0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Mi van a lepényfa levelén?

A lepényfa Észak-Amerikából származik, krisztustövis néven is ismert (az alapfajon nagy tövisek vannak), jól alkalmazkodó, nagy tűrőképességű díszfa, amely ideális választás városi környezetbe, utcai ültetésre, de az újabb változatai nagyobb kertek látványos szoliternövényei is lehetnek. Az egyik ismert kártevője mostanában egyre nagyobb károkat okoz.

A lepényfa (Gleditsia triacanthos) megjelenése az akáchoz hasonló, koronája szerteágazó, kissé szabálytalan formájú. Nevét onnan kapta, hogy beérve nagy barna, lapos hüvelytermései vannak.

Levelei szorosan, nagy számban helyezkednek el a hajtásokon, az őszi lombhullás előtt látványos sárgás színt vesznek fel. Júniustól októberig virágzik, a méhek számára vonzó kedvező illatú füzérvirágzata miatt. Hatalmas, lapos, csavarodó hüvelytermései októberben érnek. A lepényfa magassága a 20 métert is meghaladhatja, így nagyobb, nyílt területeken érvényesül a legjobban.

Könnyen gondozható, emiatt tartása kezdő kertészkedőknek sem jelent gondot, tolerálja a szeles fekvést és a szárazabb körülményeket is, talajigénye átlagos.

Metszése egyszerű, csak az elhalt ágakat és hajtásokat szükséges eltávolítani. Több kisebb jelentőségű kártevője volt, takácsatkák, lepényfazsizsik és a lepényfa-gubacsszúnyog.

Lepényfazsizsikből a tarka és a foltoshátú fajt is azonosították már Budapesten. Mindkettő stabil állományt alakított ki a fővárosban.

A lepényfa-gubacsszúnyog azonban az utóbbi időben a lepényfa elterjedése miatt egész Európában veszélyes kártevővé vált, így hazánkban is. A lepényfának több díszfajtája ismert, tövis nélküli alapfajtája az Elegantissima, sárga lombú a Sunburst, Limegold, keskeny és magas koronát nevel a Shademaster, csüngő ágú a Pendula. Mindegyik jelentősen különbözik a tövises alapfajtól, többek között nincsen rajtuk tövis és kevés termést hoznak.

Korábban csak a tövises lepényfán észleltük a lepényfa-gubacsszúnyog kártételét, az utóbbi időben a kisebb termetű lepényfafajtákon viszont komoly gondot okoz, csökkenti a fák esztétikai értékét is. A 2-3 mm-es gubacsszúnyog Észak-Amerikából került Európába az 1970-es években, azóta elterjedt az egész kontinensen.

A talajban áttelelt bábokból tavasszal jönnek elő az imágók, majd a fiatal levelekre rakják a tojásaikat.

A gubacsokban fehér, sárgásfehér, időnként rózsaszín, lábatlan, nyűszerű lárvák (legfeljebb 6 mm) táplálkoznak, a lárvák száma gubacsonként egy és hat között változik. A lárvák a fiatal leveleket szívogatják, aminek következtében a levelek rendellenesen fejlődnek, a főér felé összeborulnak, és létrehozzák a gömb alakú levélgubacsokat.

A nyári nemzedékek a gubacsban bábozódnak be. A kialakult gubacsokban a lárvák tovább fejlődnek. A gubacsok kezdetben zöldek, majd idővel megvörösödnek. Befejezve a fejlődésüket, az imágók a levéllemez összehajtása mentén kifurakodott bábokból repülnek ki.

A kiürült gubacsok később elszáradnak, majd lehullanak, aztán a levélnyelek is elszáradnak és lehullanak.

A fiatal hajtásvégek felkopaszodnak. Nyáron az egymást követő nemzedékek hatására a hajtások felkopaszodnak, a fák esztétikai értékét, árnyékoló hatását nagyon rontják.

Védekezés

Az imágók tavasszal jönnek elő a talajban áttelelt bábokból. Az áttelelt nemzedék megfigyelése nagyon lényeges. A lepényfa-gubacsszúnyog első nemzedékének szexferomonnal történő előrejelzésével a védekezést pontosan lehet időzíteni. Az ehhez szükséges Csalomon® csapda forgalomban van, május első felében helyezzük ki a fára, a korona szélére, mert a friss hajtásokat támadja meg a kártevő. Segítségével akár egyetlen kezeléssel megvédhetjük a lepényfát a gubacsszúnyog kártétele ellen kontakt, illetve felszívódó hatású rovarölő szerekkel, tapadásfokozó hozzáadásával.

Jó hír, hogy a fátyolkalárvák a lepényfa-gubacsszúnyog lárváival is táplálkoznak.

Forrás: Kerti Kalendárium