Ismertetni kell az ágazattal a kistermelői divattippeket

Az MMG Direkt legutóbbi adásának ő volt a vendége, akivel Halmos B. Ágnes, a Kistermelők Lapja jelenlegi főszerkesztője beszélgetett a lap múltjáról és jövőjéről.

A Kistermelők Lapjának elődje az első világháború előtt alapítódott Baromfitenyésztés címmel. Azzal a céllal, hogy az országos baromfi-kiállításokon résztvevő tenyésztők bemutathassák állataikat. Az eleinte egyfajta fórumként működő újság terjedelemben és példányszámban is gyarapodni kezdett, a két világháború között már szövetkeztek, tenyésztői csoportok, egyesületek is rendszeres olvasói, szerzői voltak a lapnak. Később tudományos anyagok is megjelentek a második világháborút is túlélő periodikában, ami nyúltenyésztési melléklettel is kiegészült.

– A ’80-as években aztán a lap sertés, ló- és marhatenyésztéssel egészül ki, majd a feldolgozásra is kiterjedt, átfogva ezzel a teljes kistermelői vertikumot. Emiatt kapta az újság az akkorra már sokkal inkább illő Kistermelők Lapja nevet – mondja Lengyel Zoltán. – Aztán a háborúk lecsengésével valamelyest jobb módban élt az ország, így az állattartók tudtak nyitni a hobbiállatok felé, majd tenyésztésük egyre népszerűbbé vált – ezért a hobbiállatokról külön rovatot indítottunk. Ez a trend azt eredményezte, hogy a fiatal tenyésztők szó szerint sorban álltak az újságosoknál, hogy a papírhiány miatt korlátolt mennyiségben kinyomott számokról ne maradjanak le. Aztán az élet változásával, a technológiai fejlődésével más irányba terelődött az ifjú korosztály figyelme, így az állattenyésztés már nem a fiatalok zsebpénzének a biztosítását jelentette, hanem az idősebbek időeltöltésévé vált, és mára mindinkább kiszorult a társadalom érdeklődési körének perifériájára.

Búzát termeltek, állatokat tartottak, ebben a csodás miliőben telt gyermekkora. El sem tudott magának más életformát képzelni, még Szeghalmon töltött iskolaéveiben is inkább hazaszökött, minthogy távol a gazdaságtól tanuljon. Később a karcagi mezőgazdasági technikumban tanult, de onnét is rendszeresen hazajárt, mintsem kollégista legyen. A katonaságnál eltöltött időkben könyvtáros és mozigépész volt, aminek köszönhetően elkezdett írni, és irodalmi lapokban jelentek meg publicisztikái. Később egy irodalmi pályázaton is részt vett, ahol győztes alkotását újságírói státusszal díjazták. A Hírlapkiadó Vállalatnál kapott állást, onnét a Magyar Mezőgazdasághoz került, ahol évtizedeken át dolgozott.

– Eleinte a háztáji rovatot vezettem. A célkitűzésem az volt, hogy minél több és átfogóbb szakmai ismereteket adhassak a témában, de úgy, hogy az olyan szakmai színvonalon legyen közérthető, amit a tudományos élet elfogad, ugyanakkor kistermelők is megértenek. Ezt a hangot nem volt könnyű feladat megtalálni, utólag pedig azt gondolom, ez volt az egyik kulcsa annak, a Kistermelők Lapja ekkora olvasótábornak örvendhet.

Az információátadás mellett szükségszerű egy olyan laptartalmi szemlélet, ami mintegy nevelési célzattal felhívja a figyelmet a mai észszerű aktualitásokra, trendekre. Ilyen például a digitális értékesítés, ami jelenleg még gyerekcipőben jár ebben az ágazatban, de egyre több kistermelő nyitott, és szeretné felvenni a lépést a technológia fejlődésével. A lap jövőjét szintén segítheti a fórumokon való megjelenés, társalgás a termelőkkel, ajánlva a legújabb kistermelői divattippeket. A te dolgod lesz Ágnes, hogy ezeket ismertesd és elfogadtasd a termelőkkel a lap hasábjain, és kommunikációval segítsél nekik ezek fejlesztésében – zárta a Kistermelők Lapja jövőbeli tartalmáról alkotott véleményét Lengyel Zoltán.