0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Miért és hogyan termeljünk propoliszt?

Kovács Dávid vagyok, 1992-ben születtem, és 2009 óta foglalkozom méhészkedéssel Nyírbogdányban, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye egy csendes kis falujában. Édesapámmal, Kovács Róberttel egyszerre tanultunk meg méhészkedni.

Nagy szerencsénk volt, egy családtag segítette tanulásunkat, és mint a népmesében, gimnázium és munkahely mellett folytatott egyévnyi inaskodás után kaptunk néhány családot, amelyekkel önálló méhészetet tudtunk alapítani. Ma mindketten szakvégzett méhészek vagyunk, apa a helyi klub elnöke és méhegészségügyi felelős, a precíz szaporítás és a méztermelés szerelmese, míg én a propolisz termelésének és feldolgozásának szentelek nagyobb figyelmet.

Méhészetünkben NB 24 és egyenlő keretes ½ NB Tamási rakodó fakaptárak szolgálnak (2. kép), emellett saját részre anyát nevelünk.

Emiatt előszeretettel ajánlanak minket azoknak, akik szeretnének megtanulni méhészkedni, hiszen rögtön két kaptártípus használatát és működését tudjuk megtanítani, azok minden előnyével, hátrányával, a kikelettől a vándorlásokon át (3. kép) a téli betakarásig. Ezen a vidéken nagyon nehéz méhészként érvényesülni, hiszen repce elvétve van, a napraforgó közepesen mézel, az akác pedig többnyire ültetett, sík terepen lévő szálerdő, és szinte az egész megyében egyformán, egy időben virágzik – vagy nem virágzik. Alacsony az átlagkereset, kicsi a mézre a fogyasztói igény, és rengeteg ember adja fejét másodállású méhészkedésre. A legtöbb szabolcsi faluban több a méhcsalád, mint a lakos.

Miért termeljünk propoliszt?

A 2022. év történetét már minden gyakorló méhész ismeri. Sokaknál még bent áll az akácméz a raktárban – nálunk is. Azok vannak bajban, akik főállású méhészek, és egész évben egyetlen embertől egyetlen összegben jutnak bevételhez.

Az ilyen helyzetek mind a méhészet fennmaradásában, mind pedig a család anyagi helyzetét tekintve válságos, kiszolgáltatott állapotot szülhetnek.

Ezért fontos a több lábon állás. Azt nem mondom, hogy a propolisztermelés fogja fellendíteni a gazdaságot, de több ezer forint értékű propoliszt lehet egyszerűen és jól termelni minden családdal, amelyre akkor is lesz vevő, ha az akác elfagyott vagy nem veszik meg a mézet. A mai világban meg kell ragadni minden lehetőséget, a propolisz pedig akkor is megterem, ha nem gyűjtjük, a gyűjtése nem okoz semmilyen visszaesést vagy hátrányt a család fejlődésében, szemben a virágporral, méhméreggel. Ezt a cikket az igény szülte, számos méhész keresett meg a legkisebb hobbiméhésztől a 2000 családos professzionális főállású méhészig, hogy tanítsam meg a propolisztermelés fortélyait.

Mi is az a propolisz?

Sajnos a méhésztanfolyamokon – néhány üdítő kivételtől eltekintve – szinte semmilyen érdemleges szó nem esik a propoliszról, a frissen végzett méhésztársak nem tudják, mi az, hogyan kell termelni, hogyan kell feldolgozni és egyáltalán, mire jó. Ez köszönhető annak, hogy nincs rá igény, idő, vagy a lelkesebb oktatásszervezők nem találják meg azt, aki oktatni tudná a propolisz termelésének és feldolgozásának témáját.

Magyar nyelvű szakirodalom kevés van, és ahány méhészt kérdezünk meg, szinte annyiféle választ kapunk.

Tapasztalatom azt mutatja, hogy az idősebb méhészek is gyakran olyan dogmákhoz ragaszkodnak, amelyek évtizedek óta megdőltek. Ez egy folyamatosan kutatott téma, évről évre többet tudunk a propoliszról.

A propoliszt a kijáró méhek gyűjtik, az a korosztály, amely a virágport is gyűjti. Ahogy a nektárgyűjtésnek, ennek is vannak feltételei. Többnyire 20 °C hőmérséklet felett gyűjtik a propolisz alapanyagait a méhek, a déli órákban. Rengeteg növény ad a kaptárban lévő propoliszhoz alapanyagot, többnyire azok, amelyek levélnyéltövi mirigyei, rügynedvei kedvező élettani hatással bírnak. Ilyen például a nyár legtöbb faja, fűzfélék, tölgy, éger, nyír, vadgesztenye és a fenyőfélék. Többségük fás szárú. Azokon a napokon, amikor erős nektárhordás van, a méhcsalád arra összpontosít, és alig gyűjt propoliszt, de ugye, aránylag kevés olyan nap van a vegetációs időszakban, amikor 3 kilogramm felett lenne a gyarapodás, tehát a szezon jelentős részében az időjárás és a méhek állapota alkalmas propoliszgyűjtésre.

A méh a megfelelő rügyek gyantájából valamennyit kiszippant, majd a pollengyűjtőbe teszi, és addig járja útját, míg az meg nem telik.

Mivel 20 °C alatt a gyantás nedvek sűrűek, így a méh nem foglalkozik ezzel a hidegebb órákban.

A kaptárba érve, a kijáró méh átadja a propoliszt a kaptárbéli munkásoknak, amelyek emésztőenzimjeikkel dúsítják, és valamennyi viasszal keverve elraktározzák a kész propoliszt (4. kép). Felhasználják építőanyagként (minden lépben van propolisz), a sejtek petézés előtti fertőtlenítésére, a kijáró és egyéb légrések igény szerinti tömítésére, propolisszal ragasztják meg a sérült lépeket, a feltépett keretek fülét, és szintén ezzel mumifikálják a kaptárba tévedt állatokat. Figyelmesebb méhészek találtak már propolisszal bebalzsamozott egérmúmiát, amely egyáltalán nem indult bomlásnak. A méhek a propoliszos lábukkal tisztogatják egymást, minden méh propoliszos kijárón halad át, a kaptár minden fuvallatnyi levegője érintkezik vele. Ennek köszönhető, hogy az állandóan meleg, párás közegben, amely tökéletes élettere lenne a vírusoknak, baktériumoknak és gombáknak, ezek a rendszertanilag fejletlen állatok önálló, fejlett immunrendszer nélkül évmilliók óta fennmaradnak.

Propolisz nélkül már méhek sem lennének.

A propoliszt a méhész megfelelő eszközök segítségével oda termelteti, ahonnan ki is tudja venni, begyűjtés után pedig vagy feldolgozza, vagy eladja. A nyugati országokban erősödő kereslet van rá, amelyet a kínálat nem tud lekövetni, nem tudunk annyi propoliszt termelni idehaza, amennyit el ne lehetne adni. A nyers propoliszból krémek, tinktúrák, balzsamok, speciális samponok, szájspray-k, fertőtlenítő szerek és gyógyhatású készítmények készülnek. Néhányat mi magunk is elkészíthetünk, amire a következő részben ki is térek, de előre mondom: ez egy külön specializáció, ugyanúgy, mint az anyanevelés. Megfelelő tudás hiányában ne álljunk neki, ne rontsuk a hazai méhészeti termékek nívóját, ne töltsük meg a piacot kérdéses minőségű és hatású készítményekkel, és legfőképp ne adjunk vásárlóinknak hiú reményt a gyógyulásra egy gyenge tinktúrával.

Először tanuljuk meg jól termelni, majd ha az megy, feldolgozni is.

A folytatásban a propolisz gyűjtéséről és feldolgozásáról ejtek szót, de addig is íme, néhány szakirodalom a tudásra éhezőknek, illetve az e-mail-címem, ha kérdés merül fel vagy segítségre lenne szükség:

  • W. Pedrotti (2008): A szépítő, gyógyító méz, propolisz és társaik. Kossuth Kiadó Zrt.
  • Sz. A. Popravko (2015): Méz és arany. Lilli Kiadó, Nagykovácsi.
  • Derevici, Szabados A., V. Boeriu (1982): Propolisz. Apimondia, Bukarest.

(Folytatjuk)

Kovács Dávid, Nyírbogdány, kovacs.david4511@gmail.com

Forrás: Méhészet