Ez persze egyéni helyzet és lehetőségek kérdése is, függ az egzisztenciális stabilitástól, a szabadidő mértékétől és bizonyos értelemben a távolságtól is, hiszen nem mindenki áldoz több órás utazást a vadászterületre való kijutásra. Az interneten tallóztam az alternatívák között, és annyi opció jött velem szembe, hogy végül teljesen elbizonytalanodtam.
Hogy tisztába tegyük ezt a kérdéskört, Földvári Attilát, az Országos Magyar Vadászati Védegylet főmunkatársát és az Országos Magyar Vadászkamara szóvivőjét hívtam segítségül, aki a vadászati lehetőségek tárházának ismertetése mellett arról is beszélt, hogy a vadászat lényegében a vadgazdálkodás eszköze, amely tevékenységgel a vadkár is mérsékelhető.
– A vadgazdálkodás a természetkezelésnek, a fenntartó természetvédelemnek az egyik részterülete, amin belül pedig a vadászatot nevezhetjük annak az eszköznek, amellyel bizonyos vadfajok állományát szinten lehet tartani vagy csökkenteni. Ez a rendszer a következőképpen épül fel a nagyobbtól a kisebb egység felé haladva: ökológia, természetvédelem, vadgazdálkodás, vadászat – az utolsó láncszemmel kezelhető egy adott vadfaj konfliktusokhoz vezető állománynagysága, illetőleg a mezőgazdaságban vagy erdőgazdálkodásban a vad által okozott kár visszaszorítása. Ezen a rendszeren belül kell a megfelelő egyensúlyt „belőni”, hogy amennyire lehetséges, minden érintettnek megfeleljen a nagy állományú vadfajok egyedszáma – mondja Földvári Attila. – Mindez jogszabályi háttér – elsősorban a Vadgazdálkodási törvénnyel és annak végrehajtási rendeletével – szabályozott. Tudni kell, hogy a vad az állam tulajdona, de a vadászati jogot haszonbérbe lehet venni húszéves üzemtervi ciklusokra. Az első húszéves ciklus 2017-ben kezdődött (korábban az időtartama tíz év volt, ami azonban túl rövid időintervallum volt az alapos és hosszú távú tervezéshez).
Ezek a tervek például Somogy, Baranya, Tolna vármegyében a gímszarvas-állomány megfelelő mértékű csökkentését is tartalmazzák, ugyanis ezekben a régiókban igen jelentős vadkárt könyvelhetnek el évről évre a földhasználók, erdőgazdálkodók.
Tehát a vadállomány szabályozásával a vadkár mérsékelhető. Azonban a legjobb vadkár az, amelyik be sem következik, megelőzése pedig mind a vadgazdálkodónak, mind pedig a földhasználónak kötelessége. A vadkármegfizetés arányának meghatározásakor mindkét fél számára a közös megegyezés a legcélravezetőbb, mert a pereskedés amellett hogy költséges, évekig is eltarthat, utólagosan pedig nehéz rekonstruálni, mekkora is volt pontosan a vadkár mértéke, valamint melyik fél hogyan és milyen intenzitással védekezett ellene. A bárki számára elérhető Egységes Mezőgazdasági Vadkárfelmérési Útmutató és Erdei Vadkárfelvételi és Értékelési Útmutató segítségével a vadkárbecslő kellő pontossággal képes megállapítani vadkár mértékét, ez pedig egy olyan alapot teremthet, amivel kiküszöbölhető a vadgazdálkodó és a földhasználó között felmerülő nézeteltérés.
De milyen lehetőségei vannak egy vadásznak, hogy – nyilvánvalóan egyéni indíttatásból, a szenvedélyének hódolva és erre pénzt áldozva – bekapcsolódjon ebbe a tevékenységbe? Erre több opció is rendelkezésére áll.
– Az egyik lehetőség, ha a vadász belép egy vadásztársaságba. A jelentkezést a társaság közgyűlése elbírálja, és ha felvételt nyert az illető, be kell fizetnie egy egyszeri belépési díjat. Ennek összege az adott terület vadállományának nagyságától, minőségétől, környezeti, élőhelyi és egyéb tényezőktől függ. Megközelítőleg 1 és 5-6 millió forint között mozog. Ezek után már csak be kell fizetni az évenkénti tagdíjat, ami néhány tízezertől többszázezer forintig terjedő tétel. Mindezen költségekért cserébe a tag jószerivel bármikor kimehet a vadászterületre. A vadásztársasági létnek azért vannak hátulütői is, lehetnek év közben váratlan események miatt fölmerülő költségek. Ilyenkor célbefizetésről is dönthet a közgyűlés, és olyankor mindenki kénytelen a zsebébe nyúlni, mert ha például olyan a vadkárhelyzet, hogy muszáj kifizetni egy nagyobb összeget, akkor azt a tagságnak kell finanszírozni. Emellett szempont lehet az is, hogy tud-e élni mindezekkel a lehetőségekkel az ember, ki tudja-e használni, ha például kevés a szabadideje és/vagy messze lakik a vadászterülettől.
A másik lehetőség az úgynevezett alanyi jogú vadászat. Ez esetben az állami erdészetek vagy vadásztársaságok által kínált vadászati árjegyzékek, hirdetések között nézelődve kiválasztjuk a számunkra tetszőt, felhívjuk a vadászatot kínáló vadgazdálkodót, megbeszéljük, milyen lehetőség érdekel, bérvadászati szerződést kötünk, és az adott terület hivatásos vadászával (kísérővel) terítékre hozzuk a kívánt vadat. Bérvadászati szerződést minden vadász annyit köthet egy évben, amennyit csak szeretne, illetve amit a pénztárcája megenged. Ezek a vadászati lehetőségek kötetlenebbek, anyagilag beoszthatóbbak, viszont itt nincs lehetőség arra, mint tagság esetén, hogy bármikor kimehetünk egy konkrét vadászterületre vadászni.
A harmadik lehetőség amolyan hibrid megoldás. Ez jelenthet egy bizonyos les- vagy területbérlést egy vadászterületen, amivel korlátozottabb körülmények között lehet vadászni, illetve ott van az úgynevezett pausál csomag megvásárlása. Ebben benne van, hogy x darab trófeás vadat, tarvadat lehet elejteni, valamint részvételt biztosíthat egyes társas vadászatokra is.
Nem utolsósorban olyan opcióval is lehet élni, hogy vendégként vadászhassunk. Ha van vadásztársasági tagsággal rendelkező ismerősünk, barátunk, aki vendéget hívhat, akkor az ő jóvoltából vadászhatunk a területen. A vendéghívás során nincs fizetési kötelezettség, közös vadászaton vesznek részt a barátok, de hozzá kell tenni, az ilyen jellegű meghívást általában illik viszonozni.
