Back to top

Károlyi gróf: „Reményeim lassan valóra válnak”

A Nemzeti Kastélyprogram keretében megújult a füzérradványi Károlyi-kastély és parkja. A pompásan helyreállított épület és a gyönyörű százhektáros angolpark eredeti jellegét idézve született újjá. A rekonstrukciót Alföldy Gábor tájépítész, kerttörténész könyve dokumentálja, amelynek személyes hangú előszavát maga Károlyi László gróf írta. A nagy idők 91 esztendős tanújával emlékeiről beszélgettünk.

A háború után született generációknak ismeretlen a hajdanvolt főnemesi világ. Filmek, olvasmányok nyomán sejthetünk valamit a letűnt korok arisztokratáinak életéről. Ezért is ritka alkalom első kézből, hiteles hírmondótól betekintést nyerni e különös „magántörténelembe”. Károlyi gróf úr a fóti kastélyban fogad, ahol 1995-ös hazatérte óta él a feleségével. Az ő sorsa – akárcsak családi kastélyaik története – tele van meglepő fordulatokkal.

A nagy múltú dinasztia sarja 13 esztendős koráig élte gondtalan gyerekéveit szüleivel, testvéreivel és nevelőivel mesébe illő díszletek között.

Ahogy visszaemlékezik, kastélyaikban élénk társasági élet zajlott, előkelő vendégek, nemesi rokonok fordultak meg a szülők, gróf Károlyi István és Windischgrätz Mária Magdolna birtokain. Az ifjú László a lovaglásban és a gyakori falkavadászatokban lelte legnagyobb örömét. A háború hirtelen vetett véget mindennek. 1944 őszén az orosz csapatok áttörték a fővárost védő gyűrűt, így eljött a menekülés ideje. „Egyedül hagytam el az országot, Csehországba, a Szudétákba küldtek anyám testvéréhez. A család csak később jött utánam” – idézi a nehéz időket. – „Onnan veszélyek közepette bajor rokonokhoz menekültünk tovább. Én aztán Svájcba kerültem tanulni, anyámék meg a háború után visszatértek Magyarországra, ahol a füzérradványi kastélyszállót működtették.”

A nyughatatlan fiatalember sorsa 16 évesen ismét nagyot fordult: kivándorolt a messzi Argentínába, ahol Buenos Airesben éltek rokonai. A következő évben már Chilében dolgozott, de idővel az összes latin-amerikai országban megfordult.

„A legkedvesebb mind közül Peru volt. Sokáig éltem ott, megkaptam a perui állampolgárságot is. Vállalkozásba fogtam, kávéültetvényt telepítettem az Andokon túl, az őserdő mélyén. A legközelebbi kisvároska Tingo Maria volt.

Egy kalibát építettem, abban laktam. Sok arrafelé a kígyó, vigyázni kellett, mert bemásztak az ágy alá, az ágyba. Az indiánok megtanítottak, hogyan kell elkerülni a marásukat.”

Bizonyságul egy fénykép is előkerül: a fakunyhó előtt hetyke fiatal férfi, a nyakán átvetve a két kezében tart egy élő kígyót. Ahogy mondja, az egyik legerősebb mérgűt fogta, amit az őslakók csucsupénak neveznek. Persze gyerekkori szenvedélyéről sem mondott le, az ottani nagymacskákra és szarvasfélékre vadászott. A kávéüzlet másfél évtizedig virágzott, majd mikor a kávé világpiaci ára leesett, újabb kalandba vágott. 1967-ben áttelepült Angliába, és a pénzügyi világban találta meg a helyét. „A húgom Londonban volt orvos, én is ott kezdtem az új, európai életet. Ami épp azzal járt, hogy angol és amerikai tőkeérdekeltségeket képviseltem főleg Afrikában. Sokat dolgoztam és mellette sokat vadásztam Kenyában, Tanzániában.” A fogadóteremben, ahol beszélgetünk, körben a falakon különböző afrikai gazellák trófeái. Amire házigazdánk a legbüszkébb, az a nagy buffalo, vagyis kafferbivaly, ami az afrikai Big Five, azaz Nagy Ötös egyik képviselője. De kissé szomorúan megjegyzi:

„Egyetlen oroszlánt lőttem, amit el is hoztam magammal, szerettem volna itthon, a kastélyban kiállítani. Ám a beköltözés napjaiban egyszerűen eltűnt, ellopták. Ami a legfurcsább, egyetlen mancsa megmaradt.”

Fóton született és ide tért haza
Fóton született és ide tért haza

A bánatos oroszlánláb látható bűnjelként valóban ott függ a falon. Története hasonlít a kastélyéra, aminek értékes berendezését a család kényszerű távozása után idővel széthordták. Mikor visszavonult az üzleti élettől, Károlyi László úgy döntött, megvalósítja régi álmát, és hazatér Magyarországra. „Bármerre jártam, jól éreztem magam. Izgalmas kalandokban és változatos munkákban volt részem, nem unatkoztam soha. Ötven évig jártam a világot, de közben nem felejtettem el, hogy magyar vagyok. Sokszor jutott eszembe, milyen szép volna egyszer hazajönni a szülőföldemre. Nem gondoltam, hogy ez meg fog történni. És kérem, mégis megtörtént, itt vagyok! Ebben a házban, ahol születtem és gyerekkoromat töltöttem”– mondja meghatottan az idős gróf. Körbemutat a falon, ahol festményeken az ősök portréi. A családi örökségből ezt sikerült az édesapjának megmentenie, és a fiatal László megőrizte, vitte tovább magával mindenhová, még az őserdei kunyhóba is.

Az elmúlt évtizedeket pedig arra tette fel, hogy a leromlott állapotú, kifosztott kastélyokat megmentse, a régi értékeket újraélessze.

Feleségével, Kenyeres Erzsébettel alapítványt hozott létre a család szellemi és tárgyi örökségének felkutatására, muzeális, nemzeti közkinccsé tételére. Erőfeszítéseit rangos állami kitüntetéssel, a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével ismerték el.

Szép emlékeket őriz a radványi kastélybirtokról
Szép emlékeket őriz a radványi kastélybirtokról

Búcsúzóul azt tudakolom a gróf úrtól, milyen volt viszontlátni annak idején, az emlékeiben fél évszázadon át dédelgetett gyermekkori otthont. „Azt kerestem, amire emlékeztem. Talán a természeti táj változott legkevésbé, az épületek is megmaradtak, bár romhalmazként. És embereket is találtam, régi ismerősöket, akikkel öröm volt a találkozás. Itt születtem, és jórészt itt éltünk Fóton, de sokat voltunk a zempléni, radványi kastélybirtokon is. Szép volt hajdan a park, gyerekként nagyon szerettük, és jólesett látni, hogy a 300 éves nagy platánfák ma is élnek. Föl-följártunk a közeli Lászlótanyára, amit még nagyapám építtetett a határ mellett. A nyári hónapokat ott töltöttük. Volt egy másik birtokunk is Kőkapun. Havas teleken remek volt arrafelé síelni.

De legjobban a vadászatokat élveztem. Hétéves koromtól megengedték a szüleim, hogy velük tartsak. Először egy fiatal szarvasbikát ejtettem el, büszke voltam rá.

Vadban gazdag volt a környék. A lovas életem háromévesen kezdődött Dorka pónival, rajta tanítottak meg lovagolni a szüleim. Nagyon megszerettük egymást, és később a falkavadászatokon is Dorkával vettem részt. Hétvégeken gyakran szerveztek falkavadászatot, olyankor sok vendég jött, még külföldről is. A terítéken javarészt nyúl, meg róka volt.” A gróf úr ekkor nagyot sóhajt, mert a napokban is éppen Radványra készülnek szalonkázni, de méltatlankodva jegyzi meg: „Remélem, hogy megengedik a nővérek, mert nagy szigorúság van. Nem ülhetek lóra. Mindentől eltiltanak, amit szeretek.”

A szobában csendben üldögélő ápolóhölgy vidáman válaszolja: „Ne tessék panaszkodni, mert 8 nő veszi körül a gróf urat, egész háreme van!” Mindannyian nevetünk, Károlyi gróffal az élen, aki aztán elárulja, pár éve épp egy lovasbaleset következtében combnyaktörést szenvedett, és a rehabilitációval szigorú szabályokat kell betartania. Majd mosolyogva mondja:

„91 leszek, nem sietek elmenni, még maradok egy darabig. És dolgozom tovább a terveimért. Nem adom fel! Pacemakerem van, bottal járok, nem jól vagyok, de jól leszek! Boldog és elégedett ember vagyok.”

Sándor Mária
Fotók: Csatlós Norbert

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2022/2 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Miben különbözik a városi denevér a vidéki denevértől?

Egyes denevérfajok nagyobb valószínűséggel fordulnak elő városokban, mint vidéken. Egy tudományos csoport most azt vizsgálta, hogy mely tulajdonságok jellemzőek a városi, illetve a vidéki denevérekre.

Az erdő a jövőnk záloga

Mi a kapcsolat az ombudsman és az erdőgazdálkodás között? Az Országgyűlés által hat évre választott közjogi tisztségviselő felügyeli, hogy ne sérülhessenek az emberek alkotmányos jogai. Munkájának szerves része a jövő nemzedékeinek védelme is. Ez utóbbi nem képzelhető el a fenntarthatóságra törekvés nélkül, aminek tudvalevően az erdőgazdálkodók az élharcosai.

Nem maradunk erdő nélkül a rendelet után sem

Erőteljes visszhangja volt a Kormány augusztus 5-én közzétett 287/2022. (VIII. 4.) Kormányrendelete, amelynek célja a háborús helyzet miatti energiaválság alternatív megoldásokkal való kezelése – ez esetben a fenntarthatóan kitermelhető tűzifa piacra jutása. A rendelet a társadalom több szegmensében is nagy port vert, a természet védelmét magáénak érző aktivisták berkein belül különösképpen.

Égető kérdés: lesz-e elég tűzifa?

„Ha az újság ír róla, nagy lesz a kereslet, ha pánikot keltenek, még nagyobb.” Így összegezte véleményét a kérdésre egy fővárosi tűzifakereskedő, aki nem akart névvel nyilatkozni a témáról.

Takács Péter: Kakasdomb

„A családunkban nemzedékekre visszanyúlik a természet szeretete, így pályaválasztáskor, mondhatni, megpecsételődött a sorsom, erdész lettem, hasonlóan nagyapámhoz. Majdhogynem három év dombóvári hivatali munkát hátrahagyva, 2011-ben mindenszentek ünnepén kerültem a Bakonyerdő Zrt. Monostorapáti Erdészetéhez kerületvezető erdésznek."

Lehet agárral vadászni

Július 29-én megjelent az az agrárminisztériumi rendelet, amely a vadászvizsga-tanfolyam és maga a vadászvizsga, valamint a vadászíjjal, ragadozó madárral és a magyar agárral való vadászatra feljogosító kiegészítő vizsga szabályozásáról szól. A rendelettel a magyar agárral történő vadászat elől az utolsó akadály is elhárult.

Szeptemberben van a legtöbb hazánkban előforduló madárfaj az országban

A madárvonulás kialakulását a legutóbbi jégkorszakot követő időszakra teszik a szakemberek, amikor a felmelegedés következtében a jégtakaró visszahúzódásával lehetővé vált a fajok elterjedési területének északi és déli irányba való eltolódása.

Két hete küzdenek a lángokkal egy német nemzeti parkban

Két hete pusztít erődtűz Németország keleti részén egy nemzeti parkban, a hatóságok hétfői adatai szerint még legalább egy hétig tart a védekezés.

A héten is folytatódik a szúnyoggyérítés

Több vidéki településen, köztük az ország nagy tavainál is lesz szúnyoggyérítés a héten - tájékoztatta az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) hétfőn az MTI-t.

A karolin réce

A karolin vagy karolinai réce – egyes helyeken kisasszonyréce – őshazája Észak-­Amerika, onnan került Európába. A gácsér feje és a meghosszabbodott tarkó fénylő fekete. A háta a farokig bársonyos fekete, torka fehér, melle gesztenyebarna fehér pontokkal, a szárnyoldalak sárgásbarnák.