Back to top

Borászba oltott vadász

Szekszárdot a hét domb és a bor városának tartják a helybeliek. A borvidéken az 1970-es évek óta önállóan borászkodó Vesztergombi Ferenc 1993-ban az elsők között érdemelte ki az Év bortermelője címet. Szekszárd Város Díszpolgára, boraival pedig már számtalan hazai és nemzetközi díjat nyert. Nemcsak a szőlővel, borral foglalkozik, hanem a természet is közel áll hozzá, kirándulni, cserkelni jár, ahol nem a puskaropogás számít, hanem maga az erdő.

Az elismert szakemberrel a sióparti pincészetében ültünk le beszélgetni.

Fotó: Csatlós Norbert

„A természetjárás és a természet folyamatainak megismerése különleges élmény, ami számomra összefér a vadászattal. Éppen ötven éve fogtam először puskát a kezembe, azaz fél évszázada van hivatalosan engedélyem”, előzte meg kérdésemet.

Apósa erdész volt a Cserhátban, általa ismerte meg az erdőt, a vadászatot, bár bevallása szerint a vadászat attól kezdve érdekelte, hogy gyerekként megtanulta a betűket. A nagy magyar vadászírók (köztük Széchenyi Zsigmond, Fekete István, Kittenberger Kálmán) összes művét elolvasta, amihez hozzájutott a könyvesboltokban.

Annak, aki egész évben a szőlőben, a pincében dolgozik, a legjobb kikapcsolódás az erdőjárás.

„Sokszor kérdezem magamat, mi a csudának cipelem a puskát, mert úgysem használom. A kezdetektől fogva azt a vadászatot szerettem, amikor kimentünk az erdőbe, jártuk az ösvényeket, váltókat, figyeltük az ott élő állatok természetét, mozgását.

Természetesen ilyenkor a vadászvér is előkerül, ám vitathatatlanul legszebb vadászzsákmány maga az élmény”, hangsúlyozta a borászba oltott vadász. Régóta járja a vadászösvényeket, de volt az életében olyan időszak, amikor a napi feladatok, otthoni teendők mellett nem jutott idő a vadászatra.

Fotó: Csatlós Norbert

„Eleinte Cegléd és Nagykőrös között elsősorban apróvadas vadászatokon vettem részt. Aztán elköltöztünk Szekszárdra, és jó néhány évig csak akkor voltam kint az erdőn, ha hazamentünk a feleségem szüleihez”, mesélte.

Kedvenc évszaka az ősz, leginkább az erdő színei, és persze a természet különleges csemegéi miatt is: barangolása során kökényt, csipkebogyót, gombákat gyűjt a zsebébe. A telet akkor szereti, ha hó fedi az erdőt. Elnyeli a hangot, szinte tapintani lehet a csöndet. „Ha egy pici holdvilág is van hozzá, és a szálerdőben cserkelve feltűnik egy konda, az még ötven év után is felpezsdíti az emberben a vért”, ecsetelte, hogy akár egy órát is sétál, figyeli, hogyan mozog körülötte a vadvilág.

Barátok meghívására volt szerencséje az ország jó néhány erdejében járni. Vadászott a Börzsönyben, a Vértesben, a Pilisben, a Magas-Bakonyban, a Kab-hegyen és az utolsó magyar királyi vadászterületre, Gödöllőre is eljutott. Azonban vadászélete egyik kedvenc időszakának tartja a cserhátit; no nem azért, mert akkor sok vadat elejtett, hanem mert állt ott egy amolyan régi típusú vadászház az erdő közepén – benne előszoba, fürdőszoba lavórral, és egy fás sparhelt –, ahol esténként az idős vadászok, erdőjáró emberek izgalmas történeteit hallgatta.

„Amikor szőlész-borászként végeztem, elsősorban borászként szerettem volna dolgozni.

Egy pincemesteri állás felhívására jelentkezve jutottam el Csemőre, amiről korábban azt se tudtam, hogy létezik. Volt egy Pannóniám, elmotoroztam oda, és sikerült megegyezni az akkori vezetőkkel, így hét évig dolgoztam ott.” Ezen a helyen érzett rá az alföldi erdők szépségére. Bár az új telepítésű nyárasok nem lopták be magukat a szívébe, ellentétben az öreg tölgyesekkel. A Tolnai dombokhoz szokott szemének lapos a vidék, az erdőben járva azonban ez már nem igazán tűnik föl.

„Ahogy jár fölöttem az idő, az alföldi laposabb erdők könnyebben járhatók. A szekszárdi dombok emelkedői tudnak meglepetést okozni a cserkelés során, amelyik úton pár évvel ezelőtt még simán jöttem-mentem, mintha meghosszabbodott volna, és ugyanazt a lejtőt is meredekebbnek érzem. Még igyekszem fölkaptatni egy-egy ilyen dombnál, nem futtából, szép lassan, módszeresen”, fogalmazott önironikusan.

Már az Alföldön is izgatta a bor és a fa kapcsolata, Szekszárdra hazatérve pedig még inkább foglalkoztatta ez a téma. Abban az időben kezdett divatba jönni a barrique hordók használata, és ő is igyekezett egy picit a saját elképzelése szerint válogatni a magyar tölgyek közül. A jelentősebb borászatok elsősorban ma is mecseki, illetve zempléni tölgyet használnak. Volt olyan év, amikor egy mecseknádasdi kádár választott ki számára több tölgyfát a Tamási Erdészet területén lévő tölgyesekből, és abból készítettek jó néhány hordót. A kísérlet abbamaradt, mert az idős kádár mester hosszú távon nem tudott együttműködni. Pedig érdekes lett volna foglalkozni azzal az összefüggéssel, hogy miként befolyásolja a hordó tulajdonságait, hogy a felhasznált fa hol termett, melyik területen élt.

Fotó: Csatlós Norbert

„Szívesen sétálok a szőlőkben, ez is egy nagy élő közösség, amiben rovarok, növények, madarak, vadállatok élnek.

Időnként bosszankodok, mert megtúrta az ültetvényt a vaddisznó, később még jobban mérgelődök, amikor megeszi a szarvas a Malbec, a Merlot szőlőt. Akkor megígérem nekik, hogy itt vége a barátságnak, legközelebb viszem a puskát.

Aztán mindig beletörődöm, hogy hát valamennyi nekik is jár a termésből. Csabi fiamék közel laknak a szőlőhegyhez, sokat fölkirándulnak, és gyakorta találkoznak ők is vaddisznóval, őzzel, dámmal, gímmel. Az unokák nagy lelkesen mesélik, ha láttak egy dámbikát, múltkor pedig előttünk öt méterre három vaddisznó ment át az úton”, avat be a hétköznapokba. Úgy tartja, a szőlő is a természet része, de sokkal jobban érdekli, hogy lát-e katicabogarat az ültetvényben. Ha van benne, akkor megnyugszik, hogy nem vitték túlzásba a növényvédelmet. Az egyik kedvenc vasárnap délelőtti programja, hogy amíg megfő otthon az ebéd, jár egyet a szőlőben, ez szinte ugyanúgy kikapcsolja, mint az erdei séta.

„A kedvenc vadam a vaddisznó, és majdnem mindegy, hogy kicsi vagy nagy. Maga a helyzet legyen kivételes. A másik pedig a gímszarvas, a magyar erdők királya. Az őszi bőgés időszaka olyan különleges élmény, amit nem lehet leírni. Nekem volt szerencsém látni egy bőgő bikát, éppen akkor bukkant elő, amikor feljött a nap a gerinc fölé. Aki ilyet még nem látott, az nem tudja, hogy miről szól a vadászat. Ezekért a pillanatokért érdemes élni”, fogalmazta meg Vesztergombi Ferenc.

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2022/5 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Kevesebb burgonya, alma

A berlini Nemzetközi Zöld Hét alkalmából a Türingiai Statisztikai Hivatal összesítette a tartomány tavalyi mezőgazdasági teljesítményét.

Még mielőtt feledésbe merülne

Egy sor olyan zöldséget ismerünk mi is, amelyek nélkül egy generációval korábban még elképzelhetetlen volt a téli étrend, most pedig az adja a folyamatos témát az ágazatnak, hogy miként lehetne a forgalom visszaesését megállítani. Nyugat-Európa tradicionális téli zöldsége, a halványított cikória is ezzel küzd, a Belgiumban másodszor megrendezett cikóriahét fogyasztásélénkítő hatása azonban úgy tűnik, meggyőző.

Januártól a Nébih felületén kell vezetni az elektronikus permetezési naplót

A Nébih elektronikus gazdálkodási napló (e-GN) rendszerébe integrálódik az elektronikus permetezési napló. A felületen január 1-jétől a 10 hektárnál nagyobb összterületen gazdálkodóknak naprakész nyilvántartást kell vezetniük a szántóföldi kultúrában végzett rovarölő szeres kezelésekről.

Erdészeti és vadgazdálkodási kérdésekről tárgyalt a magyar és a szlovén agrárminiszter

Magyarország és Szlovénia kölcsönösen előnyös együttműködésre törekszik az erdőgazdálkodás, a vadgazdálkodás területén, továbbá a két ország egyaránt fontosnak tartja az állategészségügyi megelőző lépések összehangolását - jelentette ki Nagy István agrárminiszter szombaton a Vas megyei Felsőszölnökön, ahol megbeszélést folytatott Irena Sinko szlovén mezőgazdasági, erdészeti és élelmezési miniszterrel.

A türelem orchideát terem

Csak nagyon kevesen vállalkoznak orchidea termesztésére üzemi körülmények között, mégis a tordasi Botta Kertészet egy különleges szépségnek, a cymbídium orchidea (csónakorchidea) termesztésére szakosodott. A családi kertészet az orchideát vágottvirágként és cserepes dísznövényként is értékesíti, évről évre igyekeznek gazdag szín- és fajtaválasztékkal kielégíteni a piaci igényeket.

A neandervölgyiek hatalmas elefántokra vadásztak

Egy új tanulmány szerint a neandervölgyiek nagyobb csoportokban élhettek, mint eddig hittük, és hatalmas elefántokra vadásztak, amelyek akár háromszor nagyobbak voltak a ma ismert fajoknál.

Az újrahasznosított műanyag művészete

Szobrot állítottak az újrahasznosított műanyagnak. A szobor mi másból is készülhetett volna, mint újrahasznosított műanyagból. A különleges művészeti alkotással a Desch cég a műanyag újszerű értelmezésére szeretné felhívni a figyelmet.

Mezőgazdasági pályázatfigyelő - 5. hét

Február 1-től 28-ig nyújtható be a csatlakozási kérelem a Mezőgazdasági Krízisbiztosítási Rendszerhez (MKR).

A dobogó tetején

Az erdő mélyének csöndje a tanyája, ahová csak a vad talál, sűrű lombú fák alatt ballag, mert az erdőben leli nyugalmát. Ez az érzés él azokban, akik lelkükben őrzik a természet iránti tiszteletet és vonzalmat, és e belső késztetésüktől vezérelve döntenek majdani hivatásukról.

Fordulékony kistraktor „nagytraktoros” érzéssel

Az ültetvényes, szűkített nyomtávú traktorszéria területén a New Holland nagy hagyományokkal és komoly múlttal rendelkezik. Elég csak a magyar szőlőültetvényeket, a gyümölcsösöket nézni, kiderül közkedvelt a márka.