Ez a kiképzési módszer különleges kihívás lónak és lovasnak egyaránt, hiszen direkt visszajelzést ad a harmóniára, a kommunikációra, illetve az egyensúlyra egyaránt.
A négygyermekes családanya, díjlovasedző és versenyző, Kisfaludi-Szűcs Krisztina merész vállalkozásba kezdett a díjlovagló platformon: a zablamentes lovaglás népszerűsítését tűzte ki céljául. Kriszta immár negyedik éve öt ló képzésével foglalkozik napi szinten zabla nélküli kantár használatával, és rengeteg energiát fordít a témában megtalálható szakmai anyagok felkutatására, összegyűjtésére. A téma képviselőjeként célja, hogy a jövőben ennek a kiképzési módszernek nagyobb ismeretsége legyen, és szakmai vezetés mellett a versenysportban is megjelenhessen, ahogy ez – külön kategóriában értékelve – Európában és a világon több helyen is megtörtént már.
Mi motivált téged arra, hogy ezt a módszert itthon is népszerűsíteni kezdd?
Az elmúlt évek során a díjlovas szakmai tapasztalataim számos ismerettel egészültek ki, részben az edzői tevékenységemhez, részben a lovakkal való munkámhoz kapcsolódóan. Úgy vélem, hogy a képzés során a zablamentes lovaglás az FEI-szabályzatban meghatározott célokat ugyanúgy, néhány esetben jobban, néhány esetben pedig technikásabban szolgálja, mint a hagyományos. Új dimenziókat mutat és lehetőséget ad a lóval való harmonikusabb kommunikációra. Véleményem szerint a zabla nem a támaszkodás alapja, hanem a hagyományos kantárban a ló a zablán keresztül veszi fel azt. Ami azt jelenti, hogy a megfelelő mozgás és egyensúly kialakulásával ugyanez a funkció a száron máshol is megjelenhet.
Itthon nincs sok kollégáról, lovasedzőről tudomásom, aki zabla nélkül és zablával is edz a díjlovas szakágban. Az a tapasztalatom, hogy az emberek túlságosan gyorsan elítélik az ismeretlent, mert nincs elegendő gyakorlati tapasztalat a döntésük mögött. Lovaimat és lovasaimat négy éve zablával és zabla nélkül is képzem, az aktuális állapotuknak és egyéni igényüknek megfelelően A, L és M szinteken.
A zablával való lovaglás ennyire káros lenne?
A zabla nem fájdalmas és nem káros a lónak, ha helyesen választják ki, szerelik fel és használják. Néhány ló egyszerűen nem érzi jól magát a hagyományos kantárban még akkor sem, ha az nem okoz fájdalmat neki. Ezek a lovak tapasztalatom szerint boldogabbak, nyugodtabbak, átengedőbbek és készségesebbek a zablamentes munka közben. Vannak persze lovak, amelyek maguktól veszik a szájukba a zablát a kantározás során.
Természetesen a zabla nélküli eszközökkel is lehet a ló számára kényelmetlenséget, fájdalmat, sérülést okozni, ezért a lovas érző és finom keze a zablamentes kantár használata esetén is alapfeltétel.
Hogyan tud támaszkodni a ló zabla nélkül? Egyáltalán, fontos-e a támaszkodás?
Egyetértek a támaszkodás szükségességével. De hiszek a jó, egészséges támaszkodásban is, amit a lónak kell felvennie. Ez a fajta kapcsolat csodálatos érzés és megtiszteltetés, mert a ló a te kezeidre bízza magát: a kezek csak azt az érzést veszik fel, amit a ló felkínál. A tarkó gömbölyűségének és puhaságának összhangban kell lennie a ló egyensúlyban való mozgásával. Ha az önhordás megfelelő és a lovas kezei megbízhatóak, akkor a ló ebben a bizalmi testtartásban egyensúlyban hordja magát minden jármódban, akár kantár és zabla nélkül is. A fej megfogása és kerek helyzetbe húzása nem a helyes támaszkodást eredményezi.
Mi a helyzet a ló szájtevékenységével? Az ún. „lerágatást” és a tarkó ellazítását hogyan lehet elérni zabla nélkül?
A lerágatás és az állkapocs lazítása közvetve lehetséges azáltal, hogy megszüntetjük a ló testében/mentálisan keletkezett feszültség okait. Ne feledjük, hogy a lovak állkapcsában fellépő feszültség egy részét a zabla kényelmetlen vagy rossz használata okozhatja. Az állkapocs tényleges lazítása egy speciális mozgás, amely magában foglalja a kéz fel- és előreemelését, így a zabla a száj vonalával egy vonalban felfelé hat, nem pedig az állkapocs ellen. Ez nem gyakorol nyomást magára az állkapocsra, és így nem hoz létre további feszültséget vagy merevséget, ami arra készteti a lovat, hogy kinyissa az állkapcsát, így lehetővé teszi az ellazulást és a száj mozgását. A legtöbb állkapocsfeszülés magából a zablából vagy máshol a testben – fizikálisan, mentálisan – keletkezik.
Ha a ló rendben van, és csak akkor jelenik meg a feszültség az állkapcsában, amikor zabla van a szájában, akkor ez a ló a zablamentes kiképzés által nagy valószínűséggel jobban fog tudni fejlődni.
Világszerte egyre több helyen elfogadott és elismert képzési módszer a zablamentes lovaglás. Tudnál említeni nemzetközi viszonylatban néhány példát, ahol a díjlovagló szakágon belül találkozhatunk ilyesmivel?
Mit tűztél ki célul a zablamentes lovaglás népszerűsítésével?
A nemzetközi versenyszabályok véleményem szerint jelenleg kizárják azt a rugalmasságot, amely a lovat szolgálhatná – de hiszek benne, hogy hosszú távon ez változni fog.
Tudom, hogy ez nem fogja megváltoztatni a világot, szeretném azonban, hogy a zablamentes versenyzőket sok más ország gyakorlatához hasonlóan kezeljék egyenrangúan és világszerte tegyék lehetővé a versenyre való felkészülésüket. Hiszek abban is, hogy ez lehetőséget ad arra, hogy az amatőr sportolók nagyobb számban vonzódjanak a díjlovagláshoz. Hiszen a díjlovassport célja az is, hogy a lovasok egyenrangúként fejlődhessenek, a lovak boldogságát is szem előtt tartva.
Borosné Nagy Zsófia
díjlovasversenyző, edző és II. szintű díjlovaglóbíró
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
