0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

A Csaba gyöngye eredete

A Csaba gyöngye mind a mai napig a világ legkorábban érő csemegeszőlő-fajtája. Ez az értékes tulajdonsága termesztési és nemesítési szempontból is nagyon jelentős. Kiemelkedően fontos szerepet játszott a magyar és a világ szőlőnemesítésében, eredete sokáig vita tárgya volt.

Sok kiváló új fajta nemesítéséhez felhasználták a Csaba gyöngyét Magyarországon (pl. Szőlőskertek királynője muskotály, Irsai Olivér, Zala gyöngye) és külföldön (pl. Aurora, Cherna Perla, Golden city, Perleaut). A magyar fajta születése a 19. század végére tehető. Származásának pontos dokumentációja nem áll rendelkezésre, létezik viszont egy oklevél, amelyet Stark Adolf hagyatékában találtak. Ezen az oklevélen az áll, hogy az 1885-ös Budapesti Nemzetközi Szőlőkiállításon „első tisztelet díjjal” jutalmazták „szőlő-ujdonságként” a „Csaba gyöngye” fajtát. Ezzel függ össze, hogy a nemesítő személye körül is voltak bizonytalanságok, viták. Az ampelográfiai munkákban gyakran előforduló megállapítás szerint Mathiász János állította elő a Bronnerstraube és az Ottonel muskotály keresztezésével.

Hogyan került akkor Békéscsabára, és miért lett Csaba gyöngye (Csaba-Gyöngye) a neve?

Többek véleménye szerint Mathiász János a hibridmagokat Stark Adolf békéscsabai kereskedőnek és szőlőnemesítőnek ajándékozta, aki ebből az anyagból emelte ki az igen korai érésű fajtát. Sommásan: a szőlészek javaslata a vita lezárására az volt, hogy a Csaba gyöngye „Mathiász hibridje, Stark magonca”. Ezt a kompromisszumos megoldást nagyon sok szakember kétségbe vonta, nem életszerű, hogy egy nemesítő az előállított hibridanyagot elajándékozza.

Mi szerepel a feljegyzésekben?

Áttekintve Mathiász János árjegyzékét és Herszényi László 1934-es, gyümölcsfajtákat ismertető művét, a fajtalistában bemutatott 131, névvel megjelölt Mathiász János-fajta között egyetlenegy olyan szerepel, amelyet a Madeleine angevine fajta felhasználásával nemesített Mathiász János: a Chasselas Kecskemét gyöngye (Madeleine angevine × Chasselas Vibert). Bronnerstraube felhasználásával nincs egyetlenegy jegyzett fajtája sem.

Testvére, Mathiász József nevéhez 18 fajta fűződik. Ezek nemesítése során fölhasználta a Madeleine angevine fajtát az Andrássy Franciska (Madeleine angevine × Precoce Malingre) és a Chasselas Széll Kálmán (Madeleine angevine × Chasselas doré dit de Fontainebleau) létrehozásához.

A Mathiász József által jegyzett fajták között egyetlenegynek a szülője a Bronnerstraube, a Jókai Mór nevűnek (Bronnerstraube × Chasselas Duhamel).

Stark Adolf nemesítési munkájában kitüntetett szerepe volt a Madeleine angevine fajtának, amely annak idején a legkorábban érő szőlőfajta volt.

Azt a nemesítési célt tűzte ki, hogy igen korai fajtát hozzon létre, amely érésben megelőzi az olasz importot, így teljesen logikus volt ennek a fajtának a széles körű felhasználása a keresztezéseiben.

Ezek az adatok is azt mutatták, hogy a Csaba gyöngye fajta eredete nagy valószínűséggel nem köthető Kecskeméthez és Mathiász János tevékenységéhez. A Mathiász-testvérek nemesítői munkájukban elsősorban a Chasselas fajtára és annak változataira, hibridjeire koncentráltak.

További adalék a Csaba gyöngye származásához az a tény, hogy Stark Adolf már 1885-ben nyert díjat ezzel a fajtával, míg Mathiász János csak 1889-ben fogadta el Katona Zsigmond hívását, hogy Kecskeméten, a filoxéra-immunis homokon vásároljon birtokot, és 1890-ben telepítette át gazdag fajtagyűjteményét azzal a céllal, hogy megvédje a pusztulástól.

Molekuláris genetikai markerek

A Csaba gyöngye származásának felderítésére DNS-vizsgálatokat indítottunk, 1999-ben először véletlen primereken (81) alapuló RAPD (Random/ly Amplified Polymorphic DNA) ujjlenyomatokat készítettünk a Csaba gyöngye, a feltételezett szülők, a Bronnerstraube és az Ottonel muskotály, valamint referenciaként a Heunisch weiss és Heunisch rot fajták DNS-éből.

Mivel a 81 primerrel végzett elemzés egyetlen esetben sem támasztotta alá a feltételezett pedigrét, mikroszatellit módszerrel folytattuk a vizsgálatokat.

A mikroszatellit vagy SSR markerek a nagy gyakorisággal előforduló rövid monoton ismétlődések kimutatását teszik lehetővé, amelyek a genotípusokban eltérő hosszúságú DNS-szakaszokként vannak jelen. Kiválóan alkalmazhatók genotipizálásra, a fajták azonosítására, megkülönböztetésére, származásuk (pedigré) meghatározására. A genotípus-azonosítást egyszerűvé teszi, hogy diploid fajokban egy vagy két DNS-szakaszt (allélt) kapunk a PCR során, amelyeknek elég csak a bázispárban megadott méretét összehasonlítani. Keresztezés esetén az utód az egyik allélt az anyától, a másikat az apától kapja. Ezen szempontok alapján választottuk ezt a markertípust a további vizsgálatokra, figyelembe véve Stark Adolf feljegyzéseit is, amelyeket Sicz György segítségével ismertünk meg. A békéscsabai evangélikus levéltárban fennmaradt, 1903-1905-ből származó katalógusban (Szőlő-Cathalogus) hét „saját keltezésű” fajta neve szerepel (Kossuth, Garibaldi, Stark magoncza, Rouge korai, Csaba gyöngye, Stark Róza és Petőfi Sándor), ezek közül sajnos csak két fajta, a Csaba gyöngye és a Kossuth szőlő maradt az utókorra.

Harmincnégy lehetséges szülő

A Csaba gyöngye Stark feljegyzése szerint is a nővirágú szőlőfajtából, az Elbling és a Chasselas hibridjeként létrejött Bronners­traubéból származik („saját keltezés Bronner’s traubeból”), ezért a Bronners­traube fajtát több forrásból is megkértük (Kecskemét, Pécs, Franciaország, Románia). Ezt a lehetőséget azonban a többféle földrajzi származású Bronnerstraube fajtával végzett genetikai vizsgálataink sem támasztották alá.

A fajta eredetének meghatározására ezért az SSR (mikroszatellit) vizsgálatokba olyan fajtákat is bevontunk, amelyeket Stark szőlőskertjében a keresztezésekben felhasználhatott vagy spontán hibridizáció következhetett be.

A Szőlő-Cathalogus alapján összesen 34 szőlőfajtát választottunk ki, amelyek között Stark kedvelt fajtái mellett több muskotályos szőlő is volt (Bicane, Muscat a petits grains blancs, rouge, rose, Muscat Fleur d’Oranger, Muscat Lierva’l, Génuai zamatos, Ingram’s muscat, Hamburgi muskotály, Tramini, Alexandriai muskotály, Afuz Ali, Madeleine angevine, Passatutti, Chasselas blanc, Precoce de malingre, Lahntraube, Valenci blanco, Chaouch blanc, Courtillier musque, Duke of Buccleugh, Citronelle stb.), és először 14, majd a szülők körének szűkítése után 20 lókuszban végeztük el az SSR-elemzéseket. Emellett Sicz György ösztönzésére és segítségével eredeti – Stark Adolf kertjéből származó, a szomszédos telken véletlenül fennmaradt – Csaba gyöngye mintát is gyűjtöttünk.

Már az első 14 mikroszatellit marker- lókusz alapján kiderült, hogy az egyik szülő a nővirágú anya, a Madeleine angevine lehetett, míg a másik szülő, az apa azonosítása további vizsgálatokat igényelt. A muskotályos íz feltételezett donorai közül a Muscat fleur d’Oranger, a Courtillier musque, illetve a Muscat a petits grains sárga-, piros- és kékbogyójú változata maradt versenyben.

A Csaba gyöngye másik szülőjének, az apafajtának a megfejtését végül Thierry Lacombe és munkatársai publikálták 2013-ban, annak ellenére, hogy mi is nagyon közel voltunk a valódi megoldáshoz, miszerint a fajta Stark Adolf kertjében a Madeleine angevine és a Muscat Fleur d’Oranger (Vanilia muskotály) kereszteződésével keletkezett. Mind RAPD, mind pedig mikroszatellit-elemzésekkel bizonyítottuk, hogy a korábban hirdetett szülőpár egyik tagja sem állja meg a helyét, tehát nem Bronnerstraube × Ottonel muskotály hibrid.

A fajta eredetének felderítése, a Csaba gyöngye születésében részt vevő fajták (a Madeleine angevine és a Muscat Fleur d’Oranger) meghatározása egyértelműen bizonyítja, hogy ez a világra szóló siker Békéscsabán, Stark Adolf kertjében született.

„Világcsodája, melyhez Stark talentuma segítette az emberiséget”.

Remélhetően a Csaba gyöngye származásával kapcsolatos vitát ezzel végleg le lehet zárni.

Kiss Erzsébet, Szőke Antal
(MATE, Gödöllő)

Sicz György
(Lencsési Kertbarát Kör, Békéscsaba)

Kozma Pál
(Pécsi Tudományegyetem)

Forrás: Kertészet és Szőlészet