0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Feleannyi ideig él ma egy méh, mint ötven éve

A Marylandi Egyetem rovarszakértői egy kísérletben bizonyították be, hogy a laboratóriumban ideális körülmények közt tartott mézelő méhek csak fele annyi ideig élnek, mint az 1970-es években végzett ugyanilyen vizsgálatok tesztállatai. Mindez egybevág az amerikai méhészek tapasztalataival, miszerint felgyorsult a kolóniák pusztulása, és csökkent a méztermelés is az elmúlt évtizedekben.

A kolóniák népességének fluktuációja egy elfogadott jellemző a méhészetben, ami a családok természetes öregedését és pusztulását jelzi. Azonban az elmúlt évtizedben az Amerikai Egyesült Államok méhészei óriási veszteségekről számoltak be, aminek következtében a szokásosnál is több családot kellett pótolniuk annak érdekében, hogy fenn tudják tartani tevékenységüket – írja a Phys.org. Az e mögött álló okok felderítéséhez a kutatók elsősorban a környezeti stresszorokra, betegségekre, parazitákra, növényvédő szerek okozta mérgezésekre, és a tápanyagbevitelre koncentráltak.

A Scientific Reports című szaklapban megjelent tanulmány azonban

kizárja ezeket a külső hatásokat, és csak az egyes méhek élethosszát vizsgálja kontrollált környezetben, ami arra enged következtetni, hogy a családok gyorsabb pusztulása genetikai eredetű lehet.

„Még azelőtt kiemeljük a családokból a méheket, mielőtt kifejlődnének, úgyhogy az élettartamukat csökkentő tényező még ez előtt hat rájuk.” – mondta Anthony Nearman, a Rovartudományi Kar doktorandusz hallgatója, a tanulmány vezető szerzője. „Ezzel került a képbe a genetikai háttér. Ha ez az elmélet megállja a helyét, akkor máris van egy lehetséges megoldás. Ha képesek vagyunk elkülöníteni a genetikai okokat, akkor hosszabb életű méheket tenyészthetünk ki.”

Nearmen akkor figyelt fel először a rövidebb élettartamra, amikor Dennis van Engelsdorp entomológus egyetemi docenssel együtt standardizált protokoll szerint neveltek mézelő méheket a laborban egy tanulmányhoz. Korábbi tanulmányok alapján gyűjtöttek álcákat mézelő méhek kaptáraiból, amikor azok elérték a megfelelő kort, ami a kifejlődés előtti 24 óra. A begyűjtött példányok egy inkubátorba kerültek, ahol kifejlődhettek, majd speciális ketrecekbe kerültek.

Nearman kiértékelte annak hatását, hogy a zárkákban tartott méhek étrendjét cukros víz helyett sima vízre cserélték, ami jobban hasonlít a természetes körülményeikre.

Azonban az étrendtől függetlenül a méhek medián életkora feleannyi volt, mint az 1970-es években végzett kísérletekben részt vevő méheké: 17,7 nap ma, míg 34,3 nap ötven éve.

Az eredmények miatt több laboratóriumi tanulmányt is előástak.

Nearman szerint a különös az, hogy csak 2000-es években hoztak létre protokollt a méhek laboratóriumi nevelésére, ami alapján azt várnánk, hogy a lehető legjobb ellátást kapják a rovarok, így tovább élnek. Azonban a tanulmányokból nem ez derült ki: a halálozási arány megduplázódott 50 év alatt.

Amikor a tudósok lemodellezték az 50 százalékos élethossz csökkenést egy méhészetre, ahol évente pusztulnak el a családok és pótolni kell őket, akkor 33 százalék körüli veszteséget mutattak ki.

Ez pedig igen hasonló a méhészek által az elmúlt 14 év alatt jelentett 30-40 százalékos téli és éves veszteséghez.

Nearman és van Engelsdorp hozzátették, hogy elképzelhető, hogy az általuk laborban nevelt méhek valamilyen alacsony szintű vírusfertőzésnek vagy növényvédőszer-expozíciónak lehettek kitéve lárva korukban, amíg még a kaptárban voltak és a dolgozók etették őket. Azonban a kifejlődő egyedek nem mutattak semmilyen tünetet, ami ezt megerősítené, míg a rövid élettartammal összefüggő genetikus okokat más rovaroknál, például ecetmuslicáknál bizonyították már.

A következő lépés a kutatók számára, hogy összevessék a mézelő méhek élethosszában bekövetkező változások trendjét az USA-ban és más országokban is. Ha sikerül az élettartam közötti különbségeket kimutatni, akkor lehetséges lesz elkülöníteni és összehasonlítani az ehhez vezető okokat, például a genetikát, a növényvédő szereket vagy bizonyos vírusok jelenlétét a helyi méhpopulációkon belül.

Forrás: phys.org