Back to top

Drágán adom a tojást

A fogyasztónak az az érdeke, hogy minőségi élelmiszert vehessen, a gazdálkodónak, hogy megéljen. A fogyasztó nem buta, csak tájékozatlan. Ezzel van dolga a kis, közepes, nagy, háztáji, mindenféle gazdáknak. Tájékoztatni kell a fogyasztót, megmutatni, mennyi munka van a gazdaságainkban, és mennyi érték!

Mikor nekiültem ennek a cikknek, nem tudtam, hogy lehetne pár szóban bemutatni, mi a Pipitértanya. Belekezdtem azzal, hogy vidéken nőttem fel, hobbiállatokat tartottunk, és melléjük gyerekkoromtól fogva mindenféle sérült vadállatot hazacipeltem. Már ekkortájt rajongtam Fekete István írásaiért, aminek köszönhetően magam is írni kezdtem. Aztán folytattam a cikket, hogy biológia iránti érdeklődésem a tanulmányaimban is megmutatkozott: biológusnak és tanárnak tanultam, aztán méhésznek. Hogy régóta vágytam egy önellátó kisgazdaságra. Hogy a gyerekeink születése közben kertes házba költöztünk, ahol végre bele mertem vágni a haszonállatok tartásába. Hogy készítettünk egy saját honlapot az írásaimnak, és hogy beleszerettem a permakultúrába. De hiába írtam le mindezt, hiányzott valami…

Ekkor becsuktam a szemem, és arra gondoltam, hogy amikor kislány voltam, volt nekem egy Bözsi nénjém (sic!).

Nagyapám testvére volt, Somogysárdon lakott, igazi régi falusi portán. Mikor én ismertem, már csak tyúkokat és kacsákat tartott, de az öreg disznóól még állt a baromfiudvarban, pókhálós padlásán elrejtőzhettünk a húgommal, ha el akartunk bújni a rokon bácsik szúrós puszijaitól. Az előkertben tarka falusi virágok nyíltak, a pincében hordókban állt a házi savanyú káposzta, a bor. És a tyúkudvar végén ott volt a kert, krumplival, kukoricával, pár tő ribizlivel. Benn a házban a családi mesék mellé pörkölt és nokedli várt meg házi málnaszörp, amilyet azóta sem ittam sehol.

És akkor egyszer csak megjelent előttem az én Bözsi nénjém. Kiöblösödő karja akár a bölcső, bemutatott a nyárikonyha ajtaján, és azt mondta:

– Édös’ kislányom, látod, hát meggyüttek’ most is a fecskéim.

Én pedig rájöttem, ennyi a Pipitértanya. Annak az otthonnak az emléke, ami ott, Somogysárdon várt. A vágy, hogy haza akartam menni, haza a földhöz, ahol az élet vesz körbe. Ahol a része vagyok valaminek, a munkám a földet, a növényeket és az állatokat táplálja, azok pedig a gyerekeimet. A Pipitértanya elkísér haza!, ezt választottam a honlapom mottójának, de miértjét csak most értettem meg igazán.

Hadd meséljem el, mit tanultam ezen az úton! A mai mese a háztáji tojás áráról és értékéről szól.

Első csirkéink két és fél éve érkeztek a Pipitértanyára. Mikor felnőttek, szépen kezdtek tojni. Hiába ettük és ajándékoztam a tojást, maradt belőle. Szomszédasszonyom szólt, hogy sógornője megvenné a fölösleget. A Kistermelők Lapjából kikerestem a tojás fogyasztói árát, és szemlesütve elrebegtem, hogy 45 forint lenne darabja. Sose adtam még el semmit, szinte szégyelltem pénzt kérni érte. De megvették, dicsérték, én pedig büszke voltam, hogy három év gyereknevelés után saját pénzt teszek a családi kasszába. Persze a takarmány sokkal többe került, de mégis, remek volt belenyúlni a befőttesüvegbe, és kijelenteni, hogy ma a tojáspénzből fagyizunk.

Aztán idén tavasszal rájöttem, mennyire a bolti ár alatt adom a tojást.

Mehet a komposztra
Mehet a komposztra
Már akkor sok tapasztalat és még több munka volt mögöttem, úgyhogy összeszorítottam a fogam, és megmondtam a vevőmnek, hogy a takarmányárak növekednek, növelnem kell a tojás árát is.

– Mennyire? – kérdezte vevőm rosszal­lóan.

– 50 forintra – feleltem zavartan.

– Csak több már ne legyen – mondta a vevőm kedvetlenül. Szégyenkezve tiltakoztam, hogy „Nem, ugyan!”, de hát ezt muszáj volt... Ebben maradtunk.

Néhány hete vedlés miatt a tyúkok leálltak a tojással. Megegyeztünk, ha megint lesz felesleg, telefonálok. Közben el kellett mennem a takarmányboltba. Tavaly előre megvettem az éves mennyiséget, így igazi sokként ért az árak emelkedése. Hiába olvastam róla, más volt ott állni, elővenni a pénztárcát, és belátni, hogy nincs módom ennyi pénzt kifizetni egyszerre.

Takarmányboltosom igazi szenvedélyes állattartó, mindig van ideje „szakmázni”, de búzát szülni piaci ár alatt ő sem tud.

Így csak szörnyülködtünk egy sort az aszályon, infláción, háborún, vettem pár zsák búzát, és megegyeztünk, hogy a többit majd meglátjuk, mikor tudom kigazdál­kodni.

Már hazafelé azon töprengtem, mi legyen a tyúkokkal? Emeljem a tojás árát? Megjelent előttem vevőm fanyalgó arca. Tojást a boltban 65-70 forint alatt nem kapni. Mit szól a vevőm a 15-20 forintos emeléshez, ha már az ötöt is sokallta? Húztam-halasztottam a dolgot. A tyúkok rég átvedlettek, velük együtt az idei jércék is elkezdtek tojni, de én még mindig nem telefonáltam, inkább tojást ettünk tojással. Közben egyre mérgesebb lettem a vevőmre: „Drágállni merte a tojásaimat! Biztos még kicsinyelné is, amit a jércéim tojnak! Hát tudja ez a nő, mi vesződség van egy ilyen kis kerek tojással? Én ezeknek a tyúkoknak már az anyjukat is magam keltettem, télen téptem nekik a jeges tyúkhúrt, ganéztam őket, nyolc hónapos terhesen csúsztam-másztam a földön csibedrótot szerelve…” Forgattam a kezemben az egyik apró tojást. Talán épp a fogolyszínű jércém tojta, amit napos korában kézből etettünk.

Ötéves lányom fogta az élhetetlen csibét, hároméves fiam adogatta a tápgolyókat, én tömtem. És lám, fölnőtt, már termel…

Utóbb azt mondtam magamnak, kinek kell ez a feszültség? Inkább levágom a másfél éves tyúkokat, ha szépen is tojnak még. A jércék elegek lesznek nekünk. Hiába, nem vitt rá a lélek, de a tyúkok ajándékba se kellettek senkinek. Ekkor előrejelzés járta be a sajtót: decemberre a tyúktojás fogyasztói ára elérheti a 100 forintot. Szűkebb környezetemből mindenhonnan ezt hallottam vissza. Micsoda idők! Mi jön még? 100 forint egy darab tojás? Anyaként az utóbbi hetekben nekem is azon fő a fejem, hogy csak tudjunk mit enni adni a gyerekeinknek, csak legyen mivel fűteni a télen… Gazdaként titkon megörültem: hiszen az a racionális döntés, ha ebben a helyzetben nem vágom le a tyúkot, ami még szépen tojik! Szólni sem kell a vevőmnek, nyakunkon a tél, kevesebb lesz a tojás! Csak hát annyit esznek… Mi lesz a takarmánnyal?

És akkor az örömöm alatt egyszer csak megjelent Bözsi nénjém. Ő „csak” a háztájiban dolgozott, nem volt lehetősége kertésznek tanulni, ahogy szerette volna.

A tsz-es időkben rengeteg ribizlibokra volt, jó áron vették át a gyümölcsöt, aztán, ahogy a tsz megszűnt, a felvásárlói ár leesett. Pedig micsoda babra munka a ribizli! Hát akkor az én Bözsi nénjém hazament a felvásárlótól, nekiveselkedett, és kivágta fájós lábával, botjára támaszkodva a gyönyörű ribizlist egymaga. Annyit hagyott csak, ami maguknak kellett.

Válságértekezlet a balatonboglári Tappancs takarmánybolt raktárában
Válságértekezlet a balatonboglári Tappancs takarmánybolt raktárában

Gyerekként, mikor ezt a történetet hallottam, majd megszakadt a szívem. Ma már máshogy látom az egészet. Nénje bölcsességét látom benne. Minek foglalta volna a haszontalanná vált ribizli a termőföldet? Jó volt oda a krumpli, a kukorica… A családot etetni kellett.

„Drága a tojás?” – kérdeztem magamtól keserűen. Örüljünk, hogy drága! A fogyasztó a pénzből ért. Hátha rájön végre arra, mekkora érték az egészséges, háztáji élelmiszer! Ha már magától nem tudja…

És itt megállok egy pillanatra! Honnan is tudhatná a fogyasztó, mekkora érték? Ki tart manapság állatot, művel kertet?

Még akinek van kertje, sokszor az is örökzöldekkel zsúfolja tele, füvesít, betonoz, mindegy, csak dolgozni ne kelljen vele. Honnan tudhatná a fogyasztó, hogy mennyi munka van egy kis kerek tojásban? Már nem haragudtam a vevőmre. Hiszen aggódik ő is, drága minden, egyre drágább, erre még jövök én ezzel a tojásárral…

Ez a mese tanulsága. Minek feszüljünk egymásnak, mikor egy oldalon állunk? A fogyasztónak az az érdeke, hogy minőségi élelmiszert vehessen, nekünk, akik gazdálkodunk, az, hogy úgy élhessünk, ahogy szeretünk: művelve a földet, jószágot tartva. A fogyasztó nem buta, csak tájékozatlan. Ezzel van dolgunk, nekünk, kis, közepes, nagy háztáji, mindenféle gazdáknak. Ezt még megtehetjük, mielőtt kivágnánk a ribizlit, levágnánk a tojótyúkot, és az összes többi jószágunkat. Meséljük el, mutassuk meg a fogyasztóknak, mennyi munka van a gazdaságainkban, és mennyi érték!

Cziráki Zsófia

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2022/11 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Nőtt az orosz mezőgazdasági termelés

Oroszország mezőgazdasági termelése 2022-ben 10,2 százalékkal nőtt - derült ki az orosz szövetségi statisztikai szolgálat (Roszsztat) által szerdán közölt adatokból.

Kevesebb műanyagba csomagolják a sonkákat is

Újabb 14 százalékkal csökkenti a csomagoláshoz felhasznált műanyag mennyiségét a Pick Szeged Zrt., január végétől a szeletelt Pick szalámik után már a Herz sonkák is kisebb tálcaméretben és megújult csomagolásban kerülnek a polcokra - tájékoztatta a Bonafarm csoporthoz tartozó élelmiszeripari cég szerdán az MTI-t.

Az élelmiszerár-stop kivezetését szorgalmazzák az ágazati szereplők

Az első élelmiszerár-stop egy éve, 2022. február 1-jén lépett életbe. Az ágazat meghatározó szereplői szerint a felborult európai uniós piaci környezetben az ársapkák kivezetése segítené a hazai agrárium, élelmiszeripar versenyképességének megőrzését, stabilizálva hazánk élelmiszer-önellátását. Ez a termelők, az élelmiszer-feldolgozók és a kereskedők közös érdeke.

Reménykeltő ősziek, romló piacok

Mi lesz most a gabonával? Erre felelj, de őszintén, jön a további biztatás, mert elhangzott a tv-ben, hogy a liszt ára 5 százalékkal fog csökkenni. Az mit jelent a búza esetében, és azt is jó lenne tudni, hogy mennyivel lesz olcsóbb a kenyér? Érdemes az egésznek utánaszámolni, mielőtt az ember bármit mondana, vagy olyan szaktekintélyt megkérdezni, akinek a szavára eddig minden körülmények között adhattunk.

Némileg csökkenhetnek egyes élelmiszerek árai

Ez év második negyedévében várhatóan megáll az élelmiszerárak drasztikus mértékű növekedése, egyes termékpályacsoportoknál akár még fogyasztóiár-csökkenés is előfordulhat a MKB Bank és a Takarékbank Agrár- és Élelmiszeripari Üzletága elemzőinek prognosztizálása szerint.

Alföldi dudoros és bécsi keringő - galambkavalkád Dabason

Dabason rendezték meg a szokásos év eleji nagyszabású galambkiállítást, melyen három fajtaklub jubileumáról is megemlékeztek. A Pergő Fajtaklub 100 éves, a Magyar King Klub 60, a Mondain Fajtaklub pedig 50 éves idén.

Van környezetszennyezőbb a kapszulás kávénál

A kutatók azt vizsgálták, hogy összességében a kávé teljes életciklusát figyelembe véve melyik változat a legjobb és legrosszabb hatással a környezetre.

Továbbra sem optimisták a német kiskereskedők

A tavalyi visszaesés után az idén tovább csökkenhet reálértéken a kiskereskedelmi forgalom Németországban az ágazat vezető érdekképviseletének kedden közölt előrejelzése szerint.

Látható módon kell jelölni, ha rovarfehérjét tartalmaz egy termék

A vásárlók pontos tájékoztatása érdekében módosítja az élelmiszerek jelölési rendeletét az Agrárminisztérium, hogy a rovarfehérjéket tartalmazó termékek jól megkülönböztethetők és elkülöníthetők legyenek a boltok polcain - jelentette be Nagy István tárcavezető.

Schmidt Egontól búcsúzunk

91 éves korában elhunyt Schmidt Egon neves ornitológus, Kossuth-díjas író, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület alapítója és tiszteletbeli elnöke, a magyar természetvédelmi ismeretterjesztés kiemelkedő alakja, aki egész életét a madaraknak, a madárvédelemnek és az ismeretterjesztésnek szentelte.