Back to top

A kökényszilva titkai

A Prunus nemzetség tagjait sokféleképp hasznosítjuk, de nehéz eligazodni köztük, mert a fajokon belül is nagy a változatosság. A kökényszilva is lehet kék vagy sárga, gömbölyded vagy tojás alakú, és így tovább. Termesztett és tájfajtákat ismerünk belőle szerte Európában.

Bódi szilva
Bódi szilva
A kökényszilva elő-ázsiai származású, gyakran tövises cserje vagy fatermetű, 3-6 méter magas növény. Hajtásai eleinte nemezesek, majd csupasszá válnak. Leveleinek alakja az elliptikustól a tojásdadig változik, 4-8 centiméter hosszúak, kissé recézettek, karéjosak, fiatalon szőrösek, majd kopaszok. A levélnyél 1-2 centiméter hosszú, nem mirigyes. Áprilisban nyíló virágai fehérek, kerek szirmúak, fürtökben állnak. Gyümölcse lehet kerekded és tojásdad is, kocsánya szőrös. A héja többnyire kékesfekete, ritkábban sárga (hamvasfehér), édes húsú, a csontár felülete sima, lapított. Nem magvaváló. A convar. insititia cserjetermetű, mint a convar. juliana, a St. Julien típusok és az elvadult alakok kisebb pomológiai értékűek. Elsősorban Délkelet-Európában és Kis- Ázsiában gyakori, de a közel-keleti előfordulása is természetes. Szubspontán faj. 1755-ben Abraham Juslenius írta le, majd Carl von Linné 1759-ben megerősítette a meghatározást.

Ismeretlennek nevezik

A kökényszilva áprilisban virágzik
A kökényszilva áprilisban virágzik
Kultúrában a történelem előtti idők óta megtalálható, ami származását is bizonytalanná teszi, ezért sokféle elméletre adott okot.

A faj neve teljes mértékben tükrözi a botanikusok véleménybeli különbségét, az insititia a latinban átvitt értelemben ismeretlent jelent.

Az első leírói és Augustin Pyramus de Candolle álláspontját fogadjuk el, mert ahogy a neves paleobotanikus írta, a „történeti és archeológiai adatok összevágnak”. Szerinte ugyanis Dél-Európában, Örményországban, a Kaukázus déli részén és a Kaszpi-tó környékén volt bennszülött növény. Kis-Ázsiában és a Kaukázus említett régiójában a leggyakoribb; a szíriai előfordulását pedig a damascena jelzővel illetik.

Botanikai besorolásának és eredet-meg­határozásának problémaköre annak is köszönhető, hogy mint jövevény (archeofiton) faj, a korai bronzkortól a különböző népcsoportok hozzájárulhattak a terjedéséhez, termesztésbe vételéhez.

Mivel a gyümölcse felülmúlta a kökényét, könnyen terjedt Európa-szerte, noha a flórában mindenütt megvolt a „konkurens” kökény. A legutóbb összeállított régészeti adattárban közel 4800 kökényszilva-csontárt azonosítottak a kutatók eddig Magyarországon nyolc ásatási területről. Ezek szinte kizárólag Prunus insititia-kőmagvak és néhány töredék. Noha a Prunusok nagy gazdag­ságban fordulnak elő Eurázsiában, a kökényszilva azért tudott stabilan megmaradni, mert – mint svéd genetikusok kutatásai igazolták – nem képes spontán módon kereszteződni a Prunus domestica-alakokkal.

Tarpai utca szilvafákkal
Tarpai utca szilvafákkal
Lezárva a nyelvtörténeti és archeológiai értékelést, az első hazai feljegyzés az Oklevélszótár szerint 1334-ből származik. A Kykynzylwaberek földrajzi név ugyan a kökényszilvára és a kökényre is utalhat, de Lippay János már önálló alaknak írta le, majd később Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály Magyar füvészkönyve (1807) ténylegesen különálló fajként jelölte.

A faj taxonómiai elhelyezése rendkívül vitatható, főleg a hozzá sorolt kultúralakok különbségei miatt. Lippay leírása óta a damaszkuszi szilva és a Besztercei szilva azonossága nagyon elfogadott, mi is eddig ezt követtük,

pedig a damascena néhány tulajdonságában eltér a régi Besztercei szilvánktól: a másodlagos élőhelyük, a termékenyülési viszonyok és a gyümölcs alakja (elsősorban kerekded) és a duránci jellege különbözik.

A kökényszilva könnyen elvadul, számos változata ismert, így a var. leopoldina (Simonkai Lajos) vagy a var. cyclopetala (Borbás Vince). Bizonyosan a rómaiak galliai és britanniai hódításával magyarázható a kökényszilva megjelenése a 3. és 5. századi Nyugat- és Délnyugat- Európában. A Farleigh Damson, Pru­ne Damson, Aylesbury Prune, Frogmore, King of the Damson, Merryweather, Early Rivers, a Blue Violet és a Common Damson a főbb angol kökényszilva-tájfajták. De a példákat írországi, francia, német példákkal is lehetne folytatni.

A Nemtudom szilva a Tisza árterén él a természetben
A Nemtudom szilva a Tisza árterén él a természetben

A sárgásfehér héjú típusok megtalálhatók Nyugat-Európában is, de elsősorban a Balkánon és a Kárpát-medencében váltak ismertté.

A Prunus insititia fája nem termetes, de erős gyökérzete miatt talajvédő szerepe is van, a középkortól Nyugat-Európában szélvédőnek ültették. Édes gyümölcse a fanyar héja és a magvak íze miatt volt kedvelt gyümölcs. Mára alanyként maradt meg a jelentősége. Igaz, a Black Bullance és Black Samas alakok még mindig megtalálhatók a nagyobb fajtagyűjteményekben.

Legismertebb a Nemtudom szilva

Nálunk a Bódi és a Boldogasszony szilva (Lotyó, Potyó) a Jászságban is jelentéktelenné vált. Kis fát nevel, gyenge növekedésű, korán virágzik, nem fagy­érzékeny. Augusztus elején érik, bőtermő. Kicsi, gömbölyded gyümölcse sötétkék, hamvas, húsa zöldessárga, édes, közepesen leves, nem magvaváló. A fán sokáig megmarad, képes ott megaszalódni; kiváló pálinka-alapanyag.

A Merryweather fajta kipusztult a ceglédi gyűjteményben
A Merryweather fajta kipusztult a ceglédi gyűjteményben

Egy másik fajtát, a Nemtudom szilvát széles körben termesztik. Házikertekben, utcai fronton és a Tisza árterén gyakori.

Erős növekedésű, a vízállásos helyeken is megél, gyökérsarjakról könnyen szaporítható.

Két klónfajtája ismert: a Penyigei és a Panyolai. Pethő Ferenc professzor a Tisza menti településeket kutatva felmérte a Nemtudom fajta gyakoriságát, a fák életkorát, művelését, ápolását, a szaporítási módját. Az áprilisi virágzás ellenére is érheti fagykár a virágokat és a terméskezdeményeket. A Nemtudom szilva eredetét kutatva indokoltnak találtuk a Penyigei és Panyolai fajtaváltozat megkülönböztetését. Az előbbi gyümölcshúsa egyszínű a mag körül, nem mutat eltérést, de a Panyolai húsa a mag körül sötétbordó. Hasonlóságot látunk a Tisza-vidéki korai Besztercei és a Vérbélű változattal. Faust Miklós (USA, Beltsville) mind a négy tájfajtából vizsgálatra kapott mintát tőlem, és a vérbélű változatokban nem találták meg a szilvahimlő vírus látens nyomait, amit feltételeztünk.

Nemtudom szilva gyökérsarjai
Nemtudom szilva gyökérsarjai

A Nemtudom szilva sajátos ökológiai igényű szilvafajta, a Felső-Tisza-vidéken általában jól terem, alkalmas friss fogyasztásra, lekvárnak, aszalásra és kiváló pálinka-alapanyag.

Penyige és Panyola népe évek óta megünnepli értékes szilvájuk termését, ami főleg az idén fontos esemény, amikor az aszály már a Beregi-medencét is elérte. A Penyigei P3 klónt vizsgálatba vontuk Cegléden, és az idén szinte a kökénnyel azonos nagyságú gyümölcsöt kaptunk öntözetlen körülmények között.

Hazai vizsgálatok

Az elmúlt fél évszázadban öt kökényszilvaklónt (C. 83, C. 422, C. 806, C. 1253 és C. 1422) vizsgáltunk, alanyfajta-választási céllal.

A C. 83 bizonyult a legjobb alanynak, amely öntermékenyülő, április közepén virágzik, 11-12,5 grammos gyümölcsöt terem. Igen hamvas, sötétkék héjú, egy kilogramm magból 150-165 csemetét tudtunk fölnevelni.

Alanynak alkalmas lehet a Fehér szilva is, ebből négy változatot vizsgáltak az egykori Kertészeti Egyetemen. Valódi damascena-klónfajtából nincsenek már tapasztalataink. Viszont a Bódi szilva és a Kecskeméti 101 kökényszilvafajták rendszeresen és bőven teremtek a ceglédi génbanki ültetvényben. Kérdés, hogy a fák az egyre szárazabb években miként tudják majd elviselni a klímaváltozás következményeit.

Oltvány St. Julien A alanyon
Oltvány St. Julien A alanyon
A kökényszilva Európában, sőt Észak- Amerikában is meghonosodott, de még mindig hiányosak róla az ismereteink.

Az 1954/55-ben Cegléden létesített szilvafajta-gyűjteményben például a Merryweather szilvafajta a harmadik-negyedik évben kipusztult, és még volt néhány másik francia és angol eredetű fajta is, amelyek nehezen viselték az 1960-as évek klímáját.

A St. Julien alanyfajta-sorozat viszont megmaradt a faiskolai termesztésben kökényszilvának. Néhai Holly László (Tá­piószele) egykor szóban közölte, hogy amikor Aleppóban dolgozott az ottani génbank fejlesztésén, sokfelé látott szilvafákat. Nézetünk szerint ezek valódi damascena fák lehettek. Eldöntése viszont a mai helyzetben lehetetlen, így biztosan megmarad a Prunus insiti­tia genetikus és történeti titokzatossága.

Forrás: 
Kertészet és Szőlészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kertészet és Szőlészet 2022/38 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Talajaink védelme a tudomány erejével

A Magyar Talajtani Társaság és az Agrárminisztérium együttműködésének köszönhetően a tárca épületében került kiállításra az év talaja, a herceghalmi mészlepedékes csernozjom szelvénye.

Rejtélyes okból pusztulnak a kaszpi fókák

Több ezer kaszpi fóka tetemét sodorta partra a víz a Kaszpi-tenger oroszországi szakaszán - közölték az orosz hatóságok vasárnap.

Az illatos Tramini és értékes utódai

Sok kedvező tulajdonsága miatt magyar szőlőnemesítők is használták keresztezéseikhez a Piros traminit. A fajta átadta utódaiba a jó cukorgyűjtő hajlamot, a fagytűrést, a termékenységet és a korai érést. Három államilag elismert fehérborszőlő született ezekből a keresztezésekből, mindegyik zamatos minőségi bort ad.

Közvetlen támogatások az agráriumban 2023 után

A kétéves átmeneti időszakot követően, 2023. január 1-jén működésbe lép a Közös Agrárpolitika (KAP) új szabályrendszere. Fontosnak tartjuk, hogy a lehető legkorábban megkezdődjön az agrárpolitika kedvezményezettjeinek minél szélesebb körű tájékoztatása arról, hogy az eddig ismert agrártámogatásokat ezentúl milyen jogcímeken keresztül érhetik el, és hogy ahhoz milyen feltételeket kell teljesíteniük.

Házak szigetelése gyékénnyel, hínárral…

A phys.org több cikkben is foglalkozott az épületszigetelések újszerű, környezetverát lehetőségeivel. Az energia egyre drágább, így az energiapazarló épületek szigetelése igen sürgetővé vált, amit természetes anyagokkal is meg lehet oldani.

Piráját találtak a Sebes-Körösben

Elpusztult vöröshasú piráját (Pygocentrus nattereri) találtak Nagyváradon a Sebes-Körösben - közölte a múlt hét végén az Ebihoreanul.ro bihari hírportál.

Rendkívüli kutatások a mohácsi csata tömegsírjai területén a természetvédelem égisze alatt

A Mohácsi Nemzeti Emlékhely III. számú tömegsírjának területén rendkívüli kutatások fejeződtek be a közelmúltban, amelyeknek bemutatása kiemelt célunk – jelentette ki Rácz András, az Agrárminisztérium természetvédelemért felelős államtitkára a Mohács500 konferencián, előző hétvégén, Pécsen.

Fenntarthatóság az almatermesztésben

Hetven országból érkezett tizenhatezer látogatóval zárta háromnapos rendezvénysorozatát a 12. Interpoma kiállítás Bolzanóban. Négy év kihagyás után került sor a nemzetközi találkozóra, és rekordot döntött a külföldi érdeklődés.

Talajorvos­lás a nedvességmegőrzés jegyében

A Kukoricakör szakmai napot szervezett a vízmegőrzésről és a vízmegtartó gazdálkodásról. Zsembeli József, a MATE Karcagi Kutatóintézetének tudományos tanácsadója, intézetigazgató előadásában hangsúlyozta, hogy a hatékony gazdálkodáshoz elengedhetetlen a talaj kémiai, fizikai és biológiai állapotának az ismerete.

Dr. Birkás Márta a talajokról

A Talaj Világnapja apropóján Dr. Birkás Márta professzort arról kérdeztük, hogy mit jelent számára a talaj. Mi a tapasztalata az idei kihívások tükrében, változott-e és ha igen, akkor milyen formában a gazdálkodók hozzáállása a talajokhoz? Valamint, hogy a földműveléshez használt gépek az új kihívásoknak megfelelőek-e, vagy szükség lesz további innovációra a gyártók részéről ezen a területen?