Back to top

Elmerült figyelem

Úszó, lebegő tárlatként újították meg a halászati kiállítást a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban. Részben azért, hogy érvényesülni tudjon az eddig tablókkal takart gótikus épületbelső. Mi az, ami különösen figyelemre méltó a halászatban egy néprajzos muzeológus számára? Erről is beszélgettünk Balpataki Katalin kurátorral.

A hatalmas vizák eredeti preparátumok
A hatalmas vizák eredeti preparátumok
Fotó: Czifrik Kati
Az 1850-es években kezdett nagy folyamszabályozásig időszakosan hatalmas vízfelületek borították az ország területét, ennek következtében azonban jelentős mértékben felszámolták az ártereket, mocsarakat, lápokat, csak a Tiszán 111 kanyarodást vágtak le. Gyorsabb vízfolyások, magasabb partok jöttek létre, megszűntek a vízzel elöntött területek, de ezzel együtt az ívóhelyek is.

Az 1860-as-70-es évekre már halhiány alakult ki az országban.

Herman Ottó volt az első, aki felismerte, hogy nemcsak a korábbi hal- és fajbőség, hanem egy ősi foglalkozás is feledésbe merülhet a folyamszabályozással. Ezért kezdte el gyűjteni a hagyományos, szabad vízi halászat eszközeit és módszereit, amely alapján létrejött az eredeti, első halászati kiállítás.

Zuger-üveges mesterséges halszaporító berendezés
Zuger-üveges mesterséges halszaporító berendezés
Fotó: Czifrik Kati
A vízgazdálkodás változásával szinte egy időben kezdődött el a mesterséges halszaporítás, a hazai halgazdaságok története, amelyek eredményei a mai napig világhírűek. Ilyen volt például Woynárovich Elek szabadalma az 1950-es évek végén, amely a ponty mesterséges szaporítását tette lehetővé. A hidrobiológust 1990-ben a Világ Akvakultúra Egyesület tiszteletbeli örökös tagjává választották, és a Svéd Fejlesztési Szövetség első halászati díjazottja volt.
Herman Ottó vejszemodelljei
Herman Ottó vejszemodelljei
Fotó: Czifrik Kati

A hónap elején megnyitott új állandó kiállításban sok olyan eredeti eszköz látható, amelyeket még Herman Ottó gyűjtött, és számos általa készített maketten csodálhatjuk meg az egykori halászok leleményességét.

Erre utalnak a nádból, vesszőből készült vejszék is, a rekesztő halászat vízi „labirintusai”, vagy a „nyargaló hajók”, amelyekkel a zsákmányt vontatták maguk után.

"Nagyon jól kellett ismerniük a hal tulajdonságait ahhoz, hogy csapdába tudják ejteni” – mondta Balpataki Katalin, aki a kiállítás előkészítése során felfigyelt rá, hogy sok más népi mesterséggel ellentétben a halászathoz kevéssé kapcsolódnak népművészeti alkotások, míves eszközök, dísztárgyak, mondák, mesék. Szerinte azért, mert olyan foglalkozás volt, amely folyamatosan munkát adott a művelőinek.

Balpataki Katalin: "A horgászok az elsők, akik észreveszik és jelentik a vegyi szennyezéseket."
Balpataki Katalin: "A horgászok az elsők, akik észreveszik és jelentik a vegyi szennyezéseket."
Fotó: Czifrik Kati
Azért akad néhány halászathoz köthető kultúrtörténeti érdekesség. Például az, hogy a tanya szavunk eredetileg azt a helyet jelölte, ahová egy halászati szakaszon kihúzták a zsákmányt. De ilyen a pákászok feledésbe merült, titokzatos világa is. Sokan tudják róluk, hogy a halászat speciális ágát képviselték, de azt talán kevesebben, hogy többnyire olyan emberek voltak, akik a törvény vagy a háború elől bújtak a lápvidékre, távol a társadalomtól. Mivel mindent a saját természetes környezetükből nyertek és készítettek, gyakorlatilag nem hagytak ökológiai lábnyomot. Csíkot fogtak, tojást, piócát, gyógynövényt gyűjtöttek. Különleges életmódjukról kiállított tárgyaik – kagylókanalak, tökhéjúszók, süllyedést akadályozó pákászbocskorok – mesélnek.
Lebegő kiállítás a gótikus épületbelsőben
Lebegő kiállítás a gótikus épületbelsőben

Az újrafelhasználás és a természet adta lehetőségek még a legújabb eszközökben is jelen vannak a halászatban – emelte ki a szakember.

A 2013-as halászati és vízgazdálkodási törvény megszüntette a szabadvízi nagyhalászatot, és szabályozta a horgászatot, valamint kishalászatot, elsődlegesen azzal a céllal, hogy minél inkább kiszoruljanak a természetes vizekből az invazív fajok, és minél teljesebb diverzitás alakuljon ki a Kárpát-medencei őshonos halfajok tekintetében. Nem véletlen, hogy a védett fajok többsége lápvidéki, jelentős részük csík, amire elsősorban a pákászok halásztak annak idején.

Pákászbocskorok
Pákászbocskorok
Fotó: Czifrik Kati
Miközben a sport- és hobbihorgászat az egyik legnépszerűbb szabadidős tevékenység lett az országban, ki gondolta volna, hogy az első összefoglaló szakkönyvet egy angol apátnő írta róla?

A horgászok és halászok a mai napig olyan emberek, akik elmerült figyelemmel fordulnak a természet felé.

Ők azok, akik észreveszik és jelentik a vegyi szennyezéseket és a nyomukban járó katasztrófákat. Kár, hogy sokszor hónapok telnek el a valós intézkedések megkezdéséig – jegyzi meg a muzeológus szakember -, de szerencse, hogy a vizeink mindig képesek a megújulásra.

Forrás: 
magyarmezogazdasag.hu

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Madárritkaság a debreceni állatkertben

Madagaszkári récepárral gyarapodott a debreceni állatkert: a veszélyeztetett állatok a zürichi állatkertből az Európai Fajmegőrzési Tenyészprogram (EAZA EEP) keretében érkeztek a Nagyerdőbe - közölte az állatkert igazgatója az MTI-vel.

Rejtélyes okból pusztulnak a kaszpi fókák

Több ezer kaszpi fóka tetemét sodorta partra a víz a Kaszpi-tenger oroszországi szakaszán - közölték az orosz hatóságok vasárnap.

Idén is előre bejelenthetik az anyatehéntartás-támogatást igénybe vevők a szaporítási eseményeket

A hatályos jogszabályban foglaltak szerint – a korábbi évekhez hasonlóan – továbbra is azok a szarvasmarhatartók jogosultak az anyatehéntartás-támogatás igénybevételére, akik határidőn belül eleget tesznek az adatszolgáltatási kötelezettségüknek. Ehhez nyújt segítséget a Nébih fejlesztése, amely 2022. december 1-jétől előremenően is lehetővé teszi az év végéig esedékes online és papíralapú adatszolgáltatást.

Téli szállásukon pihennek a hortobágyi puszta legelő állatai

Már a téli szállásukon pihennek a hortobágyi puszta legelő állatai: november utolsó napjaiban a magyar szürke szarvasmarha gulyák is a téli szálláshelyükre érkeztek - közölte Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. hétfőn az MTI-vel.

Házak szigetelése gyékénnyel, hínárral…

A phys.org több cikkben is foglalkozott az épületszigetelések újszerű, környezetverát lehetőségeivel. Az energia egyre drágább, így az energiapazarló épületek szigetelése igen sürgetővé vált, amit természetes anyagokkal is meg lehet oldani.

Piráját találtak a Sebes-Körösben

Elpusztult vöröshasú piráját (Pygocentrus nattereri) találtak Nagyváradon a Sebes-Körösben - közölte a múlt hét végén az Ebihoreanul.ro bihari hírportál.

Rendkívüli kutatások a mohácsi csata tömegsírjai területén a természetvédelem égisze alatt

A Mohácsi Nemzeti Emlékhely III. számú tömegsírjának területén rendkívüli kutatások fejeződtek be a közelmúltban, amelyeknek bemutatása kiemelt célunk – jelentette ki Rácz András, az Agrárminisztérium természetvédelemért felelős államtitkára a Mohács500 konferencián, előző hétvégén, Pécsen.

Talajorvos­lás a nedvességmegőrzés jegyében

A Kukoricakör szakmai napot szervezett a vízmegőrzésről és a vízmegtartó gazdálkodásról. Zsembeli József, a MATE Karcagi Kutatóintézetének tudományos tanácsadója, intézetigazgató előadásában hangsúlyozta, hogy a hatékony gazdálkodáshoz elengedhetetlen a talaj kémiai, fizikai és biológiai állapotának az ismerete.

A méhészet művészet - „Elmondani a méheknek”

A méhekhez kapcsolódó legkülönösebb hiedelem és szokás az, amit úgy neveznek, hogy „elmondani a méheknek”, s elsősorban szláv, német és angol nyelvterületen maradt fenn. Az előző esszém végén említettem, hogy amikor meghalt egy méhész, a családtagok közül valaki kiment a méhesébe, és „elmondta a méheknek”, hogy gazdájuk eltávozott.

A turizmust is a háborúhoz igazítják Ukrajnában

A háborús pusztítások helyeit, mint például Buča és Irpin, turisztikai célpontokká szeretnék tenni Ukrajnában.