Talajorvos­lás a nedvességmegőrzés jegyében

Szakembereket kell bevonni a szakszerűen vett talajminták vizsgálatára, hogy információt kapjunk a talaj nedvességtartalmáról, kötöttségéről, tömö­­rödöttségéről, szén-dioxid-emissziójáról. A talaj tulajdonságainak a javítására az agrotechnológia sokféle eleme rendelkezésre áll: tápanyagok, talajkondicionáló szerek, művelőeszközök, öntözési megoldások. Mindezek okszerű megválasztásával javítható a talaj szerkezete, a talajélet, növelhető a talaj szervesanyag-tartalma. Az eszközök racionális jó megválasztásával sokféle agroökológiai feltételhez alkalmazkodni lehet: a talaj adottságaihoz, az időjáráshoz, az éghajlathoz.

– ez ma már alapelv. A kutatások szerint a no-tillage és a minimum tillage művelési mód, a menetszám csökkentése és a mulcshagyó művelés mind kedvező eredményeket hoznak ebből a szempontból. Ezek a talajművelési módok nagyjából 25 évvel ezelőtt kezdtek elterjedni az USA-ban a víz okozta erózió megfékezésére.

Az említett művelési módok „másodlagos” hatása, hogy alkalmazásukkal több nedvességet képes megőrizni a talaj, mint hagyományos művelési mód esetén. Elsősorban inproduktív veszteségről van szó, nem arról, amikor a növény felhasználja a talajnedvességet. Bár a vízveszést nem tudjuk elkerülni, tisztában kell lenni vele, hogy mely tényezők határozzák meg a talaj vízforgalmát és nedvességi állapotát. Ezek: a beszivárgási viszonyok – mennyire nyitott a szó szoros és átvitt értelmében a vízbefogadásra –, illetve hogy mennyi párolog el a vízből. Ez a talaj szerkezetén múlik, ami a talaj művelési módjával nagymértékben befolyásolható. A talajművelés valójában indirekt vízgazdálkodási beavatkozás.

Liziméterrel meghatározható a növényzettel borított és a csupasz talaj párolgási vízvesztesége. Azzal is tisztában kell lenni, hogy a talaj mekkora vízkészlettel rendelkezik, mert akkor lehet összevetni az inputtal, a csapadék vagy az öntözővíz mennyiségével. A kutatásokból kiderül, hogy a felső 40 centiméteres rétegben a hagyományos művelésnél a feltalaj teljesen elveszítette a nedvességtartalmát, áprilistól novemberig tartó időszakban, és lecsökkent a talaj nedvességkészlete. Csökkentett talajművelésnél ugyanakkor sikerült nedvességet megőrizni a talajban. Fontos szempont az évjárat is, az egyes évek eltérő időjárási körülményei is hatással vannak a talajállapotokra, amit figyelembe kell venni a műveléskor.

Nemcsak a fizikai állapotát, illetve a nedvességtartalmát javíthatjuk a talajnak, hanem a biológiai állapotát is. Tarlón, amikor nincs gyökér, csak a mikrobioló­giai aktivitást, a talajéletet vizsgálták a talaj szén-dioxid-kibocsátásának mérésével.

Ez redukált művelés esetében magasabb, vagyis javul a talaj biológiai állapota. További lehetőség a talaj kondicionálása, amivel a felső humuszos réteg vastagsága növelhető. Azonban 6–8 évre van szükség, mire kötött talajon 10 centimétert vastagodik a humuszréteg. Homoktalajon ennél rövidebb idő is elég. Komposzt és szerves trágya kijuttatásával szintén javítható a talaj állapota.

Hogyha sikerül vastagabbá tenni a talaj humuszrétegét, javítani a szerkezetét és intenzívebbé tenni a talajéletet, akkor a talaj vízforgalma is javul. Nem mindegy, hogyan és milyen gyakorisággal öntözünk. Zsembeli József elmondta:

Mint kiderült, volt, aki 10 millimétert öntözött kukoricában. Csakhogy az édeskevés, az el sem jut a kukorica gyökérzónájába, a növény semmit nem tud felvenni belőle. Jó talajállapot mellett inkább ritkábban, de nagy adag vizet öntözzünk ki, mert úgy lehet feltölteni a talaj nedvességkészletét.

Egy kísérletük rámutatott, hogy nem feltétlenül mindig az öntözés a megoldás. Azt vizsgálták, hogy mennyi vizet használt fel a növény egységnyi szárazanyag előállításához öntözött, öntözetlen, illetve egyszerre öntözött és növénykondicionálóval kezelt kukoricában. Ebből a szempontból az öntözetlen állomány nem mutatott rosszabb eredményt, bár kisebb lett a termés mennyisége. Ezért az öntözés költségét is érdemes figyelembe venni a várható hozam értékéhez képest.

Az előadás egy érdekes felmérés eredményének bemutatásával zárult. Jász-Nagykun-Szolnok megyében 106 gazdálkodót, kérdeztek meg, hogy áttérne-e ezekre az agrotechnológiai elemeknek az alkalmazására, amelyekkel esetlegesen a környezetkímélő mezőgazdaság felé fordítható a termelő. Vizsgálták, hogy vajon gazdasági megfontolások vezérlik őket, vagy környezeti megfontolásokat is figyelembe vesznek akkor, amikor különböző agrotechnikai elemeket kiválasztanak.

Rákérdeztek a talajművelésre, a talajkondicionálásra, a komposzt és a szerves­anyag-használatra, a növényi maradványok bedolgozásának lehetőségére tájspecifikus fajták esetében. A tapasztalatok a következők voltak, csak néhány eredményt kiemelve: a forgatás nélküli talajművelésre való átállási hajlandóságot illető kérdésre adott válaszok alapján 106 válaszolóból 50 elismeri annak pozitív környezeti hatásait és hajlandó vele foglalkozni – bár az, hogy ténylegesen bevezetnék-e, már más kérdés. Egy százalék mondta, hogy állami támogatás esetén bevezetné. A nemmel válaszolók között a legtöbben talajaik kötöttsége miatt nem tartják előnyösnek. 

A talajkondicionálás kérdéskörében harminc olyan nemleges válasz érkezett, amit azzal indokoltak, hogy túl kevés információval rendelkeznek. Kilencen túl költségesnek tartják, tizenkilencen pedig kisebb területen kipróbálnák. A komposzt alkalmazására vonatkozó kérdésre 58-an válaszoltak nemmel a nehézkes beszerzés miatt, 25-en pedig azért, mert rossz tapasztalataik vannak vele. Elenyésző volt az igennel válaszolók aránya.

A felmérés alapján kijelenthető, hogy a szakembereknek – oktatóknak, szaktanácsadóknak – nagy a felelőssége az ismeretek átadásában, de a jó gyakorlatok elterjesztéséhez nagyobb nyitottságra volna szükség a gazdálkodók részéről.