0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Miért nem kapnak agykárosodást a bálnák a mély vízben?

A bálnák agyában található speciális erek megvédhetik őket az úszás által okozott impulzusoktól, amelyek károsítanák az agyat - derült ki az UBC új kutatásából.

Számos elmélet létezik a bálnák agyát és gerincét körülvevő, „retia mirabilia néven ismert érhálózat pontos definiálására, de most az UBC zoológusai úgy vélik, hogy megoldották a rejtélyt, és a számítógépes modellezés alátámasztja a teóriájukat.

A szárazföldi emlősök, például a lovak vérében galoppozás közben „pulzusok” keletkeznek, amikor a testükben a vérnyomás minden egyes lépésnél megemelkedik, majd csökkenésnek indul. Egy új tanulmányban a vezető szerző, Dr. Margo Lillie és csapata első ízben vetette fel, hogy ugyanez a jelenség az uszonyos tengeri emlősöknél, vagyis a bálnáknál is előfordul. És talán rájöttek arra is, hogy a bálnák miért kerülik el emiatt az agy hosszú távú károsodását.

Az átlagos vérnyomás minden emlősnél magasabb.

A nyomáskülönbség irányítja a vér áramlását a szervezetben, beleértve az agyon keresztül, mondja Dr. Lillie, az UBC zoológiai tanszékének emerita kutató munkatársa. A mozgás azonban erőteljesen megmozgathatja a vért, ami nyomáscsúcsokat, vagyis „impulzusokat” okoz az agyban. Az ilyen impulzusok során az agyba belépő és az agyból kilépő vér közötti nyomáskülönbség károsodást okozhat.

Dr. Lillie szerint az ilyen jellegű hosszú távú károsodások az embereknél demenciához vezethetnek. De míg a lovak a be- és kilégzéssel kezelik a pulzusokat, a bálnák merülés és úszás közben visszatartják a lélegzetüket. „Tehát ha a cetfélék nem tudják a légzőrendszerüket használni a nyomásimpulzusok mérséklésére, akkor más módot kellett találniuk a probléma kezelésére” – mondja Dr. Lillie.

Dr. Lillie és munkatársai elmélete szerint a retia egy „impulzusátviteli” mechanizmust használ, amely biztosítja, hogy a cet agyában a mozgás során az átlagos különbségen felül ne legyen vérnyomáskülönbség az agyban.

Lényegében a retia a vérben fellépő impulzusok tompítása helyett az agyba belépő artériás vérben lévő impulzust átviszi az agyból kilépő vénás vérbe, így a pulzus „amplitúdója” vagy erőssége megmarad, és így elkerülhető, hogy magában az agyban nyomáskülönbség alakuljon ki.

A kutatók 11 cetfaj biomechanikai paramétereit gyűjtötték össze és ezeket az adatokat egy számítógépes modellbe vitték be.

„Új hipotézisünk, hogy az úszás belső nyomásimpulzusokat generál, és modellünk alátámasztja azt, hogy a helyváltoztatás által generált nyomásimpulzusokat egy impulzusátviteli mechanizmussal lehet szinkronizálni, amely akár 97 százalékkal csökkenti a keletkező áramlás pulzálhatóságát” – mondja a vezető szerző, Dr. Robert Shadwick, az UBC zoológiai tanszékének professor emeritusa.

„Fontos következő lépés lenne annak megértése, hogy a mellkas hogyan reagál a mélyben lévő víznyomásra, és hogy a tüdő hogyan befolyásolja az érnyomást”

– mondja Dr. Wayne Vogl. „Természetesen az agyban a vérnyomás és az áramlás közvetlen mérése felbecsülhetetlen értékű lenne, de ez jelenleg technikailag nem lehetséges.”

Forrás: phys.org