A Békés megyei Gyomaendrődön mindig népszerű hobbi- és haszonállat volt a galamb. Ma is sokan foglalkoznak vele szabadidős és közösségi tevékenységként, de elterjedt a fogyasztása is. Az első galambászegyesületek hetven éve alakultak az akkor még közigazgatásilag különálló Gyomán és Endrődön, és amikor a két település 1982-ben összeolvadt, a területükön már három ilyen egyesület működött, amelyek szintén integrálódtak.
A város saját fajtával is büszkélkedhet, amely a magyar autosex tyúkgalamb elnevezést kapta.
Kitenyésztését 1965-ben Gyomán kezdte el Forgács József, a korabeli helyi általános fogyasztási és értékesítési szövetkezet (ÁFÉSZ) vezetője, aranykoszorús tenyésztő. A fenti cél érdekében hat galambfajtát keresztezett kitartó, figyelmes és tudatos munkával. A végül létrejött fajtajelöltet széles tenyésztői bázissal, több éven keresztül kiállította, hogy a hivatalos tenyésztői szervezet, a Magyar Galamb- és Kisállattenyésztők Országos Szövetsége is elfogadja. Így bizonyította ugyanis, hogy az utódok is megfelelő fajtatisztaságot és fajtajelleget képviselnek.
1979-ben az Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézet vizsgálta a magyar autosex tyúkgalambot, majd a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola folytatott vele fajtakísérleteket. Mindezek eredményeként 1980-ban hivatalosan is elismerték önálló fajtaként, később pedig – a város és a térség jellegzetes haszonállataként – a gyomaendrődi és a Békés megyei értéktárba is felvételt nyert.
A hímek teste kelés után sima, pehely nélküli, míg a tojókat pehely fedi. Ez, és a csőr pigmentáltsága alapján a kezdő galambásznak sem okoz problémát az ivarok megkülönböztetése. Tyúkszerű, kissé hosszúkás, zömök, hajó formájú a testfelépítése. Melle széles, jól izmolt. Testtartása vízszintes.
Ennek optimális ideje a háromhetes kor. A kifejlett hím súlya 900-1150, míg a tojóé 800-950 gramm.
A tenyésztés és a versenybírálat a hivatalos fajtaleírás alapján történik, amely számos fajtajegyet tartalmaz. Egyebek mellett súlyos hibának számít, ha a test nem a jellegzetes csónakos forma, vagy éppen méreteiben tér el az elvártaktól, illetve ha a fej nem fejezi ki egyértelműen az ivart. Ilyen hiányosságnak számít a nem megfelelő színű vagy méretű csőr, a keskeny vagy lapos mell, a lógó vagy egymást keresztező szárny, a széles, rendezetlen farok, valamint az ivartól eltérő szín is.
A fajtát jelenleg a Magyar Galamb- és Kisállattenyésztők 243. számú gyomaendrődi egyesülete és a Magyar Autosex Tyúkgalamb Tenyésztők Fajtaklubja gondozza. A galambászok rendszeresen találkoznak, megosztják egymással a tapasztalataikat, kiállításokat és versenyeket szerveznek, de egymás közötti kapcsolatuk túlmutat az állattartáson és a tenyésztésen.
Azonban az elmúlt években a világjárvány és a madárinfluenza miatti korlátozások nagyon megnehezítették a sporttársi és baráti kapcsolatok ápolását. Gyomaendrődön három év telt el galambkiállítás nélkül, amire korábban nem volt példa. Ahogy Kopcsek László, az autosex fajtaklub elnöke fogalmaz, a galambásztársadalom valósággal „kiéhezve” várta a november 12–13-án rendezett regionális bemutatót, amit ráadásul Nagy István agrárminiszter nyitott meg a szervezők többszörös jubileuma előtt tisztelegve.
140 évvel ezelőtt, 1882-ben alakult meg a Magyar Galamb- és Kisállattenyésztők Országos Szövetségének jogelődje, 70 éve, 1952-ben jött létre a gyomai és az endrődi galambászegyesület, amelyek 40 évvel ezelőtt, 1982-ben egyesültek.
A rendezvény ünnepélyes megnyitóján a tárcavezető kiemelte, hogy az utóbbi évtizedekben nagyon visszaszorult az országban a galamb és nyúlhús fogyasztása, miközben mindkettő kiváló beltartalmi értékű, egészséges élelmiszerforrás. Az utóbbi években azonban újra kezdjük felfedezni őket, a termékek megjelentek a piacokon és a boltokban, valamint az éttermek kínálatában is. A tenyésztés hozzájárul a genetikai erőforrások és a biológiai sokféleség megőrzéséhez. A Kárpát-medencében kialakult állat- és növényfajták jelentős részét sikerült megőrizni, amely nemcsak a múltunk, de a jövőnk miatt is rendkívül fontos. Az agrártárca támogatást nyújt a haszongalamb vásárlásához, amit a tenyésztők 2019 óta igényelhetnek. Eddig 117 millió forint segítette a tevékenységüket ebben a formában.
– mondta el a megnyitón Knapcsek Lajos, a helyi, 243. számú egyesület elnöke.
A 2006-ban alapított autosex fajtaklubnak jelenleg valamivel több mint tucatnyi tagja van – mesélte Kopcsek László. Sajnos az alapítók idősödésével fogyatkozik a létszám, kevesebb fiatal érez kedvet a galambtenyésztéshez. A húsra belföldi szállodák és éttermek tartanának igényt, ha tudnának elegendő mennyiségben termelni. A feldolgozókapacitás és a megfelelő árualap azonban hiányzik.
– A hároméves kihagyás után vegyes a társaság – tudtuk meg Dobák Krisztián fajtabírától –, az éves értékelések ugyanis hozzájárulnak a fajtajegyek megőrzéséhez.
Molnár Imre évtizedek óta foglalkozik az autosex tyúkgalamb tenyésztésével, aminek csínját-bínját még Forgács Józsi bácsitól sajátította el, akinél annak idején kőműves tanulóként dolgozott.
Jelenleg negyven galambja van. A madarai mindig megnyugvást, feltöltődést jelentettek számára egy-egy fárasztó munkanap után, de nyugdíjasként is az első dolga, hogy bemenjen hozzájuk, amikor valahonnan hazatér. Nagyon fontos számára a hagyományőrzés, rendszeresen részt vesz a kiállításokon, versenyeken, számos fajtagyőztessel büszkélkedhet, és továbbtenyésztésre is értékesít az ország számos részébe.
Mint mondja, az autosexnek szép az állása, más fajtákkal ellentétben könnyű beállítani a fajtabírálathoz és akár 5-6 percig is képes pózolni.
Ajánlott – kiállítási példányoknak pedig kötelező – az évi egyszeri kombinált oltás, ami háromféle kórokozótól véd, és ügyelni kell a higiénére is. Kopcsek László például ketrecben hozza ki a mutatásra szánt példányokat, ha érdeklődő sporttárs látogat hozzá. A galambok közé csak ő jár be, kizárólag erre használt lábbeliben.
A diófalevél természetes tisztítóalomként funkcionál, elűzi a tetveket – tudjuk meg Molnár Imrétől.
Takarmányként búzát, kukoricát, szárított borsót, napraforgót, tört takarmányrizst etet. Fontos, hogy ne legyen penészes vagy vegyszeres, de darálni nem kell! A fiókákat a szülők etetik. Lényeges továbbá, hogy a galambok száraz helyen éljenek és ne legyenek huzatban! Nem bántják egymást, nyugodtak, de nem szabad túl zsúfoltan tartani őket, és nagyon fontos számukra a napfény.
Dobák Krisztián jelenleg újraépíti az állományát, miután néhány évig külföldön dolgozott. Az autosex mellett amerikai óriás postagalambot tart. Az egész családja szívesen fogyasztja a galambot, így „minden elfogy”, amit nem tart meg kiállításra vagy továbbtenyésztésre. A „postásnak” ugyan keményebb a húsa, de azt is tökéletesen el lehet készíteni.
Kopcsek László gyerekkorától foglalkozik galambbal, amihez Molnár Imrétől kapott kedvet. „Ez egy rendes csapat” – mondja sporttársairól. Reggel és este is megeteti a madarait, de közte is be-beül közéjük „elbeszélgetni”. Azt mondják, a galambászat legszebb része, amikor kikelnek a fiókák, és az első vedlés után egyre inkább láthatóvá válik, hogy melyikből milyen példány lesz.