fotó: Kovács Zsolt
Noha cikkemben említem, hogy nem tartottam egyik szakállasagáma-fajt sem, azért volt egy időszak, amikor beköltözött egyik terráriumomba egy agáma, mégpedig egy jókora hím hardun agáma (Laudakia stellio). Abban az időben – a 2000-es évek legelején – hazánkban igen közkedveltnek számított ez a faj, igaz, másféle agámát nem is nagyon lehetett akkoriban kapni. Ha jól emlékszem, 800 forintot szurkoltam le érte. A hardun agámát egyik barátom jóvoltából már ismertem, neki több példánya is lakott egy akkoriban divatos asztalterráriumban, néhány kisebb görög teknős társaságában. A kis közösség remekül elvolt egymással, az agámák kézből vették el a felkínált gyászbogarakat, sáskát és tücsköt. Ha pedig növényi kosztra vágytak, a zöldségből-gyümölcsből együtt csemegéztek a görög teknősökkel.

Ebből kiindulva én is szárazföldi teknősökkel, közelebbről észak-afrikai mór teknősökkel társítottam új kedvencemet. Agámám kezdetben igen vadóc volt, majd lassacskán megszelídült. Az étvágyára nem volt panasz, alig győztem számára a sok rovart beszerezni.

Bár tágas terráriumban lakott, akkora férőhelyet mégsem tudtam biztosítani, hogy az ideális csoportnak számító kettő-négy nőstényt mellé tudtam volna tenni. Így aztán agglegény életet élt, ám ez láthatóan nem zavarta. A hardun agáma számára legalább 100 x 50 x 50 centiméteres terráriumot kell biztosítanunk, ha nem tartjuk együtt teknősökkel. A terráriumot célszerű hátterezni, s a mesterséges sziklafalon teraszokat (napozóhelyeket) kialakítani.

A hardun agáma igazi melegkedvelő faj. Megtalálható Kis-Ázsiában, az Arab-félszigeten és Észak-Afrika egy részén, no meg Európa egy kis szegmensében, ám oda a fajt behurcolták. Ezt figyelembe kell vennünk a terráriumi tartásnál, magyarul a szobahőmérséklet nem elegendő számára. Férőhelyének talaja homok és föld keveréke legyen, amelynek egy részét időnként nedvesítsük meg. Fontos, hogy búvóhelyeket is kialakítsunk. Tavasztól őszig a legjobb, ha a hardun agámákat szabadtéri terráriumban helyezzük el. Olyannyira szeretik a napsütést, hogy előfordul, még a legnagyobb melegben is egy kövön sütkéreznek. Ezt magam is megfigyeltem Törökországban, ahol falvakban és váro­sokban is találkozhatunk velük.

 

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2022/4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Génmegőrzés a világban

Korábbi cikkemben írtam a biodiverzitás fontosságáról és arról, hogy az emberi tevékenységek hatására milyen tempóban romboljuk azt. A tudósok már felismerték a problémát, és a riói egyezményben rögzítették, hogy a korábbi károk felszámolása és újabbak megelőzése közös társadalmi felelősségünk. Nézzük tehát, hogy milyen génmegőrzési létesítmények szolgálják a genetikai sokféleség tartós fennmaradását.

Luxuskocsik kárpitja struccbőrből - kéknyakú strucctenyésztővel beszélgettünk

A strucc bőrét a krokodilbőr kategóriába sorolják, melyből luxustermékek készülnek, emellett a húsa is prémium minőségű. A kéknyakú struccot választotta gazdálkodása alapjául Nemes Fédra és Müller Gábor, akik tenyésztési és hízlalási céllal tartják az óriás madarakat.

Egy helyen a vadászatot érintő legaktuálisabb témák

Az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) hatvani székházában tartottak tanácskozást június 21-én a Vadászkamara Területi Szervezeteinek titkárai. Az egyeztetés során a legaktuálisabb témákat vették górcső alá, ezek közül is kiemelt napirendi pont a Hivatásos Vadász Eszközbeszerzési Program volt.

Aktuálisabb, mint valaha - tankolási rendszerek a Bábolnai Gazdanapokon

Aratás közben nem járkálhat el tankolni a kombájn – ezzel minden gazdálkodó tisztában van. A hatósági áras, korlátozottan hozzáférhető üzemanyag komoly kihívás elé állíthatja a mezőgazdaságot, aki pedig nem szeretne emiatt hátrányba kerülni, az tárolókapacitást fejleszt. A 35. Bábolnai Gazdanapokon szeptember 8-10. között erre is találhat megoldást.

Elkeltek a húsmarhák a NAV árverésén

35 millió forintért keltek el azok a húsmarhák, amelyekre a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) elektronikus árverésén lehetett június 24. és 28. között licitálni.

Csak a professzionális mezőgazdaságnak van jövője

Ahogy az erőszakos téeszesítés, úgy a termelőszövetkezetek rendszerváltás utáni erőltetett felszámolása is a hazai szakpolitika hibája volt. Hosszú távon csak a tőkeerős és szakmailag felvértezett gazdasági társaságok életképesek a magyar agráriumban – mondta Horváth Gábor, a társas agrárvállalkozásokat tömörítő MOSZ főtitkára, akivel az idén száz éves Szövetkezeti Világnap alkalmából beszélgettünk.

Növekszik a kereslet a huculokra - Gyepkezelés és génmegőrzés egyben

Az Aggteleki Nemzeti Parkba az 1980-as években kerültek hucul lovak, ahol ma már az ország első számú tenyészete található. A génmegőrzési feladatok mellett a Nemzeti Park Igazgatóság a védett gyepek megtartását, kezelését is a lovak legeltetésével oldja meg. A nemzeti parknál a közelmúltban zárult le több uniós támogatást élvező projekt is, ezek között volt a hucul ménes tartási körülményeit javító program.

Együttműködik a Talentis Agro Zrt és az Állatorvostudományi Egyetem

Az Állatorvostudományi Egyetem és a Talentis Agro Zrt. közötti együttműködési megállapodást írt alá június 29-én Budapesten Sótonyi Péter rektor és Makai Szabolcs vezérigazgató.

Kategóriájában harmadszorra minősült Európa legjobb állatkertjének a Nyíregyházi Állatpark

Harmadszorra minősült Európa legjobb állatkertjének a 250 és 500 ezer látogatószám közötti kategóriában a Nyíregyházi Állatpark az egyik független állatkerti szakértő felmérése szerint. Az elismeréssel járó díjat kedden adták át a sóstógyógyfürdői látványosságban.

„Sült galamb” magyar fejlesztésű gasztroélmény

Szuvidált galambhús nagy mennyiségben és állandó minőségben: különleges termékkel találkozhatnak a magyar fogyasztók, és számos külföldi piacon is elérhető lehet a nemzetközi termékdíjjal elismert magyar fejlesztés. A gasztronómiai különlegesség ötletgazdáival, Nagy Maricával és Barabás Jánossal Halmos B. Ágnes beszélgetett, a Kistermelők Lapja főszerkesztője.