Back to top

A hőség káros hatásai a kertben

Korábbi cikkünkben a nyári időjárás egyik időnként káros összetevőjéről, a bőséges fényellátásról volt szó. Most elsősorban a nyár közepére jellemző magas hőmérséklet, majd az augusztus második felétől egyre nagyobb valószínűséggel bekövetkező reggeli lehűlésekkel foglalkozunk.

A túlzott fény vagy a nem megfelelő nappalhossz káros hatásairól ide kattintva olvashat.

Ezekkel szorosan összefüggő klimatikus tényező a levegő relatív páratartalma: a nagy melegben kialakuló légköri aszály, vagy a nyár végi reggeli lehűlések mellett megnövekvő relatív páratartalom, ami végül harmatkicsapódáshoz vezet.

Hőingadozás hatására parás csíkok alakultak ki a fűszerpaprikán
Hőingadozás hatására parás csíkok alakultak ki a fűszerpaprikán

A zöldségfélék között jelentős különbségek vannak a hőmérsékleti optimumuk szerint. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az általunk túl melegnek számító időszakok eltérő mértékben viselik meg növényeinket. Bár a nemesítés eltéréseket hozott adott fajon belül a fajtacsoportok, fajták között, mégis azt mondhatjuk, hogy a hőtűrés szorosan összefügg a faj származási helyének adottságaival. A legmagasabb hőoptimumuk a meleg éghajlati övről származó növényeknek van, ide tartozik a legelterjedtebb zöldségfélék közül a paprika és a legtöbb kabakos (uborka, dinnyefélék, a tökfélék nagy része), majd néhány fokkal alacsonyabb hőmérsékletet kedvel a paradicsom, a tojásgyümölcs, a csemegekukorica és a babfélék.

Ezek a felsorolt fajok 30 °C-ot meghaladó hőmérséklet esetén mutatják az első tüneteket. Néhány érzékenyebb fajtacsoport már 28 °C-tól is csökkenő teljesítménnyel: gyengébb növekedéssel, terméshozammal vagy - minőséggel reagál.

Paprika esetében a magas hőmérséklet hatására elmarad a terméskötődés, akár olyan mértékben is, hogy a tövek csak az első (még korábban, a kevésbé meleg napokon kötődött) terméseket nevelik ki. Ugyanis, ha ezek leérnek, és a növény „leürül”, az új virágokból a legtöbb fajta esetében egyébként is nehezen maradnak meg a kis termések. Így gyakran előfordul, hogy a nyár második felében alig van termésünk, és az augusztusi kissé hűvösebb, de azért elég meleg napokon indul majd meg az újabb terméshozás, amelyeket azonban már az egyre hűvösödő reggelek, a nagy napi hőingadozás, majd az optimális tartománynál alacsonyabb átlaghőmérséklet sújt. A fejlődő terméseken a forró napokon gyakran megfigyelhető a foltosodás, ami lehet napégés (a napnak kitett termésrészeken), vagy kalciumhiány (általában a bogyó csúcsi részén vagy a termés erein), esetleg a kettő kombinációja.

Nem veszi föl a kalciumot

A kalciumhiány ugyan elsőre tápanyaghiánybetegségnek tűnik, de hazánkban az esetek döntő többségében a talajban rendelkezésre áll a kalcium, csak a növények nem tudnak eleget felvenni belőle. Vagy a gyökerük nem elég aktív, vagy a nagy meleggel együtt kialakuló alacsony relatív páratartalom miatt bezárják a gázcserenyílásaikat, így

a növényekben folyó vízáram (ami a kalciumot is szállítja) jelentősen lelassul, és a kalcium nem jut elegendő mennyiségben a növekvő termésekbe.

Bár bizonyos mértékig védekezhetünk mésztartalmú lombtrágyázással, mégis inkább igyekezzünk a talaj nedvességtartalmának pótlásával fenntartani a gyökérfejlődést, ugyanis a kalciumot a gyökerek fiatal, csúcsi részén veszik fel legkönnyebben a növények. A légköri aszály megszüntetésével, párásító öntözéssel próbáljuk még javítani a mikroklímát. Sokat segít az is, ha igyekszünk viszonylag nagy lombot nevelni, vagy vegetatív jellegű fajtát választani, bár ezeknél még gyakrabban fordul elő, hogy nehezen újul meg a növény terméshozása, ha teljesen lefogynak róla az első termések.

Kedvezőtlen páratartalom hatására bepödrődött a paradicsom levele
Kedvezőtlen páratartalom hatására bepödrődött a paradicsom levele
Hasonló jelenséget figyelhetünk meg a paradicsomnál is. A folyton növő, karós paradicsomoknál (paradicsomfáknál) azonban, ha a lombozat elég erős, hogy egy viszonylag zárt mikroklímát alakítson ki, ha a talajban van elég víz, és a páratartalom a növényeknek optimális (60% körüli), a tövek párologtatással tudják hűteni magukat és a levelek környezetét, ami segít a nagy meleg átvészelésében. Ezt a hatást kifejlett növényállományban, jól kontrollált klímájú termesztőberendezésben egyébként nagyon jól ki lehet használni.

Ha nagy a napi hőingás, a paprika és a paradicsom esetében is megfigyelhető, hogy a termések a tengelyre merőlegesen, hosszabb-rövidebb csíkokban parásodnak.

Ezek a csíkok a hőkülönbség hatására kialakuló apró szövetrepedések beszáradt hegei. Ízben nem jelentenek romlást, de a termés külleme nem tetszetős. Ellentétben ezzel, a küllem mellett a beltartalmi értékek is csökkenhetnek paradicsomnál nagy melegben: a piros színanyag, a likopin szintézise 32 °C fölött leáll, 35°C fölött pedig a sárga színanyagok kerülnek túlsúlyba. Piros bogyójú fajtáknál tehát a bogyó beérik, de ehhez nem párosul a megszokott szín.

Nagy melegben leáll a likopin szintézise a paradicsomban
Nagy melegben leáll a likopin szintézise a paradicsomban
A kabakosoknál a túlzott meleg szembetűnő hatása a gyenge hajtás- és levélfejlődés: vékonyabb szár, hosszabb ízközök, kisebb levelek alakulnak ki, és az alsó, idősebb levelek kivilágosodnak, száradnak. Nyáron, ha az éjszaka is túl meleg, ráadásul a termések gyorsan fejlődnek és nagyra nőnek, amit a gyenge szár nehezebben tart meg, az idősebb részek további elöregítésével számolhatunk, és kevesebb termős virág alakul ki. Túl nagy melegben a termések görbülnek is, mert egyenetlenül fejlődnek a termés különböző oldalai. Uborkánál az oldalhajtások száma is csökken, ami a konzervuborkánál, ahol a jó hozamhoz szükség van ezekre a hajtásokra, számottevő terméskiesést okozhat.

A nagy melegben legyengült növények fogékonyabbak a betegségekre, és amikor jönnek a hűvös reggelek (ezt a kényes uborkanövények egyébként sem kedvelik), a nagy meleg után a növényállomány hamar leromlik.

Egyre ritkábban, de azért még találkozhatunk keseredésre hajlamos fajtákkal, amelyek termésében a hőségben keserű íz alakul ki, különösen a kocsány felőli részen.

A dinnye- és tökféléknél is csökken a vegetatív növekedés a nagy melegben, és görögdinnyénél, ha megkésünk a szedéssel, a termés íze és húsállaga élvezhetetlenné válik. A kásásodó húsú termések nem is tárolhatók. A termesztők egyébként azt mondják, hogy az indás szárú növények felemelik az egyébként földön kúszó hajtásvégüket, ha nem érzik jól magukat, így „beszélnek” a gazdájukhoz.

Frissítő öntözés

Szinte minden zöldségféle esetén hozam-, és sok esetben minőségromlást eredményez a túl magas hőmérséklet, valamint az alacsony páratartalom. A védekezés olykor megoldható ugyan árnyékolással, de szabadföldön inkább öntözéssel hűtsük a növényeket, vagy az önhűtésüket támogassuk nagyobb, egészséges levélfelület kialakításával és a környezet megfelelő nedvességtartalmának fenntartásával. Fontos szem előtt tartani, hogy hűti a környezetet a víz elpárolgása is a talajfelszínről. Hűtő öntözésnél lehetőleg vigyázzunk rá, hogy ne legyen nagy hőkülönbség a növények és a rájuk kerülő víz között, mert az is káros lehet.

A növények hűtésére szolgáló öntözés (más néven frissítő öntözés) vízigénye nem nagy, apró cseppmérettel négyzetméterenként 1-2 liter vizet használunk alkalmanként.

Végül fontos kitérni annak fontosságára is, hogy nyáron milyen hőmérséklet mellett takarítjuk be a zöldségeket. Minden zöldségfélére igaz, hogy a termést legjobb a nap leghűvösebb időszakában szedni, ez növeli az eltarthatóságukat is. Ha tárolni szeretnénk a termést, ügyeljünk rá, hogy ne tegyünk felhevült terméseket hidegbe, hanem próbáljuk fokozatosan lehűteni azokat.

A csemegekukorica fejlődése 30 °C-on leáll, 35 °C fölött pedig a növények károsodnak is.

A melegben a tövekkel együtt a termés is hamar elöregszik, a szemekben lévő cukor keményítővé alakul, a fogyasztásra kedvező tejes érési fázisa nagyon lerövidül, és ha az éjszakai hőmérséklet több napon át nem esik 20 °C alá, a szemek még méretük kifejlődése előtt túlérnek.

A bab számára a virágzási időszakban 20-25 °C tekinthető optimális hőmérsékletnek, az ennél nagyobb meleg tömeges virághullást eredményez, amit kifejezetten fokoz, ha alacsony a levegő relatív páratartalma. Gyakran előfordul, hogy ilyen esetben az összes virág lehullik, azaz nem lesz termésünk. Ez ellen a két legjobb védekezés, ha jó időpontban vetünk, és/vagy a virágzás idején igyekszünk többszöri kis adagú párásító és egyben hűtő öntözéssel segíteni a növényeknek.

Átlagos évjáratban május közepéig ajánlott elvetni a babot, így a virágzással a legtöbb évben megelőzhetjük a nagy meleget, a másodvetést pedig július első felére időzítjük, amikor a virágzás időszakában jó eséllyel elég meleg lesz, de nem nagy hőség.

Túl nagy melegben szétnyílik, szőrösödik a karfiolrózsa
Túl nagy melegben szétnyílik, szőrösödik a karfiolrózsa
A másik kedvelt hüvelyes, a 15-16 °C-os hőoptimumú zöldborsó a nagy melegben hamar elöregszik: előfordulhat, hogy a virágzáshoz szükséges hőösszeg olyan hamar összegyűlik, hogy már egy-két levél után megjelenik az első virág, ami a növények gyenge fejlettsége miatt legtöbbször az utolsó is, és csak kevés magvú, rövid hüvely fejlődik belőle. A tapasztalatok szerint ezen egy-két hűtő öntözéssel nem nagyon tudunk segíteni, mert a növény csírázásától kezdve folyamatosan hűvösebb időre van szükség.

A káposztafélék körül a karfiol a legérzékenyebb a nagy melegre: a rózsa szétnyílik, a virágok kinyílnak, a rózsa antociánosodik, kiszőrösödik.

A nyári termesztésben előfordul, hogy a rózsák késve, vagy egyáltalán nem alakulnak ki.

A gyökérzöldségek általában akkor a legérzékenyebbek a nagy melegre, ha eközben a talaj is száraz, így azt lehet mondani, hogy viszonylag sikeres lehet a védekezés a nagy meleg káros hatásai ellen, ha tudunk öntözni. A száraz talajállapot melletti nagy melegben deformált vagy csak egyszerűen rövid gyökerek fejlődnek, melyek „fásodnak”, és gyorsan színeződnek, azaz a növények gyorsan öregszenek. Zeller esetében a nagy meleg vontatott gumónövekedést eredményez.

A retek nagy melegben csípősebb ízű lesz. Ugyanezt megfigyelték a tormánál is, különösen, ha még a talaj is száraz.

A retek és rokonai, a káposztafélék esetében is gyakori probléma nyári vetéseknél az, hogy 20 °C fölötti hőmérsékletnél a magok nem jól csíráznak. Ezek a növények kifejezetten hidegigényesek, a vegetatív részek növekedési optimuma 13 °C körüli.

A csírázás késik a nagy melegben a fejes salátánál is. Segíthetjük a nyári kelést azzal, ha hideg vizes öntözéssel lehűtjük a talajt vetés előtt, majd este vetünk, így a legfontosabb első pár órában viszonylag jó környezetben lesznek a magok. Érdemes a magokat vetés előtt hűtőben tárolni néhány napig. Ha a fejesedés időszakához közel nagy meleg éri a növényeket, általában hamar magszárba mennek, és a levelük is kesernyésebb lesz. Ez a legtöbb salátafélére igaz, de fejes salátánál az erre való hajlam fajtánként változó.

A hagymafélék közül a vöröshagyma a nyári nagy melegben kisebb lombot fejleszt, korai hagymaképződés alakulhat ki, kisebb fejekkel.

Felszedés után, szabadban szárítva a hagymákat, leginkább a változó hőmérséklet, a reggeli lehűlések, a vele járó magasabb páratartalom járhat minőségromlással, így ha kis felületen termesztünk, érdemes másként megoldani a szárítást.

Forrás: 
Kerti Kalendárium
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kerti Kalendárium 2022/8 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Talajaink védelme a tudomány erejével

A Magyar Talajtani Társaság és az Agrárminisztérium együttműködésének köszönhetően a tárca épületében került kiállításra az év talaja, a herceghalmi mészlepedékes csernozjom szelvénye.

Rejtélyes okból pusztulnak a kaszpi fókák

Több ezer kaszpi fóka tetemét sodorta partra a víz a Kaszpi-tenger oroszországi szakaszán - közölték az orosz hatóságok vasárnap.

Téli szállásukon pihennek a hortobágyi puszta legelő állatai

Már a téli szállásukon pihennek a hortobágyi puszta legelő állatai: november utolsó napjaiban a magyar szürke szarvasmarha gulyák is a téli szálláshelyükre érkeztek - közölte Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. hétfőn az MTI-vel.

Egy év a kürti borászatban

A szőlő már a hordókban érik, amikor Sütő Zsolt kürti borászt arra kérem, hogy értékelje a 2022-es évet. Zsolt villamosmérnök, de már húsz éve vállalkozásszerűen bort készít. Tizenkét hektáron gazdálkodik természethűen, amiből 5 hektár fejművelésű tőkés szőlő. Borászatában, a Strekov1075-ben saját területein termett biominőségű szőlőt dolgoz fel.

Az illatos Tramini és értékes utódai

Sok kedvező tulajdonsága miatt magyar szőlőnemesítők is használták keresztezéseikhez a Piros traminit. A fajta átadta utódaiba a jó cukorgyűjtő hajlamot, a fagytűrést, a termékenységet és a korai érést. Három államilag elismert fehérborszőlő született ezekből a keresztezésekből, mindegyik zamatos minőségi bort ad.

Házak szigetelése gyékénnyel, hínárral…

A phys.org több cikkben is foglalkozott az épületszigetelések újszerű, környezetverát lehetőségeivel. Az energia egyre drágább, így az energiapazarló épületek szigetelése igen sürgetővé vált, amit természetes anyagokkal is meg lehet oldani.

Piráját találtak a Sebes-Körösben

Elpusztult vöröshasú piráját (Pygocentrus nattereri) találtak Nagyváradon a Sebes-Körösben - közölte a múlt hét végén az Ebihoreanul.ro bihari hírportál.

Fenntarthatóság az almatermesztésben

Hetven országból érkezett tizenhatezer látogatóval zárta háromnapos rendezvénysorozatát a 12. Interpoma kiállítás Bolzanóban. Négy év kihagyás után került sor a nemzetközi találkozóra, és rekordot döntött a külföldi érdeklődés.

Talajorvos­lás a nedvességmegőrzés jegyében

A Kukoricakör szakmai napot szervezett a vízmegőrzésről és a vízmegtartó gazdálkodásról. Zsembeli József, a MATE Karcagi Kutatóintézetének tudományos tanácsadója, intézetigazgató előadásában hangsúlyozta, hogy a hatékony gazdálkodáshoz elengedhetetlen a talaj kémiai, fizikai és biológiai állapotának az ismerete.

A fügekaktusz minden porcikáját hasznosítják Szicíliában

A fügekaktusz termése ehető, és nemcsak eredeti termőhelyén, Mexikóban és Dél-Amerikában fogyasztják, hanem szerte a világon. Szicíliában is régóta termesztik, és a jó minőség, nagy méret érdekében speciális termesztéstechnológiát fejlesztettek ki. A térségben hagyományosan likőrt, lekvárt és fügesajtot is készítenek belőle, az utóbbi időben pedig aszalványt is.