
Elmondása szerint a fiatalok, akikkel a táborban találkozott, tehetségesek, bátrak, motiváltak, nagyon jó érzékkel rendelkeznek a díjugratáshoz, meglepően jó a szemük. Amit viszont általános hiányosságként fogalmazott meg többségüknél, az a díjlovas, síkidomítási alapok, a jó ülés, a pontos kéz- és csizmasegítségek hiánya, valamint a lovak nem megfelelő idomítottsága.

Németországban és Svájcban, ahol edzőként és lovasként is folyamatosan dolgozik, már a díjugrató póni és gyerek korosztálytól lényegesen nagyobb figyelmet, időt és energiát fordítanak a síkmunkára. Utánpótlás lovasaik heti több alkalommal dolgoznak profi síkedzővel a lovak idomítottságán, a lovasok ülésén, pontos segítségein. Külön síkedzőtáborokat tartanak a legjobb díjlovasedzők bevonásával ugrólovasoknak.
Susanne elmondása szerint nemcsak saját lovasai, de maga is a mai napig rendszeresen lovagol futószáron, kengyel nélkül, dolgozik folyamatosan maga is síkedzővel, ahogy barátja és edzőtársa, Marcus Ehning is. A ló magas szintű idomítottsága, a lovas stabil, jó ülése, rugalmassága, alkalmazkodóképessége és tudatossága, pontos és hatékony segítségei ma már elengedhetetlenek a sikerhez. A többcsillagos nemzetközi pályákon értékes másodpercek, hibapontok, sőt a lovasok testi épsége múlhat rajtuk.

Susanne úgy építette fel a háromnapos edzőtábort, hogy az első nap kifejezetten a síkmunkára fókuszált, két-háromfős csoportokban dolgozott a fiatalokkal, rudakon, cavalettiken és kisebb idomító ugrásokon. A második napon pályarészleteket, kombinációkat ugrottak a lovasok, a harmadikon pedig mindenki a saját szintjének megfelelő, technikásan megépített pályát kellett, hogy lovagoljon Susanne szakmai instrukciói alapján.

Blaskó Nikolett