0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

A bor, amit még Mitterand elnök is kedvelt

A Kis- és Közép-Küküllői Borverseny több, mint két évtized alatt Erdély legnagyobb szakmai megmérettetésévé vált. Évről-évre emelték a mércét a borászok, és nem utolsó sorban a bíráló bizottság.

A rendszerváltás előtt a Maros megyei szőlészeti társaság igazgatója adta ki az utasítást, hogy Küküllő-mentén megtermett szőlőt szállítsák be a nagy állami borászati üzemekbe. Így a helyi gazda soha nem jutott szőlőhöz, mert be kellett az állami alapba szolgáltatnia. Sokáig élt a rendelkezés, hogy egy hektó bornál több nem lehetett a pincéjükben, különben a termelőt megbüntették. Ennek hatására nem erőltették a gazdák a szőlőt.

Ugyanakkor a Küküllő mentének, az ott termett boroknak jól csengő neve volt. „A Kis- és Nagy-Küküllö vájta völgyek, az „amfiteátriumok” kiváló adottságot biztosítottak a szőlőtermestésre”

– magyarázta Sütő Árpád, az újkori borverseny főszervezője, hogy száz éve még a Maros megyei Kend községhez 270 hektár szőlő tartozott.

A borvidékre a szászok hozták a borkultúrát, amit a magyarok is átvettek. Ebből lett a megélhetés, hiszen szántó és kaszáló viszonylag kevés volt. Akár egy egész családot eltartott két hektár szőlő. A küküllői borok a világhírig jutottak.

A korábbi rendszerben ez kopott el  s a kiváló minőségű italok a feledés homályába vesztek. Amikor 1989-ben bekövetkezett a fordulat, sokakban felmerült, mi legyen a szőlőkkel. A gazdák visszakapták a területeiket – mindenki ott, ahol a felmenőiknek volt -, de termelőeszköz nem volt a kezükben.  Ugyanabban a táblában volt aki 500 négyzetmétert, más 5 hektárt jussolt. A 60 éves „János bácsit” – akinek az utódai másfelé kacsingattak – nem érdekelte, mi lesz a szőlővel, megfogta a baltát, és kivágta a maga részét, kiszedte a támrendszert, a drótokat, s összeomlott az ültetvény. A földet sem használta, a szőlő is tönkrement.

„Ekkor merült fel, ha ez így megy tovább, a szőlővel együtt a történelmi hírnév is eltűnik” – hívta fel a figyelmet a borverseny elnöke, ezért is szervezték meg az első mustrát.

Ennek már 24 éve. Az első megmérettetésre 24-25 tételt hoztak fel a gazdák a pince mélyéből. Csávossy György – az erdélyi borászat nagy alakja – a kezdetektől komoly segítséget jelentett ebben a munkában. Ezek a minták nem arattak osztatlan sikert, de folytatni kellett a munkát. A másodikra már kicsit többen, de gyakran még ecetes üvegben küldték a borukat, nem tartották annyira, hogy borospalackba kerüljön a minta. Minden borverseny egyféle oktatás, tapasztalatszerzés is volt. Mára a benevezett több, mint négyszáz minta jelzi, valami megváltozott a borvidéken.

A kezdetektől magyar és erdélyi szakemberek segítették a munkát. Ahhoz, hogy jogilag is megalapozzák a helyzetüket, az első borversenyt követően négy évvel be kellett jegyeztetni a Szőlészeti Társulást – aminek Sütő Árpád lett az elnöke -, amire Erdélyben elsőként került sor. A hivataloknak akkor még fogalmuk sem volt, mi az a hegyközség. Ebből a Társulásból nőtt ki a Kisküküllő Borlovagrend, ami átvette a megkezdett munkát.

„Az első borverseny nedűit össze nem lehet hasonlítani a maiakkal”- jegyezte meg a szakember. Óriási a változás, a gazdák felfedezték a borvidék értékeit. A tradicionális fajták, a Királyleányka ma is a Küküllő zászlósbora, s idővel megjelentek az új fajták is. Mára több pincészet büszkén készíti a küküllői borokat. Szerették volna a borutat is kiépíteni, de sok-sok adminisztrációs akadályba ütköztek.

Az elmúlt közel negyed század munkáját követően a borok már hűen tükrözik a borvidék jellegét, s büszkén lehet a fogyasztók poharába tölteni.

Ami viszont gondot okoz, a földek tulajdonjogának rendezetlensége, így sokan elbizonytalanodtak, telepíthetnek-e. Egy 1989-es törvény szerint vissza kellett adni a tulajdonosának a földeket, de ez sok nehézségbe ütközött, amit a hatóságok igyekeztek a földtörvénnyel helyes mederbe terelni. Addig viszont mindenki kivár, míg birtokon belülre nem kerül. Harminc éve nem jutott az ügy nyugvópontra. Másrészt a pályázatok bonyolultak, aminek egy egyszerű gazda nem tud megfelelni. Ráadásul nincsen aki indulna a támogatásokért, hiszen a fiatalok jó része a határon túl keresi a boldogulást.

Egykor a borvidék kelet-nyugati irányban, Kelementelkétől Balázsfalváig terjedt, s több, mint 3000 hektáron terült el. Sokak szerint küköllői borral iktatták be Mitterand elnököt, ami Vámosgálfalváról származott. A területcsökkenésre jellemző, hogy Héderfáján régen még 300 hektárt műveltek, ma alig 15 hektáron található szőlő, a rendszerváltás előtt 87 hektárja volt Kendnek, napjainkban éppenhogy nyolcról szüretelnek.

A Küküllő-menti Borvidék a könnyű, üde borok hazája. Jellemzően a fehérborokat adta a borvidék, kékszőlőt csak lámpással lehetett találni. A Királyleányka, a Szürkebarát, a Sárga muskotály otthonra lelt a keleti-déli lejtőkön, s a gazdák is nagy hozzáértéssel művelték. A borok könnyen fogyasztóra találtak akár Marosvásárhelyen, de vitték távolabbi vidékre is. A vendéglősök sorban álltak egyes pincészeteknél, s már az első fejtést követően lefoglalták a hordókat.

A rendszerváltást követően az ültetvények nagy része az enyészetté vált, ma újra reneszánszát éli a szőlőművelés, a borkészítés.

Sajnos elaprózódtak a területek, főállásban alig néhány pincét lehetne említeni. Az olaszok megérezték a lehetőséget, s mintegy negyven hektárt telepítettek, hozzá feldolgozót, pincét építettek, de a franciák is betették a lábukat a borvidékre. „Nagy kérdés, a földtulajdonlást miként oldották meg”- osztotta meg dilemmáját Sütő Árpád. Állami és uniós támogatásból 300-500 hektáros ültetvényeket hoztak létre. Kicsit lejjebb, Zsidvén, Balázsfalva és Dicsőszentmárton határában 2500 (!) hektár szőlőt művelnek, jó technológiával, kiváló borokat készítenek. Ez ugyancsak jelzi, többen is nagy potenciált látnak a borvidékben, amire komoly befektetők találtak rá.

A kistermelők még nem látják, hogy hol van a helyük ebben az ágazatban, de talán ők is magukra találnak a nagyok mellett.

A borverseny is bizonyíték arra, hogy sok a fiatal borász, aki ma még munka mellett foglalkozik a szőlővel, a borral. Ebben az is segít, hogy Marosvásárhelyen, a Sapientia Egyetemen szőlész-borász oktatás folyik, ahol Balla Géza – Év bortermelője 2018 – oktatóként, tapasztalataival segíti az ifjú nemzedéket.

A Borrend víziója, hogy visszaállítsák a borvidék presztizsét, újra szőlők lengedezzenek a domboldalakon. A borturizmus kiépítése előtt állnak, bíztató számukra, hogy az anyaországból– a koronavírus előtt – nagyon sokan látogattak Erdélybe, hogy a kultúra, a szép táj mellett megismerjék a boraikat is. A borutat Gyulafehérvártól Kelementelkéig tervezik, ám az anyagiak döntöttek a kérdésben, így napolták el az ötletet. Pedig az idegenforgalomban óriási potenciál rejtőzik.

Talán a borversenynek is köszönhető, hogy ma már a gazdák egymás között is kóstolják a borokat, s kicserélik a véleményeiket. Mindez nagy hatással van a borkultúrára. Nem csak a borról szólnak a találkozók, hanem megmutatják a helyi termékeket, a sajtot, a kolbászt. „Be kell az európai borkultúrába integrálódni”- fogalmazta meg véleményét Sütő Árpád, s ennek a küküllői bor is szerves része, a fiatalokat itt kell tartani, amihez a borászat nagyban hozzájárulhat.

Forrás: magyarmezogazdasag