Az átvételi ár 2013-2015 között 24-25 forint volt kilogrammonként, akkor az országos termés megközelítette a 700 ezer tonnát.
Ipari célültetvények költségeit és termelési színvonalát összehasonlítva az alma önköltsége kilogrammonként 33 forint volt a 2013-15-ös időszakban, ha a termés 12,5 tonna hektáronként (ez volt a legalacsonyabb színvonal), illetve 24 forint, ha az átlaghozam 42 tonna. Idő hiányában az előadó nem fejtette ki, hogy még úgy is jóval alacsonyabb az önköltség a magas termelési színvonalú ültetvényekben, hogy a teljes ráfordítás majdnem háromszor annyi, mint az alacsony színvonalú kertekben.
A másik vizsgált időszak, 2019-21 termelési színvonala és költségszintje nagy változást mutatott. Az alacsony termelési színvonallal elért terméshozam fölfelé kerekítve 11 tonna, és a magas termelési színvonalú üzemekben is csak 36 tonnás hozamot értek el. A költségek nagyot nőttek, több mint félmillió, illetve 1,2 millió forintot kellett költeni egy hektár művelésére és a betakarításra. A léalma önköltsége pedig alacsony termelési színvonal mellett 53, profi módszerekkel pedig 38 forint kilogrammonként. Mint láttuk, ebben az időszakban az átvételi ár 34 forint volt, vagyis mindenki veszteségesen működött.
Ha csak az amortizáció és a befektetett és nem elszámolt saját munka a „nyereség”, akkor hosszú távon nem gazdaságos ez a tevékenység, figyelmeztetett Apáti Ferenc. Számításai óta tovább emelkedtek a költségek, tavaly 20-30%-kal került többe a termesztés.
A hazai iparialma-termesztés legnagyobb gondja, hogy korszerűtlen, öreg ültetvényekben, illetve alacsony költségszinten folyik a termelés. Ezen kell változtatni elsősorban.
Jó példa pedig van itthon is, Balázs Károly gépi betakarítással, öntözött ültetvényben, sok tápanyagot felhasználva és komoly növényvédelemmel képes sokéves átlagban több mint 40 tonna almát termeszteni egy hektáron. Ehhez pedig 25 hektáros ültetvényében három betakarító gépet használ és 4 főt foglalkoztat.
Drágán lehet megtermelni az asztali almát
Egészen más a helyzet az étkezési alma terén, azt csak intenzív technológiával, magas színvonalon lehet megtermelni.
Így 75-80 forint önköltség jut egy kiló almára. Hosszú távon azonban nagyon nehéz kifacsarni a fákból az 50-60 tonna termést, ezért életszerűbb 40-50 tonnás hozamokkal számolni, fejtegette Apáti Ferenc, így pedig 85-100 forint az önköltség, tárolás és áruvá készítés nélkül.
Az önköltségszámításnál nem mindegy, hogy milyen elemeket veszünk alapul: az amortizációt, a saját munkát és a befektetett tőke kamatigényét is számolni kell, ha azt akarjuk eldönteni, hogy almatermesztésbe fektessük-e a pénzünket. Az előbbi példánál maradva tehát, ha nem számoljuk az amortizációt, akkor 75 forint az önköltség és ha a saját munkát sem, akkor csak 65. A lekötött tőke kamatigényét hozzáadva viszont 120 forint jön ki egy kilogramm étkezési almára.
Szintet kell lépni az értékesítési árakban, hangsúlyozta Apáti Ferenc, és hosszú távon meg kell lennie az 50 tonnás átlagtermésnek.
A piacot pedig saját magunknak tesszük tönkre, hangsúlyozta Apáti Ferenc. Az a 30 forintnyi különbség, amivel elmaradunk a kívánatos ártól, körülbelül annak az eredménye, hogy sok beszállító ígér egymás alá. Csak Szabolcsban 8-10 termelői szervezet verseng egymással.
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
