A vizsgálat érdekében a kutatók fiatal erdei békákat fertőztek meg kitridiomikózisért felelős gomba egy hazai törzsével. Ezután a fertőzött és a kontrollállatokat kétféle teleltetési környezet egyikének – hosszú, hideg tél (1,5 °C 91 napig), illetve rövid, enyhe tél (4,5 °C 61 napig) – tették ki laboratóriumi körülmények között. Az áttelelés alatt egyik kezelési csoportban sem volt tapasztalható pusztulás.
A hibernáció előtt és után megmérték az egyedek tömegét, és meghatározták fertőzöttségi állapotukat. A kísérlet során megállapították, az eredi békák rendkívül ellenállók e fertőzéssel szemben.
Az eredményekből a kutatók arra következtettek, hogy a klímaváltozás miatt enyhülő telek a kitridiomikózissal együtt sem fogják csökkenteni az áttelelő erdei békák túlélési esélyeit, és a fertőzésre való fogékonyságuk sem emelkedik meg az enyhülő telek ellenére. Mindazonáltal további vizsgálatokra lesz szükség, mivel a változó környezeti körülményekre és a kitridiomikózisra érzékenyebb mérsékelt övi kétéltűfajok esetében más reakciók várhatók.