A lepényfa (Gleditsia triacanthos) megjelenése az akáchoz hasonló, koronája szerteágazó, kissé szabálytalan formájú. Nevét onnan kapta, hogy beérve nagy barna, lapos hüvelytermései vannak.
Levelei szorosan, nagy számban helyezkednek el a hajtásokon, az őszi lombhullás előtt látványos sárgás színt vesznek fel. Júniustól októberig virágzik, a méhek számára vonzó kedvező illatú füzérvirágzata miatt. Hatalmas, lapos, csavarodó hüvelytermései októberben érnek. A lepényfa magassága a 20 métert is meghaladhatja, így nagyobb, nyílt területeken érvényesül a legjobban.
Könnyen gondozható, emiatt tartása kezdő kertészkedőknek sem jelent gondot, tolerálja a szeles fekvést és a szárazabb körülményeket is, talajigénye átlagos.
Metszése egyszerű, csak az elhalt ágakat és hajtásokat szükséges eltávolítani. Több kisebb jelentőségű kártevője volt, takácsatkák, lepényfazsizsik és a lepényfa-gubacsszúnyog.
A lepényfa-gubacsszúnyog azonban az utóbbi időben a lepényfa elterjedése miatt egész Európában veszélyes kártevővé vált, így hazánkban is. A lepényfának több díszfajtája ismert, tövis nélküli alapfajtája az Elegantissima, sárga lombú a Sunburst, Limegold, keskeny és magas koronát nevel a Shademaster, csüngő ágú a Pendula. Mindegyik jelentősen különbözik a tövises alapfajtól, többek között nincsen rajtuk tövis és kevés termést hoznak.
Korábban csak a tövises lepényfán észleltük a lepényfa-gubacsszúnyog kártételét, az utóbbi időben a kisebb termetű lepényfafajtákon viszont komoly gondot okoz, csökkenti a fák esztétikai értékét is. A 2-3 mm-es gubacsszúnyog Észak-Amerikából került Európába az 1970-es években, azóta elterjedt az egész kontinensen.
A talajban áttelelt bábokból tavasszal jönnek elő az imágók, majd a fiatal levelekre rakják a tojásaikat.
A gubacsokban fehér, sárgásfehér, időnként rózsaszín, lábatlan, nyűszerű lárvák (legfeljebb 6 mm) táplálkoznak, a lárvák száma gubacsonként egy és hat között változik. A lárvák a fiatal leveleket szívogatják, aminek következtében a levelek rendellenesen fejlődnek, a főér felé összeborulnak, és létrehozzák a gömb alakú levélgubacsokat.
A nyári nemzedékek a gubacsban bábozódnak be. A kialakult gubacsokban a lárvák tovább fejlődnek. A gubacsok kezdetben zöldek, majd idővel megvörösödnek. Befejezve a fejlődésüket, az imágók a levéllemez összehajtása mentén kifurakodott bábokból repülnek ki.
A fiatal hajtásvégek felkopaszodnak. Nyáron az egymást követő nemzedékek hatására a hajtások felkopaszodnak, a fák esztétikai értékét, árnyékoló hatását nagyon rontják.
Védekezés
Az imágók tavasszal jönnek elő a talajban áttelelt bábokból. Az áttelelt nemzedék megfigyelése nagyon lényeges. A lepényfa-gubacsszúnyog első nemzedékének szexferomonnal történő előrejelzésével a védekezést pontosan lehet időzíteni. Az ehhez szükséges Csalomon® csapda forgalomban van, május első felében helyezzük ki a fára, a korona szélére, mert a friss hajtásokat támadja meg a kártevő. Segítségével akár egyetlen kezeléssel megvédhetjük a lepényfát a gubacsszúnyog kártétele ellen kontakt, illetve felszívódó hatású rovarölő szerekkel, tapadásfokozó hozzáadásával.
Jó hír, hogy a fátyolkalárvák a lepényfa-gubacsszúnyog lárváival is táplálkoznak.